|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.24. 00:22 - |
Volt gazdái révén jutott az épülethez is, szabad kezet kapott a berendezésben, így a bútorok és kialakítás saját ízlését dícsérik. Barátságos hangulatot kelt, hogy jobban oldja a kliensek feszültségét. |
[41-22] [21-2] [1-1]
Peter felkelt és nézte amit üzletel az orvos és Nedim. Örült neki, hogy létezik ez a hely. A nyalókánál ránézett a kismacska, de csak ő bólitott, hoyg bátran vegyen belőle, hisz megérdemli.
- Azt hiszem nagyon nagy hálával tarotom önnek... örülök, hogy ellátják a macsklényeket. Kifelé majd gondom kifizethetem a saját elátásom számláit. Nos... mindent köszönünk. Viszlát! - intett az orvosnak és szinte már megszokottként fonták össze egymásssal a kezüket, egyáltalán nem érezte kellemetlennek. Amikor kimentek fizetett is a pultnál, habár a pénztárcájával elég soka szenevedett és végül a recepciós hölgy segítségét kérte, hogy vegy ki a pénzt, még eléggé fájt a válla.
Szerencsésen elkaptak egy taxit az épület előtt, így a rendőrségre mentek, ott felvették a jegyzőkönyvet, Nedimhez alig szóltak valamit, csak ha épp arról kérdezték, megerősíti e azt amit Peter mond, állít, esetleg tagad vagy másképp emlékszik a dolgokra. Nagyjából egy órát ölelt fel ez az egész, aztán mehettek is haza. - Hát nem voltak túl készségesek... bár elhiszem, hogy sok ilyen eset történik és már bele untak, de akkor is... akkor minek vannak ha az ember nem támaszkodhat rájuk - sóhajtott majd újabb taxit intett le.
- Elfáradtam... te hogy bírod? - érdeklődött. - Hosszú volt ez a nap... már csak az ágyamra vágyom... ohh és el ne felejtsünk enni adni a hörcsögödnek, majd a netről kinézünk neki egy új otthont, mármint házikót meg kereket, meg ketrecet... ott kényelemesebben el lesz mint egy üvgben. Tudd már, hogy hogyan fogod elnevezni?
/folyt köv. kei város > Peter Kei városi otthona/
 |
Hallgatta Petert, aki azt mondta neki, hogy mostantól azt, aki bántani akarja, nyugodtan karmolja, harapja meg, hiszen megvannak a gyereknek hozzá az eszközei. Éles fogak és hegyes karmok álltak Nedim rendelkezésére, de nem tudta őket használni, hiszen mindig is azt mondták neki, hogy a macskáknak csak az a feladatuk, hogy tűrjenek. Ezt vésték a cica elmélyébe, így most, hogy már nem kell ehhez tartania magát, elgondolkodott. Nem biztos, hogy képes lenne rá, de ha az élete múlik rajta, vagy esetleg Peteré, akkor megteszi. Bármi áron!
- Oké...Úgy teszek, ahogy mondod és ahogy a Doktor mondja. Ha ilyesmi történik, de félek, hogy... hogy semmit nem ér - nyelt egy nagyot, hiszen valóban, ha úgy károsít meg egy embert, hogy azt könnyedén ráverhetik a macskára, akkor akár meg is ölhetik érte. Ezért se tett semmi, de leginkább azért, mert halálra volt rémülve.
Közben elvette a férfitől a névjegykártyát, majd rámosolygott a férfira. Most, hogy segített neki, egyértelműen szimpatikus volt Nedim számára.
- Rendben, elteszem , köszönöm szépen - mondta mosolyogva, majd mikor elé emelt egy tálnyi édességet, egyből Peterre nézett, aki ha megengedte, akkor elvett belőle egy nyalókát, de közben automatikusan elkezdte csóválni a farkát.
- Köszönöm szépen - hálálkodott megint a cica és eltette zsebre a nyalókát, majd odament Peterhez és megfogta azt a kezét, ami épségben volt. Megnyugodott egyelőre, de ki tudja, hogy meddig lesz ennyire nyugodt. A doktor most elterelte a figyelmét a nyalókával, amit végül ki is bontott.
 |
- Tizenkettő, az nem sok. Így egy normálisabb erkölcsi érzékkel bíró ítész mindenképp a maguk javára döntene. Lényegtelen, hogy macska, vagy sem, egy gyerekről van szó.
Ahogy a férfi mondta, hogy feljelentést tesznek, elégedetten helyeselt.
- Ha megvakítod, nem lesz már harcképes. Csak utána ne felejts el menekülni. Mert ha elkapnak és rádverik, ott nincs kímélet. De ha szeretnéd megérni a felnőttkort, akkor megfogadod, amit mondtam. És hogyha valami történne... ha bármi bajod esne, akkor keress fel.
Egy névjegykártyát vett le az asztalról, és a macskának adta. Rajta volt a klinika címe és Eishi elérhetősége.
- Macskákat, bizonyos esetekben, költségmentesen kezelünk. Emberekre ez nem vonatkozik. Itt nem fogják kérdezni, ki a gazdád, hogy szerezted a sebeid, és nem ítélkeznek feletted - mondta lehajolva a macskához, hogy szemük egy vonalban legyenek.
- Mivel különleges kinézeted van, magadra fog vonni még az emberek figyelmét. Ezért azt ajánlom, rakd el azt a névjegykártyát vagy jegyezd meg a címet.
Már Peterrel foglalkozott, mikor válaszolt a macska kérdésére.
- Régebb óta vagyok orvos, mint amióta te élsz.
Hamarosan elkészültek.
Eishi leemelt a polcról egy üveget teli nyalókával. Olyan ritkán járt itt gyerek, hogy színültig volt még az üveg. Odatartotta a macska elé.
- Ügyesen bírtad a vizsgálatot, vegyél.
Majd a gazdája felé fordult.
- Végeztünk - mondta, s átadta a papírjaikat. - Várom vissza kontrollra.
|
- A tulajdonos nevét sajnos nem tudom, de a kisállatkereskedés nevét és címét azt igen. - bólintott. - Rendben köszönjük, akkor ha végeztünk itt, mindenképpen elmegyünk a rendőrségre és feljelentést teszünk.
Peternek csak most esett le, hogy soha ne mondta a kandúrkának, ha ilyen eset van ne hagyja magát bántani, szegüljön szembe a támadóval, hbár nem hitte, hogy ilyesmi emg fog történni velük. -A Doktornak igaza van Nedim... természetes, hogy neked ezt tanították, hisz macska vagy, de én mint a gazdád, most feloldom ezt... ha kell és tudod, védd emg magad... habár remélem, hogy többé ilyen nem fordul elő, de ha mégis. - szívesen végig simított volna most a macska fején, de túl messze volt tőle.
- Nincs semmi baj... látod egy kettőre rendbe hoznak engem is, egy hónap és el is felejtjük majd ezt az egészet, szóval ne itasd az egereket... minden rendbe jön. - mondta moslyogva, szerette volna ha a kandúr tényleg megnyugszik, habár azt maga sem gondolta komolyna, hogy képes lesz ezeeket elfelejteni, csak hitt abban, hogy túllendül rajtuk idővel.
|
Még mielőtt kiléptek volna a rendelőből, válaszolt az orvosnak, bár kissé még félt tőle, de azért ha egy ember kérdezi, aki ilyen magas pozícióban van, akkor még ez a kölyök se mert ellenkezni.
- Én... Tizenkét éves vagyok - halkult el a hangja, majd miután kiengedte őket az orvos, a röngen után hamar vissza is jöttek. Nedim nagyon figyelte, hogy mit mond neki is és Peternek is. Aggódott a férfi miatt, de úgy látszik, hogy ha ellátják, akkor rendbe fog jönni.
Ott állt egész végig Peter mellett, de mikor az orvos megfogta a kezét a csuklójánál fogva, megrántotta és megijedt. Viszont látva, hogy nem fogja őt bántani, érdeklődve figyelte, amit mondott.
- De... Nekem azt tanították, hogy nem szabad emberre támadni, soha senkire nem szabad - hajtotta le a cica a fejét, mikor elmondta neki, hogy bizony a karmai nem dísznek vannak.
- Nagyon megijedtem... - szipogta, mikor visszaemlékezett arra, amit az irodában élt át, majd zsebre tette kezeit inkább és farkát behúzta. Közben Petert nézte és azt, ahogy a karján munkálkodnak, eléggé lrdekelte ez a dolog. Furcsának találta, de azért olvasott egy-két orvosos könyvet is, amiben sok minden volt ezekkel kapcsolatban.
- A Dr. Úr mióta orvos? - érdeklődött kiváncsian, majd a férfira nézett. Már nem tűnt olyan ijesztőnek, mint az elején. Talán azért, mert segített neki és tanácsot is adott, hogy mit csináljon, ha bajba került. Nedim viszont abban bízott, hogy több ilyen nem lesz.
|
A székében ülve hallgatta a férfi beszámolóját. Arca alig változott a történet alatt, csak aki nagon figyelte, láthatta, hogy megrándul a szemöldöke néha. Nem a csodálkozás, hanem a felháborodás miatt.
- Tudja a boltvezető nevét? Ha nem, elég lesz az üzlet neve is - mondta, s intett az asszisztensének, hogy jegyezze le, amit a férfi mond.
- Hogyne, az egész várost feljelenthetné - mondta nyugodtan, mégis érezhető, új tűzzel a hangjában. - Önvédelemből történt. Minden maguk mellett szól. Menjen el a rendőrségre. Ha így tesz, én is szólok az érdekükben.
A történetet hallva más szemmel nézett most a macskára. Érdeklődőbb, együttérzőbb lett, de épp csak egy fél árnyalatnyival, egy felületes szemlélőnek fel sem tűnhetett ez.
- Hány éves vagy? - kérdezte tőle.
Csak ezután engedte el őket a röntgenvizsgálatra.
Mikor visszatértek, az orvos az ablaknál állt, telefonált. Amikor beléptek, intett nekik, hogy foglaljanak helyet, s hamar lerakta. Átvette a férfitől a leleteket.
- Ez itt egy szép törés - jelentette elismerően - sínbe rakjuk, egy hónapig ne ugráljon vele. Neked pedig - nézte meg a macska papírjait is - nincsen súlyosabb bajod. Írok fel valamit a sebekre, azok el fognak múlni egy hét alatt.
Egyeztetett az asszisztensével, aki elkészítette a recepteket, és nekiállt a gipsz felrakásának előkészületeihez is.
Közben az orvos a macskához fordult, megfogta a kezét a csuklójánál, s megnézte az ujjait.
- Szép karmok. Ha már vannak, használd őket. Kapard ki a szemét annak, aki rád támad. Akkor is sérülten jössz ki az egészből, ha nem teszel semmit, és akkor is, ha hagysz egy kis emléket nekik, hogy mit jelent a fájdalom - mondta ugyanolyan higgadt szenvtelenséggel, ahogy eddig is beszélt.
Majd a férfi karjával foglalkozott ezután. Hamarosan felkerült a gipsz.
|
- Ahh nem azt.. el is felejtettem, de nem tudom, hogy... egyáltalán van -e értelme... - megvakarta a fejét, majd úgy döntött inkább elmondja a részleteket is. - Pár napja került hozzám Nedim, egy sorsoláson nyertem... sokan emiatt azóta is véres szemekkel néznek rám... különösen azért mert ő egy macskalény csoda... vagy valami ilyesmi... albínó és ugye ez elég ritka egy embernél is, egy macskánál meg aztán főképp.. amikor elmentünk az álaltkereskedésbe, a bolt tulajdonosa felsimerte és engem is... szóval a lényeg, hogy csak egy pillanatra vettem le róla a szemem... mégis elkapta őt, berángatta egy helységbe és... szóval bántalmazta őt, be keleltt törnöm az ajtót ahhoz, hogy ki tudjam szabadítani onnan, nem volt iőm rendőrt hívni... szóval nem tudom... ez az egész nyilvános volt, hivatalos úton került hozzám Nedim, de nem tudom mennyire érné meg feljelentést tenni az ügyben. Ennyi erővel szinte az egész várost... feljelenthetném... -
- Köszönjük... ezt örömmel hallom... - kicsit tényleg meg is nyugodott, örült h Nedim is biztos kezkben van.Figyelte ahogy a kandúr levetkőzik ahhoz, hogy megvizsgálhassák, arra gondolt hogy a napokban valószínűleg többször vetkőztették le mint eddigi élete során.
Meghallgatta az instrukciókat, majd kézen fogta a kandúrt és elment veel a röntgenre, neki egész nyilvánvalóan látszott a törése, ha őszinte akart lenni magához egészen emberfeletti volt, amit tett, látta, hogy a kölyök aggódik érte. - Na ne nézz már ilyen szomorúan, túl leszünk ezen is...biztosan... hamar meggyógyulok amjd és te is... nevetünk maj az egészen... - próbálta magát is evvel bíztatni
|
Nem szívesen vetközött le, eléggé megsínylette már a mai napot. Viszont ez egy orvos volt, olyan, mint Adrian, így Nedim végül nezen, de levette ruháit és hagyta, hogy az orvos megvizsgálja. Nem örült neki, hogy megtapogatta, főleg ott nem, ahol fájt neki. A oldala, ahol a férfi belerúgott az fájt neki a legjobban, legalábbis így gondolta. Aztán amilyen gyorsan csak tudott, felöltözött.
Az orvos utasítására Peter kezét fogva elindultak a folyosó végére. Még mindig nem tágított a férfi mellől.
- Nagyon fáj a vállad? - kérdezte, majd vörös tekintetét a férfira szegezte. Nagyon félt, hogy a férfi soha nem fog meggyógyulni azért, mert ő megint ostoba és naiv volt. Közben kis idő után szólították a párost a másik terembe, ahol elmondták megint újra, nagy vonalakban mindent, majd először a férfit nézték meg, majd a macskát, de szerencsére Nedimnek valószínűleg csak zózódásai, maximum csont repedése lesz.
Amint ott végeztek és megvárták, hogy milyen eredményt kapnak, visszamentek a morcos, kissé ijesztő dokihoz. Peter pedig átnyújtotta az eredményeket a dokinak. A cica nem szólt egy szót se, csöndben várta, hogy mi lesz most gazdájával.
|
- Tett feljelentést? - érdeklődött. - Az nem árt. Egy törés nyolc napon túl gyógyul. Persze vannak olyan esetek, amiket jobb nem a hatóságok elé vinni. Ez olyan ügy? - kérdezett rá egyenesen.
Vetett egy pillantást a macskára.
- Ellátjuk - közölte tömören.
Megnézte a férfi vállát, aztán a macska következett.
- Vetkőzz le - szólt oda neki a doktor - különben nem látom a sérüléseidet.
Míg a macska vetkőzött, a gazdája felé fordult, kikérdezte, milyen fájdalomcsillapítót szed, allergiás-e valamire, s ennek fényében felírt valamit. Aztán a kandúrkához fordult, nézegette, megérintette néhány helyen, s kikérdezte, mennyire fáj.
- Valószínűleg csak zúzódás, de a biztonság kedvéért őt is megröntgenezzük. A folyosó végén lesz jobbra. Felöltözhet - mondta. - Szólítani fogják önöket. Aztán az eredménnyel jöjjenek vissza.
Unottan beszélt, mint egy színész, aki már századjára adja elő monológját.
|
Kicsit vakította a szoba fehérsége, habár nem is tudta mit várt egy kórháztól. - Jó napot... - köszöntötte az orvost habár furcsa volt neki a férfi kiállása. Annyira hűvös... mehszokta már, hogy Adrian látja el, nem volt szüksége még más orvosra, de ez a helyzet most más volt, valószínűleg eltört a válla, képtelen volt még minig megmozdítani ekzét a fájdalomtól.
- Nos... hosszú lenne mindent elmesélni, de megtámadtak engem és a macskalényemet... megsérült a vállam, most nem igazán tudom mozgatni a karom... de Nedim is súlyosan megsérült és szeretném ha őt is ellátnák. Úgy hallottam, maga foglalkozik macskalényekkel is... szóval kérem nézze meg... lehet, hogy el is tört valamilye... megfizetem az árát, ha ellátja... de szeretném ha rendes ellátást kapna. - magyarázta. - Kérem... - túlságosan is hosszadalmas let volna mindent az elejétől a végéig elmondania, így hát rövidített, de igaz verziót mondott, tényleg szerette volna ha ellátják a kölyköt, nézte ahogy a macska magára húzza a kapucnit... megértette és nem szólt rá, ahbár ez nem sokat változtatott a dolgokon.
|
| Nedim a klinikán úgy követte Petert, mintha az árnyéka lenne, örült annak, hogy fogta a kezét, soha többé nem akarja elengedni, bárhová is mennek. Többé egy méterre se megy el, ha idegen helyen vannak. Megtanulta… túl jól megtanulta, hogy Peteren és Adrianan kívül mindenki rossz ember. Mindenki bántja azért, mert ő más és nem az övéké, hanem Péteré. Aztán már az orvosnál voltak. A kölyök ott is meghúzta magát, fülét, farkát behúzva ült gazdája mellett, mikor az orvos megkérdezte, hogy mi is történt. Mivel ő egy macska, így nem szólalhatott meg, noha Peter azt mondta neki, hogy mondjon el mindent az orvosnak, de a férfi ridegségétől kicsit megszeppent a cica és Peter ép kezét fogta még idebent is. Érezhető volt, hogy a sokktól még mindig reszket. Nedim tudta, hogy ez egy ember kórház és itt nem fogják valószínűleg ellátni, de remélte, hogy Peterrel minden rendben lesz, ha már miatta sérült meg.
-- Peter… - szipogta kicsit a férfi nevét, miközben kezét fogta. Ha gazdája elmondta, hogy miért jöttek, ő akkor is csöndben volt, nem mozdult el a férfi mellől, otthon se fog, hiszen csak egy karját tudja használni. Segíteni fog neki, ez a minimum, amit tehet. Hiába mondta neki, hogy ne magát okolja, ha nem lett volna annyira naiv, hogy bemegy oda, akkor ez nem történik meg. Fejére húzta a kapucnit, hogy senki se lássa, hogy micsoda, de farkát nem tudta eldugni. |
Az ajtó egyszer csak nyílt, kibicegett rajta egy bácsika, aki intett a párosnak, hogy mehetnek. Odabenn egy fehér szoba várta őket, ahol minden kínosan tiszta volt. A szoba közepén álló makulátlan asztal mögött ücsörgött az orvos. Unatkozva pillantott az érkezőkre. Megvárta, míg a férfi helyet foglal, s aztán megszólalt zengő, elcigarettázott hangon.
- Nem tűnik túl fickósnak.
Felkelt, közelebb lépett a betegéhez, jobban szemügyre vette, míg az asszisztense elkérte a papírokat.
- Szóval mi a probléma?
A férfi egészében úgy festett, mint megterhelő szívességet tesz azzal, hogy rápillant a betegére, mégis ebbe a stílusba vegyült egy jóadag magabiztosság és erő. A tekintete is ehhez mérten lenéző volt kissé, egyúttal éles, mint aki mindjárt belelát a másik veséjébe, és rosszul is van attól, amit ott lelt.
|
- Hamarosan megnézetjük és elmúlik a fájdalom... - habár tudta, hogy most hiába fájnak ennyire a sebei, a lelkén ejtettek még hatalmasabba és fájdalmasabbak. A test begyógyul majd idővel, de alelke hordozni fogja, s Peter nem tehetett ez ellen semmit, ő is kezdte érezni már törött vállának a fájdamát, de a kandúrka előtt ne akarta mutatni. Amikor beértek, Peter midnent elmondott a recepción, kis türelemre intették, így leült Nedimmel együtt, tudta, hogy itt nem látnak el macskalényeket, de hallott egy pletykát, s abban reménykedett, hogy a férfi dolgozik, s ellátja majd a hófehér kandúrt. - Hatalmas.... szóval maradj mellettem mindneképpen. - hiába ültek egymás mellett, fogta a kiskölyök kezét. - Mindig bele keveredünk valami bonyodalomba... -sóhajtotta- Tudom, hogy sajnálod, de nem a te hibád ami történt.. szeretném ha nem okolnád magad miatta.
|
| Persze, hogy sírt. Képtelen volt abbahagyni, de mikor sikerült neki, akkor újra eszébe jutott, ahogy a férfi lehúzta a gatyáját és majdnem megerőszakolta Nedimet. Tényleg csak pillanatokon múlott az egész. Azt a macska nem biztos, hogy túléli, a sokk elvittem volna valószínűleg. Közben Peter megnézte a cica sérüléseit, noha még azok is a macskán voltak, amiket ő maga okozott, de az talán Nedim számára tökéletesen eltörpül attól, amit a kisállatkereskedésben szenvedett el. Vinni akarta volna magával az üveget, hogy semmi baja ne legyen a kisállatnak, de végül otthon hagyták.
-- Nem akarok emberekkel találkozni… - szipogta, majd kimentek a taxihoz, hogy el vigye őket a kórházba. Nedim soha nem járt még ilyen helyen, így mikor odaértek, Peter kezébe kapszkodott, abba, ami egészséges volt. Félt, hogy újra történik valami hasonló.
-- Hatalmas ez a hely… - motyogta, de még mindig teljes sokkban volt a történtek miatt. Fülét farkát behúzva indult be Peter mellett a klinikára és csak remélte, hogy a férfi nagyon gyorsan meggyógyul majd. A cica teste is megtört, de Nedimet mégis az érdekelte jobban, hogy mi lesz Peter vállával.
-- Tényleg sajnálom a vállad - szipogta, miközben kerestek egy olyan embert, aki segít nekik. |
- Hogy lennék jobban? El akarok menni innen, nincs jogod itt tartani engem... semmi sem kell tőled, te is csak egy szemét vagy aki a saját kénye kedve szerint cselekszik és becsap másokat... *amikor leültetik, rögvest felpattan* - Tévedtem amikor azt hittem te megérthetsz engem, keresek valaki mást, most pedig mondd nekik hogy engedjenek elmenni....
 |
-Hagyjátok *int oda a 'gorilláknak' mikor látja, a szökevényt elcsípték, s azok picit engednek a szorításon, de nem mennek el. * -Jobban vagy? * Lép a fiú elé mikor már kezd csillapodni * -mit kérsz, teát, vizet? hozzatok hideg vizet * szól ismét az ápolókhoz, mire végyre leültetik a pácienst, s egyikük el is megy egy pohárért, a többiek az ajtóban őrködve figyelnek.*
 |
*Etot már csak kint érték utol, makacsul próbált meg kiszabadulni az őt fogva tartó kezek közül, de végül nem sikerült kiszabadulnia, a szemei könnyesek voltak, de mivel kezeit hátra rántották nem tudta azokat letörölni, amikor az orvos elé állították csak vicsorgott, mint egy bántalmazott kutya* - Mégis mit képzelsz magadról? Mondd meg a gorilláidnak, hogy engedjenek el, fel foglak jelenteni! *vicsorgott, bár a látvány eléggé bizarr lehetett* - Ehhez nincs jogod! *lihegte, a légzése erősödött, míg nem már alig kapott levegőt, lassan kezdett lenyugodni is*
 |
*Kétrét görnyedne a fájdalomtól, de fél kezével még meg tudja támasztani magát, így a falnál roskadozik. Néhány itt dolgozó szinte azonnyomban odaugrik - a férfit mindig szemmeltartották, hisz az ő nevén futott az egész klinika, s az ő vezetése alatt folyt minden, hiányával megbénult az egész rendszer -, és segítőkészen prób ál a doktor hasznára válni. Az a fejével Eto után int, így már utána is futott néhány megtermettebb alak.
- Többet ide ben nem teszui a lábát -morogja az egyik asszisztens, míg felsegíti Eishit.
- Nem a harciasságuk alapján vesszük fel a betegeket *mosolyog játszin* -szüksége van rám, addig vele leszek*
*A szökevényt valószínűleg elcsípték, a portánál legalábbis biztos nem jutott tovább, a doki kisétált az erkélyre, s egy tüdőrombolóra gyújtott.*
|
*Még mindig nem érzékeli a külvilágot, a múltban ragadt, ám amikor az orvos megfogja a kezét, kapcsol... szemei felnyílnak, majd olyan erővel ahogy csak tudja hasba rúgja az orvost* - Te... szemét... *avval elrohan, mint akit üldöznek.*
|
*Csendesen benyit, s megnyugtatóan elkezd beszélni, ahogy gazdi beszél az állatorvoshoz vitt kiskedvenchez* -gyere szépen, Eto, nincs semmi baj, nyugodj meg *megfogja a srác kezét és így vezeti ha az engedi* -igyunk egy kis teát, közben kitöltünk egy kis Rorscach tesztet, rendben? beszélgessünk. Ugye megbízol bennem? *néz a klienske szemébe ártalmatlan, tiszta segítő szándékkal.*
|
[41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
