|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:51 - |
A klinikán a legkiválóbb szakemberek dolgoznak, s mivel pénz van bőséggel, az orvosok rendesen dolgoznak, halálesetről csak nagyon ritkán lehet hallani...
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
- Értem. - mondja csendesen Andrew. - Nincs mit köszönnöd, attól, mert az ember gazdag és sok mindenre jogosult, nem feltétlen szörnyeteg lélekben. Vannak, ezt el kell ismernem, de nem mindenki az. - folytatja. Elmegy kezet mosni, s mire visszajön, már lazább az öltözéke, inge hetykén lóg rajta, persze még összegombolva, s lábán már nincs zokni. Leül az asztalhoz, ahova hamarosan kiszervírozzák a salátát, kinyitják előttük a bort és az első pohárnyit kitöltik, majd otthagyják a párost. - A szegényeknek nincs házuk, az átlagemberek maguk gondozzák, míg a gazdagoknak szolgálóik vannak erre a feladatra. - magyarázza. - Gondolkodtam, hova vigyelek, de végül úgy döntöttem, ha már egy rémes estének nézünk elébe, ezzel kevésbé rémessé teszem. Itt nem vagy otthon, ezért nem kezdhetsz el dolgozni, kiszolgálni. Sőt, megismerheted az életem egy újabb részét. Mint látod, nem egy olyan csodás villában lakom, mint ti, mégis megvan mindenem. - mondja, aztán enni kezd. - Biztos semmit sem kérsz? Még egy pohár innivalót sem?
|
- Nem mondanám azt, hogy nem ijesztett meg a múltkor, és azt sem, hogy teljes mértékig bízom benne, de... eddig nem tett velem semmi olyasmit, ami azt bizonyítaná, hogy ne aggódhatnék érte, vagy... hogy... nem ő volt eddig a legkegyesebb hozzám... és ön... köszönök mindent, igazán... *aztán megáll az autó Andrew háza előtt, s Jigsaw elcsodálkozik, azt hitte haza viszik, de látja már, hogy tévedett, ahogy beérnek nagyon meglepődik, ez a helyzet amibe kerül, hogy kiszolgálják... ismeretlen és új neki... zavart és ez látszik rajta* - Én... nem vagyok éhes... egy kicsit... furcsa ez a sok ember... *pirul bele teljesen*
|
Örül, hogy jól jött ki, amit mondott. Persze nem aggódik kevésbé, sőt, meg meri kockáztatni, hogy jobban félti a férfit a haláltól, mint bárki más ezen a kerek Földön. Elmosolyodik Jigsaw vallomására. - Azt hittem, tartasz Yotól. - mondja csendesen. - Ne korhold magad, nincs miért. Azt tetted, amit helyesnek éreztél. Lehet, hogy még jobban is tetted, hogy használtad az erőd, minthogy a kezeddel megnyomtad volna. - magyarázza. A kocsi magabiiztosan kanyarog a férfi lakásáig. Nem hivalkodó épület, mint a kei-i birtokok nagyrésze, de azért lerí róla, hogy egy dús gazdag emberé. Egy macskalény sincs azonban odabent, emberek szolgálják ki őt és Jigsaw-t. Elveszik a férfi zakóját, a cipőiket megtisztítják és helyre rakják majd, étellel és itallal kínálják őket szóban. - Egy könnyű salátát kérnék és testes, igazán száraz bort kísérőnek. - mondja a szolgálóknak. - Jigsaw? - kérdezi a srácot.
|
- Megnyugtató tudni ezt! *nézett Andrewra, s nem bánta, hogy most az egyszer megérinti így, érezte, hogy ez nem rosszindulatból van* - Tudja sohasem gondoltam volna, hogy valaki olyanért fogok aggódni, aki egy emberi teremtmény... furcsa érzés ez nekem... és amikor a gazdám megjelent előttem olyan állapotban én nem tudtam mit csinálni... ráadásul rá is ijesztettem az erőmmel, micsoda egy balfék vagyok.... csak olajat öntök a tűzre...
|
Andrew is becsatolja magát, aztán beindítja a motort és a gázra lép. Kicsit nagy lendülettel hajt ki a parkolóból, aztán csendesít a lendületen. Felsóhajt, ahogy Jigsaw a reményeit hozza fel. Kicsit elgondolkodik a szavakon, majd vált, s kezét a fiú lábára teszi, finoman és barátságos gesztusként szánva, megszorongatja a húsát és bíztatóan pillant rá, aztán keze visszakerül a sebváltóra, tekintete pedig az útra. - Ne aggódj, Yo erős ember. - mondja. - Azt hiszem, elpusztíthatatlan. - teszi hozzá egy mosoly keretében. - Legalábbis baleset és közönséges ember nem végezhet vele. - viccelődik.
|
- Értem uram... *hajt fejet a férfi döntésének, s hagyja magát sodródni az árral, nem nagyon beszél, beszáll az autóba* - Köszönöm, hogy behoz engem is.... *bekapcsolja a biztonsági övet s csak bámul maga elé*- Remélem fel fog ébredni és mindne rendben lesz...
|
Andrew keserűen felnevet. - Hidd el, Jigsaw, én pont így érzek, de már tapasztaltam, hogy felesleges itt ülni és bámulni a falat. Büdös van, nyomasztó a hangulat és hiába ül itt az ember, ugyanúgy késve tud meg mindent. - magyarázza, nem abbahagyva a kandúr kifelé kormányzását. - Azt is tudom, hogy a hölgy belehazudott a képembe. A névjegyem kicsit észhez térítette, ahogy Yoé is. Mindent megkap, amire szüksége lehet. - nyugtatja a kandúrt. Nem hagyja, hogy maradjon, kérlelhetetlenül kivezeti őt a kórházból. Pontosan azért, hogy ne érje atrocitás. - Holnap reggel bejövünk Yohoz. - mondja komolyan, mintha a döntését hozta volna meg. Valahol így is van. Pittyen a kocsijának minden indexe. - Ülj be. - kéri határozottan. - Ne hidd, hogy nem értelek meg, de nem maradhatsz itt. - teszi hozzá komolyan.
|
- Nem okozol gondot... inkább okozz nekem még többet... csak ne tűnj el többé... *mosolyog rá kipirult szemekkel, lassan megérkeznek a házukhoz, a szülők nincsenek otthon, de nincs rájuk szükség, Andy egyedül is megbírkózik a feladattal és befekteti Teisant az ágyba* - Hozok lázmérőt, hátha lázas vagy... de... tessék takarózz be! *teríti be a puha takaróba, s belesimít a hajába* - Végre ismét itthon vagy.... velem...
/Folyt.köv.: Ganrio család háza/ |
*A macska jelen pillanatba rendkívül gyerekesnek érzi magát.. szeretne elfeküdni, otthon az ágyban vergődni.. csak erre vágyik.. szenvedve néz föl a segítőkész Andyre..hála csillog pillái alatt, szavakkal nem tudja kifejezni..* -próbálok..nem gondot okozni..*a macskának ekkor átsuhan az agyán, ha tényleg, jól elszökött volna, Andy nem kínlódna most itt vele, békében és nyugton iszogathatná a hársfateát..el kell tán újból tűnnie, hogy ne legyen gond annak, kit a legjobban szeret..?*
|
- Teisan! Vissza nem mehetünk, nem fognak ellátni... kapaszkodj belém, otthon szépen lepihensz és rendben leszel... vagy hívok neked orvost... de nem tűröm el mégegyszer azoktól az alakoktól, hogy így bánjanak veled! *mondja komolyan és minden erejét össze szedve próbálja megtámasztani a kandúrt* - Gyerünk... már csak pár lépés, ki kell bírnod... nem lesz semmi baj!
|
*A macska némán megrázza a fejét. Ezt is megbánja, minden mozdulattal az egekbe szökik hányingere, s próbálva nem Andyre támaszkodni, eldől a másik irányba. Térdre rogyva öklendezik, mellkasa fel-le jár* -inkább..vigyél vissza..*hörgi*
|
- Rendben... enni fogunk... *támasztja a macskát,de érzi, hogy egyre jobban ránehezedik* - Rendben vagy Teisan? Inkább a hátamra veszlek rendben? Ne aggódj hamar hazaérünk... oké? Bízd rám magad... én vigyázok rád...szeretlek Teisan... nagyon...
*Jigsaw pedig már kezdett örülni,de most ismét lelombozódott, fülei lekonyultak, afarkincája is élettelenül lógott csak rásimulva szorosan a lábához* - Uram... nem maradhatnék itt....amíg fel nem ébred... ? *szemei talán valamiféle aggodalmat tükröznek, de a zavartság is betársult* - Biztosan nem szeretné a gazdám, ha egyedül ébredne fel... hogy senki sincs itt... nem igaz? *kicsit zavartan beszél, de ez talán érthető... ha együtt élünk valakivel,akarva vagy akaratlanul is megkedvelhetjük az illetőt... * - Különben sem tudnék aludni... kérem... *néz könyörgőn Andrewra, de persze, lehet, hogy a nővérke ezt nem fogja szó nélkül tűrni*
|
*Kihámozódik az ölelésből, s engedelmesen folytatja az utat. Fáj és nehéz minden tagja, hirtelen jött álmosság telepszik szemére, nehézkesen vonszolja magát.* -majd.. majd együnk kakóscsigát.. *ásítja fejét fogva.. talán adtak neki a gyomormosáshoz valami egyéb szert, mi még nem ürült ki rendesen, sőt, most akar csak hatni.. imbolyogva meg, fél kezével Andybe kapaszkodva*
|
Andrew hideg elutasítással válaszol, ezzel jelezve, hogy sértőnek találja a feltételezét, hogy bármi köze lenne ahhoz a balesethez. Ő mindent megtett, hogy időben ideérjen Kyoval, még a kocsiját is megrongálta. - Azt mondja, a közvetlen életveszélyen. Mit ért ezalatt?
- Nos... Amíg nem tér magához, nem lélegezhetünk fel.
- Ne is folytassa! - szól közbe. Arca olyan kemény az indulatoktól, mint a szikla. - Mikor várható, hogy magához tér?
- Reggel. - mondja. Nyilvánvaló, hogy hazudik, de szemrebbenés nélkül teszi. - Ha óhajtja, értesítem, amint felébred.
- Más választásom nemigen van. - azzal névjegykártyát ad át a doktornőnek. Annak kikerekedik a szeme, de Andrew nem törődik vele, elfordul tőle és kezével terelve készteti indulásra Jigsaw-t.
|
*Andy nagyon meglepődik, a sírás mégsem marad abba, boldog... mit is tehetene még? Inkább csak hagyja magát ölleni, s belemerül ebbe az érzésbe.... a szél is megirigyli ezt a pillanatot, s belekap mindkettőjük hajába..... * - Menjünk haza... *karol a macskába, ha annak nincs ellene kifogása*
|
-Bolond vagy.. *sóhajtja elismerően, majd felágaskodik, magához vonja a fiú arcát, mézízű csókot lop tőle* -hiányoztál *susogja, beletúrva a különös árnyalatú tincsekbe. Érzi az arcán csorgó meleg cseppeket, nem tudja, Andyé, vagy a sajátja, de nem is izgatja, csak magához húzza a fiú egész testét, beburkolódzik vele, gyöngéden öleli magához, az orvosi procedúrától még erőtlenül*
|
- Bírom... de neked még pihenned kell... kérlek Tei... *de akkor a macska már le is csúszik róla, gyengéden átfogja, hogy tartsa ha esetleg nem érezné jól magát, de remeg minden ízében, s mostmár könnyei is láthatóvá válnak a macska számára* - Anynira boldog vagyok, hogy velem vagy megint... *motyogja úgy, hogy amacska is hallhassa*
|
-Ne gondolkozz ostobaságokon *torkollja le* -nem történt meg, úgyhogy ne szítsd ezt! *próbálja elterelni gondolatait mardosó bűntudatáról* -nem akartam fájdalmat okozni.. soha, senkinek.. sajnálom, hogy így jött ki..*csuklik el hangja, ahogy ez érezhető Andyén is* -mostmár én is odatalálok *szól rekedten, s lecsúszik a fiú hátáról, ha megteheti, s mellette folytatja tovább az útját*
|
- Rendben.... felejtsük el... de kérlek.... többé ne tűnj el... kérlek Teisan.... ne tűnj el az életemből.... ne replülj el akár egy kismadár amikor közeledik a tél... lehet hogy többé nem tudsz majd vissza jönni... ha elkaptak volna... ha megöltek volna... én... nem is tudom mit tettem volna, kérlek igérd meg, hogy többé nem csatangolsz el.... könyörgöm Teisan... *nem bírja tovább, de a macska úgy sem láthatja a könnyeit*
|
*A papírok láttán összeszorul a szíve. Torkában gombóc keletkezik, fülei bűnbánóan fejéhez simulnak, farkincája már nem tekereg játékosan, s most igazán szégyenli magát. Eddig még át sem érezte az egészet, amit Andynek okozott az egész hajcihővel. S most felenie kell. Mélyeket lélegzett, rosszulléte kezdett ismét előjönni mindezek hatására* - nem akarok beszélni róla *süti le szemeit*
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
