|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 23:45 - |
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Persze, hogy nem. Te már ezt az oldalát ismerted meg. De kérdem én, milyen nő az, amelyik elvisel huszonnégy évig Takagét? Ismerted, tudtad, mekkora vadállat volt. - mondja hidegen. Az alkut kézfogással akarja megpecsételni, így odamegy Luihoz és odanyújtja neki. - Valóban. A bőröm olyan, mint a lehelet vékony papír. - mondja komolyan, s ha Luival kezet ráztak, utána vet egy nagyon gyors mozdulatot, majd megmutatja, hogy már ettől fel tud szakadni. Visszailleszti a bőrt, mely úgy néz ki, mintha papírral mélyen belevágtak volna, majd lenyalja a vért róla. - De szerencsére a regenerálódásom olyan, akár a macskalényeknek. - s a vágás azonnal gyógyulni kezd. Kicsit vár a válasszal, míg el nem tűnik a sérülése. Aztán újra Luira néz. - Nem ismerem a barátkozás fogalmát, engem sem keresnek, én sem keresek senkit. Mindkét faj közt idegen vagyok, a saját fajtám, amely valószínűleg befogadna, csak látásból ismerem. Nem volt célom bemutatkozni neked, csak épp ott voltál, mikor betelt a pohár Takahéval kapcsolatban. - mondja, de a kérdésre nem válaszol.
|
- Marsha ilyet tett volna ha...? Nem tudom valahogy ezt elkézleni róla... de ha te mondod... *hagyja rá végül a dolgot* - Rendben... akkor egy hét... *elgondolkodik azon hogy vajon mi lesz annak a következménye ha Takahe mégsem hallgat rá... nem ebbe nem akar belegondolni se* - Gyors vagy, de érzékeny a tested.... ez aztán a párosítás... *mosolyog a dolgon de persze nem gúnyolódik csak mondja* - Én már elég régóta itt vagyok de még egyszer sem láttalak... és most egy napon ez a harmadik azt hiszem... miért gondoltad meg magad?
|
- Biztos. Takage meghalt, a birtoklási joga Takahéra szállt, mivel az öreg nem volt hajlandó embernek nevezni. - morogja kelletlenül. - Semmi közöm Marshahoz. Ha rajta múlt volna, elevenen megnyúzta volna az anyám, engem pedig megölt volna, csakhogy Kodaka jól érvelt nála. - mondja kíméletlen haraggal a hangjában. - Egy hetet kapsz. Utána jönnek az én módszereim. - teszi hozzá, s megporrantja a kezét. Ez az, amit nem kellett volna. Fájdalmas képet vág, szívja a fogát, majd megrázza jobbját.
|
- Biztos hogy a döntés ez ügyben Takahe kezében van? Nem az adhatja vissza aki elvette? Ha Takahe apja, akkor... nem az anyukája evvel kapcsolatban a felelős? *kérdi és közben támasztja magát, de a teste teljesen remeg így végül vissza puffan* - Minden esetre rendben... megpróbálhatom... de kell adnod rá időt... egyről a kettőre nem fog menni... és nem ígérhetek biztosra semmit sem...
|
Nem érez bűntudatot, amiért felkeltette Luit. Mélyet sóhajt, majd kinéz az ablakon. Még egyszer utoljára átgondolja az ajánlatát, aztán visszafordul a kandúrkához és előáll vele. - Ha rá tudod venni Takahét, hogy emberi jogokat adjon nekem, megúszható a keménykedés. Neked sem és neki sem esik baja.
|
*Lui már majdnem elaludt, szemei csukva voltak amikor Zuki megérkezett, füleit mozgatta csak először amikor megérezte a jelenlétét, majd a hangra felnyitotta a szemeit, lassan felült a matracon és komolyan nézett Zukira* - Igen... komolyan... *tekintetét nem vette le a macskáról*
|
- Rendben. - mondja a nőstény, de még egy ideig ott marad. Elkuncogja magát a költői kérdésen, aztán olajra lép.
Hosszú idő után Zuki jelenik meg Takahe szobájában. Végigméri Luit, majd odalép a matracához. - Komolyan gondoltad, hogy az életed árán is megvéded Takahét?
|
- Nem köszi... megy... ez... *és beletelik egy negyed órába de Lui feltornázza magát azon a fránya lépcsőn... * - Miért nem lakik Takahe a földszinten...? *kérdezi csak úgy magától, majd végre beér a szobába és lepuffan az ő kis helyére, nagyon kimerült amíg ide ért*
|
Vörös azonnal felpattan, amikor Lui elesik. Segítene neki, de meg sem kérdezi, megteheti-e, mert szinte azonnal felkel onnan a kölyök. Látja rajta az elszántságot, a makacsságot, a rendületlen kitartást és megérti, hogy amit ez a fiú egyszer a fejébe vett, azt onnan senki nem veri ki, maximum csak Takahe és a Teremtő, ezért aztán minden áron véghez viszi. Megcsóválja a fejét és visszaül, mikor Lui elhagyja az orvosi szobát. - Túl kemény.
- Talán megszelídíti Takahét.
- Ne beszélj zöldségeket. - legyint Vörös.
Egy nőstény meglátja Lui küzdelmét a lépcsőkkel. - Nincs szükséged egy kis segítségre? - kérdezi. |
*Lui lekószákódik az ágyról, majd amint földet ér a mancsa felbukik.... de aztán megrázza magát és felkel, végül cikk cakkban mozogva ér el a lépcsőig, megáll előtte, az arca elszántságról árulkodik, majd megkapaszkodik a korlátban és úgy húzza fel magát lépcsőnként*
|
- Az egyik legveszélyesebb. - mondja komolyan Vörös. - Kodaka és a félvérek a többi. - teszi még hozzá.
- Menjél. - vállat von az orvos, aztán kimegy a szobából. Misushiko asszonyhoz megy.
A két kandúr beszélgetni kezd, érzik, hogy Lui rájuk hagyta a dolgokat. |
- Nem félek tőle... lehet hogy ő a világ legveszélyesebb macskája, de ez engem nem érdekel... *fordul az orvos felé* - Had menjek fel a szobámba... megígérem hogy fekszem... és nem ugrálok... *kéri gyermeki bájjal az orvost, nincs kedve tovább hallgatni a két lény beszédét és vitázni sem akar*
|
A két kandúr figyeli Lui és Zuki párbeszédét. Az orvos próbál a dolgára koncentrálni, de persze ő is kíváncsi, mire képes ez a csupaszív szőke, reménykedik benne, hogy talán csak egy hajszálnyit megszelídíti a félvért, de erre nem lát sok esélyt.
- Vagy úgy, más. - biccent felfelé a szürke lény. - Van. - válaszol, de aztán eltűnik. Egyszerűen, mintha csak pára lenne, mely beleolvad a levegőbe, elszivárog.
- Kiakasztottad. - jelenti be Vörös. - Mázli, hogy inkább visszavonult, mielőtt módszeresen kinyír.
- Hát ja. Zuki kemény macska, szerintem több macskalényt és embert ölt, mint egy zsaru. Mindenkit, aki csak megtámadta Misushiko urat, betört a birtokra, vagy akit megparancsolták.
|
- Ki tudja... még okozhatok meglepetéseket... *néz Zukira le sem veszi róla a tekintetét* - Miért kell valakinek bármit is tennie? Szolgálom Takahet, ez a dolgom... hogy kedvlem az legyen az én bajom, hogy ti nem..... az pedig a tiétek.... kutya lennék? Nem... csak más mint te... és ez neked nem tetszik? Van egyáltalán valami ami neked tetszik?
|
- Hiszem, ha látom, kölyök.
- Én nem tartom jó ötletnek, hogy kihívd Zukit. - figyelmezteti óvatosan Vörös a kis kandúrt.
- Én sem.
- Én pedig nem javaslom. - szól bele a doktor is.
- Miért érdekel téged ennyire Takahe? - vonja őt kérdőre Zuki. - Mit tett, amivel ilyen kutyahűséget ért el nálad? Esetleg nem is macska, hanem kutya vagy?
|
- Tudtam hogy minden rendben lesz Kodakával,éreztem hogy nincs baja... *mosolyog el a dolgon*- Akkor még várhatnál egy hetet, ha ennyire türelmes vagy... bár engem nem különösebben érdekel ám hogy mit csinálsz... csak az hogy megvédjem a gazdám... és az utadban leszek akár gyors vagy akár nem... *jelenti ki*
|
- Az erő nem minden. Nálam pedig nem nehéz erősebbnek lenned. - mondja egyszerűen a félvér. Harapni tudná a testét kenyérhez, olyan könnyen sérül és olyan tökéletesen képes sokszor regenerálódni, mégsem teszi, hisz a nagyobb sérüléseket megőrzi a test, a hegek ott maradnak. - Nem várok tovább! Eleget vártam, huszonhárom hosszú évet. - teszi hozzá. Megint nagyon gyorsan mozdul, bár most lassabban a korábbinál. A doki asztalát veszi célba, amitől a férfi persze halálra rémül, de csak a vize kell a félvérnek. Kiissza egy húzásra, majd újra Luira néz. - Tudom.
- Azt is, hogy hol van, igaz?! - kapnak az alkalmon a fiúk.
- De nem mondom el. - teszi nyilvánvalóvá ezt. - Felejtsétek el őt, mind.
|
- A nevem Füles... és be fogom bizonyítani, hogy erősebb vagyok nálad, hogy engem nem érdekel milyen dolgokat tudsz... csak várd meg amíg felkelhetek innen, és akkor bebizonyítom neked... *mondja teljes elszántsággal, persze tudja hogy esélye sem lenne, de talán evvel nyer egy kis időt Takahenak.. vagy mégsem?* - Miért beszélsz Kodakáról múlt időben? *teszi fel hírtelen a kérdést* - Ő nem halott...
|
Zuki rideg pillantást küld Lui felé. - Szent volt. - veti oda a fiúnak. - Mosolygott, amikor belül sírt, nevetett, amikor ordítani tudott volna és sosem akarta, hogy megtudják, micsoda dolgokat élt át. Ez a két balfarok sem tudta róla, hogy ki ő valójában.
- Az ő titkai nem szentek, csak a tieid? - vág közbe ismét Vörös. Zuki viszont mintha meg sem hallaná, továbbra is csak Luira szegezi a tekintetét, mely metsző, akár egy kasza.
- Hogy ne felejtselek el? Miért ne, ki vagy te, hogy emlékeznem kell rád? - vonja kérdőre őt a félvér. - Engeded vagy nem, gyorsabb vagyok a szélnél, mire észbe kapsz, megszerzem, amit akarok.
- Végre egyszer? - kérdezi csendesen Yamako.
- Marshanak ehhez lesz egy-két szava, Zuki.
- Az a nő hozzám nem fog szólni. - köpi a szavakat szinte. - Még arra sem méltat, hogy mondjon nekem valamit.
|
*Lui viszont rezzenéstelenül néz rá* - Ha szent neked Kodaka neve akkor ne tégy úgy mintha nem is létezett volna sohasem! Miért ne mondhatnám ki a nevét? Miért ne vehetnénk őt a szánkra? Talán mocskos volt? NEM! Akkor pedig ne beszélj róla úgy! *mondja határozottan aztán vissza huppan az ágyba* - Tekints rám úgy... had legyek az ellenséged... gyűlölj csak, legalább nem felejtesz el... de jegyezd meg hogy nem fogom engedni neked, hogy bántsd a gazdám!
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
