|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:36 - |
A telephelyen őrzik a fekete piac macskalényeit, úgymond itt vannak elszállásolva... a terület kutyákkal védett, szögesdróttal bevont, s őrök is figyelik őket, egyszerűen nincs kiút erről a helyről... azok a macskák is ide kerülnek, akiket az utcán találnak és nem szerencsétlenségükre nem a rendőrök kapják el őket.
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
-Köszi *mosolyogja Ceres* -az én szakmámban kell is, hogy szépek legyünk.. de most tönkre ment a frizurám.. a műkörmöm.. a sminkem.. a dögös rucim..*nyafogni, mintha nem tudná, ennél sokkal több is veszhetett volna* - én sok kutyalénnyel dolgozom együtt.. vagy csak dolgoztam..*sóhajt mélabúsan* -de mind közül Libi a legszebb..*mondja elismerően* - remélem.. remélem annak lát.. de lehet titokban más után vágyódik, akit soha nem kaphat meg.. ezért próbálok mindenben a kedvére lenni, és hallgatni rá * magyarázza * - hát.. az egész sztorit.. itt valami érdekeset szimatolok.. szóval.. ?
-Nem. Undorító ízük van *folytatja mindennemű hangsúly nélkül. Jól esik neki Ran magyarázkodása, simogatja a lelkét..a fiú csendes tűréséből meg is feledkezett arról, hogy Risibhi feloldotta a kötéseit, s most Ran szabadon védekezhet.. nyekken a földön, nem próbál kibújni a fiú alól, állja a tekintetét, őszintén kíváncsi mit akarna tenni vele a gazdája..a rideg közöny álarca mögött reménykedik, Ran nem észleli forró izgalmát, a különösen csengő szavak mögül kibúvó félelmet.. furcsa üresség támad benne, ahogy Ran leszállt róla.. mint egy elkezdett, de befejezetlen munka..karistolja a szívét. Úgy határoz, jobb ha erről Ran nem tud, felkel, mintha mi sem történt volna, nemes egyszerűséggel leporolja ruházatát, s méltóságteljesen Ranra tekint* -valóban, sosem árt ellenőrizni a csomót..*közli foghegyről*
 
|
- Nem még nem kóstoltam.... de egy macskának szerintem nem újdonság ha izlik... *ledermed ezektől a kérdésektől*- Én nem élveztem! A testem reagál, nem tehetek róla, de én nem akartam, egyiket sem... különben meg... *elharapja a mondatot, nem nem fogja kimondani az igazságot* - Teeee átkozott! *hírtelen elkapja Ash kezét, hátra rántja, és Ashitát a földnek nyomja*- Mit tudsz te azon kívül, hogy játszod az Istent? *teljesen ránehezedik a macskára, hogy az ne tudjon mozogni* - Ha nem jöttél volna rá én egy szörnyeteg vagyok, változékony, lobbanékony, elfolytott.... és undorító.... *elkapja Ash haját és felhúzza a macskalény fejét*- Te viszont gyönyörű vagy... egy csiszolatlan gyémánt... és nem érted miért vagyok beléd ennyire őrjítően szerelmes? Mert egyszerűn bármi is történt veled, téged nem tudtak bemocskolni, amikor megláttalak... már akkor tudtam, hogy különleges macska vagy és te hozod majd el a halálomat.... *elengedi Asht. leszáll róla, és a falnak dönti hátát*
- Áhh nem hiszem... bár nem látlak tisztán, de szépnek talállak... igazából még nem nagyon láttam kutyalényt, csak egyet... Libi biztos azért választott téged mert ő is szépnek lát... de mégis mit szeretnél hallani?
 
|
-Persze..kostoltad már őket? igazán inycsiklandzó falat..*beszél monotonon míg a penge táncoltatására összpontosít. * -Hiszen az a cél .. *mormolja .. talán pszhihológust játszanni Rannal hatásosabb, mint kínzómestert..* - és.. Risibhivel milyen volt? előhozta a régi emlékeket? a régieket, vagy az újabbakat? ügyes egy macska, nem gondolja ? finom kezei vannak..*susogja, a penge is megáll a kezében, ne tompítsa el szavai hatását* -akkor nem tűnt úgy, mintha mennyire borzongana..be kell ismernie, az apja csak jót tett magával.. mint az a másik fazon is.. hogyha mindegyiknél így reagált, nem is csodálom hogy nem hagyták abba rögtön..
- De ez így igazságtalan.. hogyha bárki látná, biztos nem engem választana..és ez fáj *nyüsszögi* -csak rám van kényszerülve.. hogyha én is cserben hagynám, teljesen egyedül maradna a világon..szegény..*szipogja, nagyon a szívén viseli barátnője sorsát* - hmm? mondd csak.. *lengeti meg kíváncsian a farkát*
|
- Szerintem a patkányok aranyosak... mindig rossz színben akarják feltűntetni őket, ez eléggé zavaró... *mondja komolyan ahogy Asht figyeli, érzi ahogy a pengék belehatolnak a testébe, fal fehérré válik ahogy Ashita megint szóba hozza, teljesen elkomorodik tőle, megint kivész valamelyest a fény szemeiből* - Ha így folytatod hamar meg fogok halni...
- Heheh féltékeny? De ha más nem látja akkor miért kellene annak lenned? Hiszen csak a tiéd! Nem így van? *mosolyog*- Amúgy meg még mielőtt azt hinnéd, csak testvéri szálak fűznek össze minket....
|
-Dehiszen ő mindenkit lát! És.. és sokak jobban tetszenek neki, látom rajta.. csak hozzám lehet köze, általam meg nem tud tetszelegni..mert nem hagynám.. féltékeny vagyok..*magyarázza Ceres* - és most is itt nyivákol, hogy kibeszélem *forgatja szemeit* - szóval.. Julian át állt a sötét oldalra, és te vagy a fényhozója.. csak vársz, míg magától emelkedik feléd? milyen romantikus !*kaffantja a lány* -bocs, hogy elzavartam..
*A kezét elrántja, ahogy Ran hozzáér.* -hát persze.. a patkányok is vágytak a melegségre, bár a tűz elől menekültek.. a gyomor kellemes melegében jól ellaktak még pár hétig míg fel nem zabálták *közli hűvösen, s a következő kérdésre sértetten csúsztatja a pengét Ran bőre alá* - semmi közöd hozzá..*rivall rá, s indulatból tovább mártja a kést* -és.. maga.. attól fél, hogy megerőszakolom, miközben az egész kivégzését élvezi!? *sziszegi míg Ran nyakát kaszabolja*
|
- Eddig mintha, nem panaszkodtál volna ez miatt... *felsóhajt, majd kezét Ash mancsára helyezi, megnyomja s így még mélyebbre hatol belé a kés* - Szóval mégis csak vágysz egy kis melegségre nem igaz? A vérem megnyugtat vagy feltüzel téged?
- Inkább örülhetnél, hogy csak te láthatod és így egy különleges személy vagy számára... de ahogy te is mondtad... Julian nekem olyan, mint neked Libi.... mindig velem van... azaz... mindig velem volt... de vissza fog még szökni a karjaimba ebben biztos vagyok! *mosolygott*
|
-Megszoktam már *feleli egyértelműen* -ugyanmár, ezt te sem gondolhatod komolyan..*fanyalog Ran szavain* - ki akarna veled romantikázni? *újabb csíkot húz a fiú arcára* -szép.. de minek azt látni, mikor mindkét kezem abban fog fürödni? csodálatos lesz.. csak érezni a testmeleg vért.. ahogy folyik, ahogy illatozik és gőzölög.. *suttogja már előre örülve képzelgéseinek. A kés tovább táncol, kecses íveket ír le a fiú halántékán, le az arca szegletén, végig a nyakán..*
- Megbocsátok.. valahogy sokan hozakodnak elő ezzel a kérdéssel *mondja naívan* - hmm, így még sosem gondoltam rá *vigyorogja* -ahhoz túl sok galibába vitt már bele.. de legalább az ostor csattanásakor is velem van..*halkul el* - miért, neked talán nincs? *kérdez rá nyíltan* - amúgy nem olyan kellemes, te is bolondnak néztél miatta.. *közli elszontyolodva* - jó volna egy olyan is, akit mások is látnak rajtam kívül..
|
- Bocsi... *kér elnézést, majd hallgatja tovább a kutyalényt* - Olyan mint egy őrangyal? *érdeklődik* - Amúgy igen, mindnekinek van egy társa ebben a világban, jó hogy te már megtaláltaad a sajátodat... *mosolygott felé, aztán megint dobálni kezdte a kis követ*
- Bocsi, ha csalódást okoztam.... *mondja gúnyosan* ~ Ha nem lehetek az akit Ash a legjobban szeret... akkor elég nekem, hogy legalább engem utál a legjobban... így vagy úgy, de legalább első vagyok valahol a sorban... *gondolkodik* - Nem vagy túl romantikus.... de akkor legalább napfelkeltekor tedd amit teszel, szép amikor a nap megvilágítja a vért... nem igaz? *moslyra húzza a száját*
|
- Dehogy is képzeletbeli ! *torkolja le sértve* - nem vagyok őrült *dúl-fúl magában* - ő van *jelenti ki magabiztosan* - csak hozzám rendeltetett, ezért csak én láthatom, és csak nekem akar tetszeni *húzza ki magát peckesen. Ceresnek imponál hogy Libintia csak miatta mutatkozik, s ezt nem is tagadja..* - hát.. ő legalább meghallgat, ha mindenki más hátat is fordít nekem.. sok rossz dolgon mentünk már át, és csak mi voltunk egymásnak.. és így elviselhető volt.. így lesz ez most is.. biztosan..*hunyorogja reménykedve* - neked is itt van Julian.. társsal minden átélhető ..
-Ennél ostobább óhajt nem sikerült találni? *kérdi megvetve. Teszi ő ezt kérés nélkül is.. de hogy Ran miért vágyik erre, inkább nem gondolt bele..* -tetszene, mi? dehogy.. az túl tiszta hely egy ilyen szennynek mint te..*mondja egykedvűen* - talán egy emésztőgödör.. egy olyan csodás csatorna, ami után mindig is úgy kívánkoztál..egy szeméttelep.. végre a téged megillető helyre kerülnél..*somolyogja halványan* -végtelen sok szép lehetőség áll előttünk..*simít végig a fiú arcán elrévedve* - de..*villan fel szeme* -a tervezgetéssel elmúlik az alkalom..*húz egy finom de erőteljes vonalat a késsel Ran szeme sarka felé*
|
- Jójó értem... Libi... *nevet* - De ha nem szellem akkor mégis hogy láthatod csak te? Képzeletbeli barát? *érdeklődik*- Köszi, a tied is szép, Libintiáé sem rossz... de örülök hogy lenyugodtál, most hogy ő is itt van... tudod ha magadba zárkózol akkor csak roszabb lesz az egész!
*Ran tekintete fájdalmas lesz amikor a macska szinte kurvának tartja, és ezt ki is jelenti, de nem felel semmit, a kérdésre halványan elmosolyodik* - Azt kívánom, hogy ebben a világban engem gyűlölj a legjobban... akkor is amikor már megölsz.... gyűlölj minden másodpercben Ashita... *kezd éledezni, s evvel előtörni az az énje, aki készségesen adja át magát Ash kínzásainak, a változások gyorsak Ranban, néha maga sem tudja követni őket...* - Mégis hol akarsz megölni? Egy virágos mező közepén ahol a virágok majd az én véremtől lesznek mocskosak? *mosolyodik el*
|
- Libi a neve *feleli dacosan* -és őt csak én látom *fűzi hozzá* -tetszeni akar nekem, azt hiszem ez az oka *fonja össze karjait* -hiába győzködöm, hogy nekem úgyis bejön, ha husi..*sóhajt fel* - de nekem tetszik a neved..*nyüsszögi* -bármit is takar.
-Félreértesz *szól közbe hűvösen* -nem kell az életed.. azt már úgyis odaadtad minden jöttmentnek.. *sziszegi* - én a halálodat igénylem *mondja könnyedén, apró fényponttal szemében. * - de úgysem ilyen helyen hozom el.. ahol minden adott és közrejátszik..nehm..*leheli élvezettel* - van valami utolsó kívánság?
|
- Jah bocsi... lehet hogy olyan sovány, hogy innét nem is látni Ribit... és és... miért fogyózik ennyire? Talán anoreksziás? *kérdi könnyedén* - Szerintem a Julius semmit sem jelent... de igazából nem is nagyon érdekel...
- Rendben... ahogy kívánod Ashita... *megnyugvás tükröződik a szemeiben, mintha csak cirógatnák ezek a szavak amik elhagyják a kandúr száját, pedig nem éppen kedvesen csengő mondatok, még csak nem is hízelgő szavak, de simogatják Ran bőrét* - Neked adom az életem, csak a tiéd, ígérem....
|
*A lány erőtlenül felrántódik, könnyek gyűlnek a szemébe a fájdalomtól, térde rogyadozik. Homályosan látja csak Douran tekintetét, ahogy elereszti ismét a földön puffan, elhasal, fél karral tápászkodik fel.* - miért kéne félnem tőled, Douran? *kérdi feltérdelve, visszatérve a fókuszálatlan semmibe révedéshez* -ugyanabból vagyunk te és én..*susogja halkan, a macska kérdésére most felpillant* - milyen jó nekem *mosolyintja fanyarul* - mi közül válogathatok?
- Süket..*forgatja a szemét a kutyalány* - én is egy istenség vagyok *húzza ki magát büszkén* -a termőföldé *tesz egy színpadias mozdulatot ahogy bemutatja magát* - ő nem szellem *motyogja* -csak fogyózik.. olyan akaratereje van, hogy tyű.. pedig már csont és bőr..*morogja fennhangon* - szóval te is igazán rászolhatnál, hogy álljon már le..*kéri Juliust* - áh, nem szeret beleavatkozni a dolgaimba.. ez elég bosszantó benne, épp csak mondogat mindent, bogarat beszél a fülembe, de cselekedni, azt neehm..*magyarázza heves kézmozdulatokkal* -a te neved mit jelent? *kérdez vissza hirtelen.*
* Figyelmesen csodálja, ahogy a fiú szemében változnak az érzelmek.. egy egész hurrikán ült le benne. Azt veszi észre magán, kezd elveszni ebben a csillogó szempárban. Megköszörüli torkát, végigsimít a fiú tincsein* -így semmiképp nem halhatsz meg.. én foglak megölni *ígéri higgadt fenyegetéssel*
|
- Jójó, hallom, hogy Ribi.... jó kis név, a te neved mit jelent? *kérdi Cerest még mindig nevetve, láthatólag jól érzi magát és a fogság sem zavarja hiszen ő már hozzá volt szokva ehhez* - Esetleg a barátod seíthetne neked megszökni nem gondolod? *vigyorgott* - Vagy nem olyan szellem aki képes ilyesmire? *kuncogott tovább*
*Ran persze erőtlenül feküdt tovább a földön, tekintete üres volt és semmitmondó, az eseményeket mintha fel sem fogta volna, de ahogy Ash tekintete találkozott az övével, fény csillant szemeiben, a szavak hatására még a lélegzete is elállt,belehasítottak ezek a szavak az elméjébe, megfacsarták szívét, elállították a könnyeit, lassan lenyugodott Ashita szemeit fürkészve* - Én... *motyogta halkan, de képtelen volt befejezni, hangot adni ennek az érzésnek amit kiváltott belőle a macskaférfi... nem merte megérinteni, félt hogy akkor megint eltávolodna tőle, és ezt a sötétséget nem akarta érezni ismét....most nem tudta volna elviselni*
|
- Ehhez most nem igazán van hangulatom. - mondja ki komoran figyelmeztetve a lányt, közben felállva, azzal elkapja Chinnayo haját és annál fogva rántja fel. - Nem vallatlak, csupán a korodról érdeklődtem. - válaszol könnyen, ahogy továbbra is a lány arcát nézi. - De ha nem akarsz "beszélgetni", tekintsünk el ettől és lássunk neki a dolgoknak. - engedte el e szavakkal a lány haját, aztán csontjait kiropogtatva nyújtózott egyet. - Túl nagy a szád a helyzetedhez képest... - jegyezte meg mellékes információként, ahogy ismét Chinnayo körül kezdett járkálni. - És mit szeretnél kezdetnek? Vagyok annyira jó kedvemben, hogy te válassz.
|
*A lány lehunyt szeme alól nem sejtett semmi ilyesmit. teljesen váratlanul éri a reakció, megtántorodik és hátraesik, egy pillantig zihál a földön fekve, majd azonnal fel is tápászkodik, fél kezével fájó arcát fedve. * - ennyire lényegtelen információkért ilyen sok erőt vesztegetni..*susogja szaggatottan, kissé lesütve szemeit.* -nem tettem semmit, nincs miről megvallanom sem..*mondja haloványan*
-Libi, te ütödött macskaállat! *torkollja le a feketeséget Ceres. * - én szeretem a nevét.. egy istennő neve.. a temetés istennőjéé, szép, ugye? *kérdi kíváncsain* -ugyan, Libi túl van már az ilyen formaságokon*legyintget* -irigylem is érte.
*Néhány lépésre a fiútól nézi ezt az egészet..milyen hirtelen változás történt, gondolja. Egy rúgással eltűnteti Ranról a felborult asztalt, figyeli közben amiket a fiú nyüszög. Olyan dejavouje volt ettől.. Ran meg akar halni, de aztán mégsem. De ha egyszer eldönti, valószínűleg végzetes lesz..leguggol a sráchoz, fölé hajol, két mancsa közé fogja az arcát, hogy szeme az övébe találjon még egy pillanatig időzik így, míg csillapodnak az érzélmek, majd csendesen susogja* -én nem akarom hogy meghalj..
|
*Ran képtelen volt abbahagyni a sírást, és az egyetlen kapaszkodó is eltűnt mellőle, ilyen sötétségben még sohasem érezte magát pedig már megmártózott párszor a fekete patakokban.... úgy érezte ennél mélyebbre már úgy sem süllyedhet, ez az egész magával nyelte, hátra hanyatlott az asztalféleségen, de olyan szerencsétlenül esett vissza rá, hogy az asztal kerekei meginogtak, a súlytól pedig teljesen a levegőbe emelkedtek, majd Ranra borult az egész, s eme hírtelen esés közepette Ran még levegőt venni is elfelejtett* - Meg.... meg akarok ... halni... *nyöszörögte összekuporodva, majd kezével kutatni kezdett valami után, megtalálta a zsákot....maga felé húzta, azt tervezte, hogy megfolytja magát vele, de aztán idő közben megálltak kezei, újabb könnyek futottak végig az arcán* - Nem... nem akarok..... *sírt tovább*
- Eszement... *gondolta és közben ki is mondta amit a kutyalényről gondolt* - Jah hello Ribi.... érdekes neved van... *nevetett* - Te kutya... *nézett Ceres felé még mindig*- a barátod nem szokott éhes lenni? *érdeklődött*
|
Apró mosoly szalad az arcára ahogy a lányt nézi, majd szinte egy villanásnyi idő alatt, hatalmas erőt bevetve képeli fel a lányt. - Mit is mondtál? Hány éves vagy? - kérdezte higadt mosollyal az arcán, de szinte árasztva magából a sötét és gyilkolni vágyó erőket. Tekintete is furán ötétté vált a bennelévő vér iránti vágytól. Kék szemei villogtak ahogy a lány arcát és szemét fürkészték.
|
*Mozdulatlanul ül, már éveknek tűnő percek óta, a térde sajog ebben a kellemetlen pozitúrában, de a világért sem illene méltóságteljes előre meredéséhez az izgés-mozgás. Mikor a macska leguggol elő, önkéntelenül hátrébb hőköl. A kéztől nem húzódik el, csak lélegzete lesz forró és szapora. Lehunyja szemeit.* -csak nem fogunk a második kérdésen leakadni.. ugye, Douran?
*A macska végighallgatja a mesét.. ha akarna se hagyná Ran őt közbeszólni.. Végül is megtörtént amire vágyott, Ran megtört, mégha csak a ténykedés lezajlása után, de előtörtek az emlékek..a kandúr eltolja magától Rant, nem hagyja magához ragadni.. úgy néz a fiúra, mint egy kisgyerek a legféltettebb plüssmackójára, akit sosem látott fiucskák darabokra szaggattak.. értéktelen, s ettől ismerszik meg igazán az értéke..a furcsa birtoklási vágy, ami bebéklyózta, de képtelen volt vigasztalgatni a fiút.. ahogy ezelőtt sem ment neki soha.. ezek felsebezték a lelkét, egyáltalán nem ilyennek képzelte a hőn vágyott Ranmegtörést. Nem várta, hogy közben szeretni is fogja a fiút..*
- Juli *mutatta be Libintiának a szomszédot szívélyes mosollyal* -ő pedig Libi, már meséltem róla * fordítja meg ugyanazt* - remélem jól kijöttök majd egymással *mosolyogja *
|
- Én... nem mondtam el neked mindent.... *mondja halkan és elharapdálva a szót, tördelve foltozva* - Az apám, ő megtette, de... nekem... emlékszel, hogy meséltem neked valakiről? Egy férfi.... vele.... ő.... volt a pszichológusom... ő csinált fura dolgokat.... nem nem úgy csak.... benne bíztam és ő is... de nem engedtem*megremeg* - Én féltem... kérlek Ash bármit... de... ne tedd velem azt... a testem reagált, mert a érintésekre... automatikusan reagál, kérlek... *elsírta magát ahogy arra gondolt, hogy Ashita megerőszakolja, belekapaszkodott a felsőjébe és nem hagyta eltávolodni, és sikerült Ash végül visszahota a régi Rant egyetlen mondattal, s most össze vissza beszél a srác... mint aki hírtelen megbolondult*
- Ez télleg begolyózott... a nevem Julius! *kiálltott át*
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
