|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 21:22 - |
Ez egy mesterséges tisztás, az ember ide már úgy ahogy befészkelődött, túristák gyakran járnak ide. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
* Figyelmesen fürkészi a macskát, valahogy rengeteg ellentmondásos érzelmet vált ki belőle. Nem tetszik neki, hogy elfordul tőle-ezt csak neki szabad- ugyanakkor örül, hogy láthatja a színtiszta neheztelést. Méltányolta azt a felnőttes érzelemvilágot, mi bájos viselkedésmintája mögött húzódott, s épp ezért, mivel, hogy, hogynem, de szimpatizált vele, igen haragudott is rá. Ő is elvesztette ezzel a szerepét, s ez valóban bosszantotta, jobb szeretett volna megmaradni megközelíthetetlennek. Goyuko beszédéből már kezd kialakulni benne egy kép a hírhedt Netaniról, a lány valószínűleg kandúrja életének szerves kitevője, s ugyanez fordítva is igaz. Cryspusnak a maga részéről sohasem kellett az iránta való túlzott szeretettől tartania, tettei, vagy akár beszédmodora mélységes ellenszenvet váltottak ki környezetéből, de azért arra nem mert volna esküdni, a szeretetben rosszabb-e fuldokolni, vagy a gyűlöletben.* -Miattam ? * hüledezik, mikor Goyuko ahhoz a részhez ér. Ámulattal hallgatja, sose feltételezett volna semmi hasonlót. Talán Netani túlzott kedves édelgése késztette arra, hogy keresse a fanyar jegességet, s ő volt ennek megtestesítője?* -érdekes gazdád van..*elkomorodik, a meglepettség árnyai eltűnnek arcáról, lelki szemei előtt a Netani nevezetű ember jelenik meg. Olyannak képzeli külsőre, mint amilyen Goyuko, fürge, törékeny, kecses és könnyed, csak belül lehet szakadék kettejük között. S saját macskája is jól tudja, pokollá tenné az életét, ha a rajongása elmúlna, ez a gondolat pedig elborzasztja.* -köszönöm, hogy elmondtad mindezt * néz a fiú szemeibe*- próbáltál már beszélni azzal a lánnyal? *érdeklődik, bár van elképzelése a válaszról.* -megéri neked kockáztatnod miattam ? * tekintetét ismét a tájon járatja végig, túl sok emberi objektum díszelgett körüs-körül, mint padok, macskaköves út, kerítés, s mind erősen ellenséges érzéseket keltett benne. Valahogy momentán lehetetlennek érezte a tisztáson való életet, még ha csak ideiglenesen is, bár a bokor töve kellemesebb fekhelynek tetszett, mint azok többsége, mit volt gazdái kínáltak föl számára.* - a félelem egy igazi hajtóerő..*mormolja még mindig a fiú utóbbi szavain elmélkedve* -pontosabban, az az egyetlen hajtóerő.. milyen csodálatos..*jegyzi meg, noha hangja nem árulkodik arról, egy cseppett is elismerné a félelem eszményi értékét* - csupán az, aki fél, sosem lesz szabad..* susogja. Csuklóján még érzi a hurok dörzsölését, pedig már több hónapja annak, nyakán a kötél súrolta seb, s mind ezek után, végre szabad..szabad, s most hogy itt állt kalickája ajtajában, fogalma sem volt, mit kezdjen magával. Eddig mindig fénylett a cél: menekülni. S most.. itt van egyedül, ahogy elkezdte.. Goyukonak nyilván voltak vágyai, ezzel nem számolhatott.. s az ő lénye oda már nem fog beférni, betölti a macska szíve egészét Netani, még akkor is, ha ezt Goyuko nem akarja..* -meddig maradhatsz? *pillantott a fiúra ismét*
|
Fülei lelapulnak, amikor a kandúr odamegy hozzá. Szinte fel kell emelni a földről, de alig bír talpon maradni. Kiesett a szerepéből. Vidámnak, könnyednek és játékosnak kéne lennie. Ehelyett ólomsúly nehezedik a lelkére, sír és legszívesebben vandál módjára üvöltene. Meg sem bír nyikkanni. Cryspus egyre furcsább dolgokat mond neki. Nem érti a szőke herceget. A mesékben mindig hercegnőkért megy, akiket aztán egy csókkal levesz a lábukról és boldogan él, míg a következő mese el nem érkezik. Eltolja magától a kandúrt és elfordul tőle. - Taktikáztam, de nem játszottam előtted. - közli sértetten, de csak hangjával árulkodik sértődésről, minden másban mély megbántottságot mutat. - Önmagam leszek. - morogja gyerekesen. - Gyűlölöm a kétszínűségem. Utálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne, miközben legszívesebben visítva menekülnék. Netani szerelmes belém, én meg rémesen undorodom ettől tőle. Ölelget, követ, nincs egy nyomorult szabad percem se. Hülyeségeket kérdezget, megpróbál hajlandóvá tenni valamire, amiről nekem vannak elképzeléseim, de semmit sem tudok róla. Egyébként sem érdekelnek a lányok, ezek után pláne nem. Undorító, ahogy behálóznak és mérgeznek. Mint a pókok. - és valóban undorral, jeges gyűlölettel beszél. - Nem azért dobna ki, mert koszos vagyok, mindenhogy imád. Hanem azért, mert miattad nem tudok játszani úgy, mint mielőtt találkoztunk volna. Olyan goromba és hideg voltál... annyira... elképesztő. Csak meg akartalak ismerni, tudni, hogy miért kerültél oda és olyan rémes állapotban. Erre bumm, mire észrevettem, összetörted az aranyos cicus szerepemet. Úgy jöttem el onnan, hogy azt hittem, elpusztulok útközben. De azt is tudtam, hogy mint egy hülye, vissza akarok majd menni. Mert ha valaki ilyesmire képes, akkor bármire. És tudni akarom majd, hogy mi ez a bármi. És tudni is akarom. - most a kandúrra néz. - De nekem csipem van, keresni fognak, ha nem megyek és meg is találnak. Ha pedig kidobnak, nem hiszem, hogy az utcán végzem. Netani nem az a típus, aki ha meggyűlöl valakit, akkor könnyít az életén. Bosszúállóvá válik, olyanná, aki inkább beadja egy olyan helyre, aztán minden második nap elmegy, hogy lássa, ahogy szenved.
|
*A macska harsányan felnevetne társa belépőjén, annyira stílusos és extravagáns, de a jelen körülmények közt ezt most mellőzi. Odamegy hozzá, figyeli minden egyes szavát. Meg sem lepődne rajtuk, ha a végén ne tenné olyan jelentőssé mindazt az a gesztus.Segít felállni a kandúrnak, majd magához veszi a szót* -Egyrészt: utálj. Bár nem tudom akkor minek pazarolsz rám ennyi dolgot. És az életed így sokkal jobb lesz, hidd el *mosolyog cinkos ravaszsággal szemében* -Ha bárki szeretete egy kicsit is mérséklődik irántad, azért, mert koszos vagy, nem ér az egész semmit, pedig te biztos erősebb kapcsolatot táplálsz a gazdáddal, szóval.. nem származik belőle semmi hátrányod. Legalább látja egy kicsit, hogy van életed rajta túl is, akkor is tudsz szórakozni annyira, hogy koszos legyél. Ran úrfit ne emlegesd a közelemben..*mondja, a nevet megvetően ejtve ki, a rangot pedig leplezhetetlen gúnnyal* - ha kidobnak.. akkor napi huszonnégy órára magam mellé veszlek .. csak maradj mindigy ilyen.. ha követtél, annak van valami oka, s ha ez így van, elvárom, hogy ne kerteljünk egymás előtt. Az árulást embernél még elnézem, de macskánál.. azt nem lehet. Úgyhogy még van választásod, elfuthatsz, mintha sosem ismertél volna, s kizársz további életedből. *hangja keményen cseng, mintha egy betanult beszédet szavallt volna* - vagy pedig önmagad leszel.
|
Nem tudja, miért rohan Cryspus után. Mert a szemébe kell mondania, hogy vége? Hogy nem akarja látni többet? Hogy megveti, szánja, sajnálja, gyűlüli, vagy egész egyszerűen csak undorodik tőle? Fogalma sincs. Eléggé lemarad a szőkeség mögött, hiszen nem olyan hosszúak a lábai. Csak azért tudja megtalálni őt, mert utat vágott magának a legnagyobb bozótban is. Valósággal kiborul ebből a bozótból, ugyanis megakad valamiben és ismét felnyalja a füvet. Annyira kimerült, hogy nem tud most felállni, fekve marad és zihál. - Utállak. - mondja sírva. - Miattad tönkreteszem az életem. Csupa kosz vagyok. Netani meg fog utálni. Ran úrfi beárul a családomnak. Kidobnak otthonról, mert engedetlenül nem kellek. - megijed. Vall. Befogja a száját, nehogy folytathassa. Neki ezekről hallgatnia kell!
|
*Egy ideig még a hátán érzi a fürkésző szemek égető bizsergését. Nem gondolkozik semmin, csak töri át maga előtt a gallyakat, ágakat, míg kellő távolságra nem érzi magát mindenkitől, aki felsebezte szívét. Nem tudja, követi-e a fiú, vad csörtetésében nem lehetett kineszelni ilyen apróságokat. Megáll, felegyenesedik, szemét körbejáratja a tájon, amit sikeresen legyalult. Közben fulladozva zihál, homlokát törölgeti, igyekszik magába szívni az egész itt és most illatát. Szabadágot kellett volna éreznie, mégis nyomasztotta valami, talán mert mindennemű búcsú nélkül otthagyta őket.. azokat akik szívesen vérét vették volna..? mélyen magába szívta a felemelő érzést némi keserűséggel, ekkortájt már hallotta a háta mögül érkező susogást.*
|
Ez egy mesterséges tisztás, az ember ide már úgy ahogy befészkelődött, túristák gyakran járnak ide. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
