|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:29 - |
Ide jön minden hulladék, nem csak a Ru városiaktól, hanem az egész birodalom ide hordja a szemetét.. de gyakran találnak itt kidobott állatokat, vagy nem várt fölösleges macskalény csecsemkőket.
|
[151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*A kandúr nem szivesen adja ki kezéből Rant, de engedelmeskedik az idegennek, leszökken a járaton, hátra-hátra pillog a másik után. Ahogy megcsapja a hely sajátságos illata és atmoszférája, valahogy ismerős érzés járja át.. mintha hazatért volna. Átveszi a fiút, s néhány lépésnyire lemaradva lohol a nő után. Az emberek megjelennek, a macska nem is érti hogy keveredhetett ilyesmibe valakiért.. a párbeszédre ingerülten hátracsapja füleit, ám arca rezzenéstelen marad. * -velük megyek *jelenti ki Oliviának, ahogy elveszik tőle Rant.*
|
*Hamar oda érnek, egy csatornafedélhez, a lány felemeli, körbenéz, majd átveszi Rant, a fiú már alig lélegzik, szája már teljesen kék, arca sápadt* - Nincs sok időnk menj előre, hogy le tudjam zárni a bejáratot.... *szájába veszi a zseblámpáját, Rant félig a vállára félig a hátára kapja, ha Ashita megindul, akkor utána megy, lezárja a csatorna bejáratát és egy létrán keresztül lejutnak a csatornarendszerhez, egy kívülállónak olyan ez mintha labirintusba tévedt volna, itt büdös, hűvös, és nedves a levegő, de a nőnek persze már természetes, vissza adja Ashitának Rant, most már csak el kell érniük a banda szállását... hosszú folyosókon suhannak át, a nőnek gyorsak a léptei, mintha nem is menne, hanem repülne a macska előtt, így gyorsan oda érnek a kívánt helyre, a hely csendes és kihalt, mintha senki sem lenne ott, de ahogy Olivia elfüttyenti magát, hírtelen a hely megtelik élettel, emberek koszos ruhákban lépdelnek elő, s nem meglepő módon macskalények is* - Lássátok el a kölyök sebeit... *biccent a fekete macska felé, mire egy nagyobb darab ember lép elő, de a ruhájaneki is ugyanolyan rongyos és szakadt, mint a többieké, mindenki sutyorogni kezd*
- Olivia... ez a gyerek már alig él... nem fogjuk tudni vissza hozni...
- Hát azért csak próbáld meg.... a macska csinálta vele.... *mondja egyszerűen, mire a férfi bólint*
- Rendben legyen ahogy akarod, de aztán ne reklamálj nekem....
- Nem fogok... mostanában úgyis egyre jobban fogynak az emberek...
*A férfi bólint majd elveszi a macskától Rant és elviszi* - Addig te érezd jól magad... *szól oda a fekete démonnak Olivia* - Nézz körbe ha akarsz vagy valami...
 
|
*A macskát elvakítja a hirtelen jött fényár. Hunyorogva próbálja kivenni az illetőt. Kérésére csak néma csend a válasz. Ő tette..hiszen ő tette, ő akarta, ő kényszerítette, kívánta, vágyta és élvezte a kivégzést.. mégsem érzi, hogy minden jöttmentnek vallania kéne bűnéről, ami egy életen át fogja folytogatni, hogyha ebből megmenekül..helyzetére tekintve azonban jobb volt mindenre készségesen és alázatosan felelgetni, így a macska a mélyen elveszett semmiből kénytelen volt megkeresni a megcincálódott jelmezét, mit Ran előtt is mindig hordott..* - én *ismeri el komoran* - a szerelmem.. *feleli megtörten, fel sem fogja már mit beszél, automatikusan jár a szája, csak történjenek az események ahogy az írva van..* -pedig a bűnhődés sosem árt..*suttogja, elveszi a köpenyt, s az idegen utasítása szerint tesz* -köszönöm *motyogja, gyengéden a karjai közé veszi a fiút, feltápászkodik, de a pengét elrakja mindes eshetőségre számítva..szó nélkül engedelmeskedik, s elindul, amerre az idegen mutatja.*
|
*Mielőtt még Ashita felvágná az ereit, fénycsóva úszik át a szeméttelep felett, egy női alak bontakozik ki, a semmiből, és egyenesen Ash arcába világít* - Te meg ki vagy? *kérdi és megvillan lámpájának fénye a haldokló Ranon is* - Ezt te tetted? *szörnyed el* - A gazdád? *értetlenkedik még mindig, majd lassan odaér hozzájuk, s lekapja válláról a köpenyt* - Ha nem akarsz meghalni emberölés miatt, akkor segíts és ezt szorítsd jól a sebre... elvisszük hozzánk, ha szerencsénk van ,ég túlélheti... *mutat egy távoli pont felé* - Hozd... *adja ki a parancsot*
|
-Ostoba kölyök..*magához szorítja Rant, ha nem képes mit tenni, legalább méltóan érje őket a vég.. nem egy félmegoldás után kutakodva. Lassan összerogynak lábai, beletenyerel a mocsokba, Rant igyekszik valami viszonylag steril környezetbe fektetni. Gyomra kavarog, egyszerre szédül és émelyeg, Ran mellé térdel, s némán nézi a holdfény rajzolta halottasruhában. Fejéhez kúszik, végigsimít arcélén, míg csendben legurulnak a mellkasára ejtett könnyek.. lehajol hozzá, ajkát összeforrasztja vele még egyszer utoljára..~nem tudlak megmenteni.. bocsáss meg..* ajkai végigcsókolják a fiút, nem tudván, a halál csókja gyorsabbnak bizonyult nála..*- soha sem gyűlöltelek.. szeretlek..*leheli, s csak vár a reakcióra, ami nem jöhet többé. Várja, hogy emelkedjenek a fiú pillái, de hideg és mozdulatlan.. a macska elkapja tekintetét, nem bírja ezt nézni.. beletúr a tengernyi kivehetetlen bűzlő holmiba, valami éleset kiemel közülük ~ te is így próbáltad.. lásd.. nekem sikerülni is fog..*a tárgyat végighúzza erein, a vér szivárogni kezd, s a macska türelmes csendben várja halálát..*
|
*Ran már képtelen felelni, a sötétségbe mélyülve várja a halált, s csak későn ébredt rá, hogy nem is akarja, nem akar még meghalni, élni akar, létezni Ashita kedvéért... de már túl késő, már nem tud mit tenni, gyorsabban süllyed mint gondolná*
|
*A macska ezeket a szavakat már igazán későinek véli, talán Rannak csak a szája jár.. hisz ott az az akkor, s ha valóban erre vágyna, jó volna az most is.. Ashita szíve kalapálása dörömbölésbe megy át.. mentse meg..? de mégis mitől..? magától..? tőle..? a démonaitól, az éj hozta megváltó haláltól?* -Ran..*nyögi a kandúr, a fiúhoz simul, hogy legalább ennyire lábon tudja tartani* -komolyan itthagysz? *rivall rá megütközve..sebesen kapkodtak a gondolatok a fejében, sebről, kórházról, kötszerről.. jelenleg azonban egyik sem volt elérhető, csak ő volt, a haldokló Ran, és a szeméttelep..*
|
- Tudom... *suttogja vissza* - De mondtam, hogy nem undorodok tőled.... én igazából nem bántam volna ha egy kicsit erőszakosabb lettél volna akkor... *ahogy Ash felé fordul és magához húzza kissé megrémül, de aztán belekapaszkodik a felsőjébe és csak nézi azoknak a szemeknek a fájdalmát amit ő okozott* - Ash azt akarom, hogy teljesíts nekem még egy kívánságot... *súgta és közben közelebb hajolt a kandúr füléhez, megmosolyogta a dolgot, kezdett kábult állapotba kerülni* - Ments meg... *avval elsötétült Rannak a világ de még lélegzett, habár egyre lassabban*
|
-Bolond vagy.. *állapítja meg, olyan szeretetteljesen kiejtve, mintha becézgető szavakat kántálna.* - hiszen.. ismerhettél volna már akkorra.. én.. *akadnak el szavai* -képtelen.. vagyok és voltam is.. mikor tudom hogy undorodsz tőlem.. és fájdalmat okozok.. és.. *nyöszörgi akár egy halálraítélt* -nem képzellek annak..*feleli dacosan* -csak senkinek nem mondasz álljt, nekem sem fogsz, utána meg lelkibeteg leszel egy életen át *mordul a fiúra, s ahogy az kéri, felé fordul hirtelen* - hát nézz meg jól.. ugyeh ezt akartad látni ? *sziszegi szenvedélyes dühvel könnyekben úszó vörös szemében. Megfogja Ran kezét, s magához rántja a fiút, olyan közel, hogy érezhesse arcán a lélegzetvételét.. állhatatason néz a fiú szemeibe, lássa csak a srác amit akart.. a megtört, megkínzott macskát abból a két vérszínű íriszből..*
|
- Igazad van, nem tettem semmit... csak vártam rád... féltem de tudtam, hogy nem fogod hagyni... mert én csak a tiéd lehetek.... *mondja mosolyogva* - A szőke macska és semmit sem tettem vele, nem vagyok kurva... annak ellenére, hogy annak képzelsz... *ezeket a szavakat is csendben, minden felháborodás nélkül ejti ki* - Miért nem nézel rám? Kérlek... had lássalak, had lássam a te arcod utoljára... *Ash felé nyújtja kezét*
|
-De te nem ellenkeztél..*veti közbe* - semmi állj, vagy ne .. élvezted.. *morogja, bár sejti Ran válaszát.* -ki az a Crys és mit csináltál vele? *kap a szón hirtelen. Ashita még nem ismerte a szőkeség nevét, persze egy cseppet sem érdekelte.. de a féltékeny tudatlanság eluralkodni látszott rajta.* -nem hittem volna hogy a nővérem kliense egyszer az én kezem alá kerül.. *morogja, nem figyel a szavak határaira, mostmár úgyis mindegy, a vég mindig megmutatja a dolgok igaz valóját. Ő is az eget bámuta eddig, s a fénnyel beszőtt szeméthalmokat, most viszont leszegi a fejét, farka csap egyet a levegőbe* - de már.. azt sem bánom..*Ran szavai tovább növelik az űrt lelkében, hátrapillant rá. Ha volt életében valaha szomorú, akkor most az. Nem felel, a mondatok soká visszhangoznak fejében, égetnek és ölnek, megnézi magának a fiút így, ilyen elvakult szerelmesen, majd mikor a csillámló folyadék ismét befedi a láthatót, tekintete visszatér a hulladék fölé.*
|
- Te teljesen más vagy mint ők... *suttogja* - És te adtál át neki ezt ne felejtsd el... nem akartam sohasem, hogy más érintsen, de nem tudtam volna elviselni ha más gyengének lát... azt akartam, hogy csak te láss, úgy mint senki más... se Crys, se az a nőstény nem érdekelt sohasem... én boldog voltam, ha csak a közeledben lehetettem, ha belém égetted a fájdalom nyomait, ha megcsókoltál... ha így nézzük, az utóbbi időben, azt hiszem mégis éltem... egy kicsit... és ezt neked köszönhetem.... megtanítottál... sok dologra.... amit tudnom kellett volna már réges rég... most hogy közel vagyok hozzá, már nem is akarom annyira a halált.... most csak szeretnék még egy kis időt... veled... *felnézett a csillagok felé*
|
- És én velük vagyok, vagy ellenük? *kérdi, ahogy a megevésről kérdezi, a kandúr rávillantja mélyvörös tekintetét. Áthatóan fúrja a szemét Ranéba* - csak az fáj..*kezdene neki, szemét lesüti, s inkább elfordul, vissza a holdhoz* - Risibhi előbb ízlelt meg mint én.. pedig olyan bőszen állítod, hogy csakis értem és miattam.. és én sosem fogom tudni, mert itthagysz, máris keresed a fényed..*halkul el, fájdalmas szünetet tart, míg erőt szed ahhoz, hogy folytathassa* - hiányozni fog.. hogy nem lesz ki után rohangálnom.. a csatornához.. nem lesz kinek a könnyeit felszárítani.. de ..téged ez nem izgat..
|
- Minden nap minden másodpercében kergettem a saját démonaimat... több ezren voltak... sokat láttam már, de csak téged akartalak megtartani az örökkévalóságig... *ahogy Ash beleharap vért köhög fel* - Meg fogsz enni miután meghaltam? *felnevet* - Zsibbadnak a karjaim.... de hol a fény? Még nem látom... talán még kell egy kis idő....
|
-Attól függ mi a terved ott, ahol vagy..*feleli* - miért, hány démont láttál már rajtam kívül? *érdeklődik* - bele kell, hogy halj ebbe a találkozásba.. milyen sajnálatos..*susogja szenvedéllyel belemélyesztve fogait a fiú bőrébe* - és finom is vagy..*leheli forrón, elméjébe furakodik egy nem kívánatos gondolat, elhúzódik Rantól, megtörli vértől csillogó száját. mélyen felsóhajt, tekintetét az égre emeli, fekete farka táncot jár az érzelmek tombolásától, bár a kandúr kivülről csendes és nyugodt..*
|
- Nem gondolod, hogy a forróság jobb, mint a hideg? Bár a hidegben könyebb elaludni, mint a tűzben megégni hmm... nem gondolkodtam még ezen sohasem...*megindul keze a fekete tincsek felé, végig simít rajtuk* - Gyönyörű démon vagy te... mind közül a legszebb... *mosolyog*
|
-Meglehet..*hagyja rá. Szemével követi a penge távozását* - Azt hiszem..*búgja gyengéden* - mivel ahol én vagyok, forróság van.. *leheli a szavakat* - mivel én a pokolba kerülök.. lassú tűzön fogsz elégetni.. amíg mindenem át nem pirul teljesen..*húz ajkával végig Ran gerince vonalán* -de átjöhetnél te is ide egy kicsit.. ide, ahol bűnös élvezetek vannak.. nem lesz jó a vége, de legalább két percig meg van minden gyönyöröd..*susogja halkan, jobb dolga is van mint beszélni..*
|
- Te választottad nekem... *súgja, majd kihúzza magából a rozsdásodó pengét* - Csak hogy jobban hozzáférj.... *suttogja még mindig, lehunyt szemekkel* - Egy kicsit hűvös van... szerinted ez azt jelenti, hogy hamarosan eltávozom? *kérdezte ahogy még több vér hagyta el a testét, talán már félre is beszélt* - Ne gyere utánam Ash... itt hideg van... olyan mint egy jégverem.... *susogta még mindig a fekete démonmacskának*
|
-Ah.. már választottál is..*húzza végig ujjait a szép hasított seben, a vért elkeni a fiú oldalán, s magát is megmártóztatja benne, kezét végighúzza nyakán, a vörös folyadék a bőrére tapad, akár egy lakomához készülő vámpír, kéjesen nedvesíti meg ajkait. Csodálattal van a heg iránt, teljesen lényegtelen már neki, miféle fertőzéseket szedhetnek össze a foszladozó hulladékok közt, száját a sérülésre tapasztja, s gyönyörködve kezdi szívni a vért. A forró cseppek végigpatakzanak arcán, állán, megborzong az édes íztől amint az ajkát éri, míg fél kezével Rant cirógatja önkívületben.*
|
*Ran elmosolyodik* - Nem kell ezen aggodalmaskodnod... köszönök mindent... boldog vagyok... *feltámaszkodik és lehell egy csókot Ash ajkaira, mint valami utolsó lélegzetvételt, és lassan lehunyja szemeit, talán Ashitának nem tűnt fel, de a szilánkok darabjai közt, egy régi, kettétőrt katana élébe sikerült belehajítania a fiút, bár az még csak várja a halált, még lélegzik, de a vér egyre gyorsabban távozik a testéből*
|
[151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
