|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.15. 21:52 - |
A kristály palotában leledzik RR ura, igazságos és kissé szórakozott uralkodó, akit a népe tisztel és szeret, soha sem panaszkodnak rá, jó uralkodónak tartják, ő a legtapasztaltabb ezen a vidéken, még a legöregebb rókalények is fejet hajtanak előtte.
|
[21-2] [1-1]
*Ahogy vissza érkeznek a palotába, Rono megnyugszik, hiszen itt van a király a legnagyobb biztonságban. Kíváncsi, hogy mi lehet Rinnel, de nem mer rákérdezni a többi szolgálótól, s nem szól erről az uralkodónak sem, hiszen az ő feladata, a király védelme... szorosan mellette marad, mint mindig.*
 |
A kis róka járt az anyjánál, elmondta, hogy milyen jó dolga van a palotában, persze arról mélyen hallgatott, hogy mi történt közte és az uralkodó közt, majd miután megosztotta vele az otthoni híreket a nőstény, ahogy Rin szándékozott is, pihenni tért. Szobája ismerősen köszöntötte, ám aludni képtelen volt. Nyugtalanította, hogy szabadságra küldték, hogy a távollétében talán mégis történik valami, aminél ott kellene lennie. A felelősségtudata nem hagyta békén, valósággal nyomorgatta, ezért alig fél óra hánykódás után kikelt az ágyából, eligazította a takarót, megpaskolta a párnát, csókot nyomott szeretett anyja arcára, majd visszatért a palotába. A Lordot és hűséges barátját még nem találta, ezért borzasztóan ideges lett. Eszébe jutott, hogy Skelton miféle róka és a szívébe rémület mart. Sosem tudhatja, mivel bízzák meg őt, kit kell megölnie, vagy rémségesen megkínoznia, s azt is tudta, a hím nem válogatna sem a személyt, sem az eszközt illetően, ha elég pénz ütné a markát a dolga végeztével. Így esett, hogy Rin röviddel az érkezése után elhagyta az uralkodói lakot.
/Folytatás a Döntés csarnokánál/ |
Rin egyszerűen nem mert nevetni, annyira zavarban volt, pedig Septim megint elvarázsolta őt a humorával. Csak a szobájában, míg a törölközőit kereste, akkor mosolygott egy nagyon azon, amit a rókaférfi mondott. Fererin lesomja füleit, de kipirultan néz fel Septimre, jelezve, hogy felőle indulhatnak. - Csak nem akartam megváratni önöket. - jelenti be, mikor már kap rendesen levegőt.
/Felőlem mehetünk a forráshoz/ |
- Heheh hát ez van... legalább nem vagyok érzelmileg fusztrált... *mosolyog a dolgon, majd ismét felszólal*- Azért nem éppen arra, hogy fürdős ötleteim legyenek... *nevet utolsót a róka felé de amint kiérnek a "tömegbe" már meg sem szólal, elnyomja az igazi énját mert nem szereti ha más is meglátja ezt az arcát... még a végén majd hasznot akarnak húzni belőle, és ez ugyebár ura rovására menne...* - Remek... kössz... *céloz a türülközőre, de nem veszi el, mégis hogy védené meg a királyát ha majd egy türülközővel hadonászna..mikor az ellenség már rég támadsba lendült*
|
Ezek után az egoista jelzőt is magadra aggathatod.*vigyorogja*De télleg jó ötlet.Meglepődnék,ha nem lenne,hisz erre képeztek ki,nemdebár?Ne aggódj,nem halok bele egy kis vágásba.*legyint,majd hagyja,hogy Rin elvigye a törött poharakat.*Ugyan,előfordulnak balesetek,nah meg annyi poharunk van még.Akkor se haragudnék,ha az összeset eltörnéd,mert akkor rögtön a képembe kapnám a limonádét és még mosogatni se kellene.*vigyorog ötletén,amin persze egy pillanatra el is gondolkodott,majd abbahagyja és a kis rókára tekint*Naná,neked is kell egy kis pihenés.Jah,a bejáratnál megvárunk.*Ez így is történt.*Nyugalom uraim,nem hajt minket a tatár.*céloz a rohanó Fererinre,majd miután elkészültek elindultak a forráshoz*
|
Fererin bármennyire is félénk, akármennyire is zavarban van, elkapja ura kezét és kiveszi belőle az üvegcserepet. - Az én kezem nem vágja el. - azzal kicsi ujjai közé fog egyet és végighúz a másik kezén a cseré élével. - A kesztyűm véd. Kérem, ne csináljon ilyet, még a segítésem érdekében sem. - kéri nagyon szépen, mély tisztelettel, hátralapított fülekkel, kipirult arccal Septimet. Rögtön el is engedi ezután, majd gyorsabban szedi össze a nagyobb darabokat. A kicsiket úgy oldja meg, hogy összesöpri hosszú, lompos rókafarkával. - Ne aggódjanak értem. - mondja szégyenkezve, hogy a két idősebb róka ennyire kedves vele, holott ügyetlen volt. - Sajnálom, hogy kárt okoztam. - intézi szavait a Lordnak lehajtott fejjel. - Ha így kívánják, egy perc és hozom a törölközőmet. - mondja tisztelettudóan. Noha már a gondolattól is rém zavarba jön, hogy nagy szerelmével és annak legjobb barátjával fürdőzzön, tudja, hogy nem lenne illdomos visszautasítania a meghívásukat. Gyorsan a konyhára megy leadni az összetört poharakat, majd a lakrészébe szalad, hogy magához vegyen három törölközőt. Ezután megjelenik a két róka színe előtt. Kicsit liheg, hiszen végig rohant.
|
- Azért elismerem, én egy géniusz vagyok... *mondja egykedvűen, s némi színészkedéssel, majd az uralkodó után indul, s amint meglátja az összetört darabokat, ő is segít összeszedni* - VIgyáznod kellene, még a végén megsérted magad... *mondja Rinnek, de nincs gúny a szavaiban, nem olyan aki bárkit is lehordana* - Úgy van... jó lenne ha jönnél, hiszen már megszoktam, hogy mindig mellettünk téblábolsz... szóval megvárunk, siess oké?
|
Hm,a forrás jól hangzik.Áztatjuk hab testünket,pihenve és hülyülve.Remek ötleteid vannak Roniii*dörzsöli meg állát gondolkodva,majd kikúszik a párnák közül.*Naná,hogy visszük Rin-t is.Remek harcos,ő majd vigyáz ránk.*hangjában semmi gúny sincs,sőt komolyan gondolja amit mond.A nagy csörömpölés hatására kitárja az ajtót,s kérdőn tekint ki rajta,majd megakad a tekintete a kis rókafiún.*Egy kis baleset,mi?Majd én segítek.*ajánlja fel segítségét,és rögtön neki is áll felszedni egy nagyobb darabot.Amint eltakarították a romokat,összesimította kezeit*Nos,hogy ezzel is elkészültünk,indulhatunk áztatni hab testünket a forrásban.Téged is várunk Rin.
|
Rin hálát a földanyának, amiért Septim inkább odaadja neki a poharát, mint tovább játszana vele. Így van alkalma elhagyni a szobát. Még pont hallotta, hogy őt is vinnék, ezért amint becsukódik mögötte az ajtó, elesik és összetöri nagy csörömpölés közepette a két poharat. Megrémül, így máris elkezdi összeszedni a szilánkokat. Rémesen érzi magát, kapkod, de a kezét szerencsére nem vágja el, hála a rajtuk lévő bőrhatású kesztyűknek, amelyeket a felszolgálás elengássá tétele miatt vett fel.
|
- Helyes... tudjad is... *mondja minden komolysággal a hangjában* - Esetleg tehetnénk egy sétát a királyságban, megnézhetnénk, hoy hogyan edzenek a gyerekek, vagy csak áztathatnánk magunkat a forrásban... *kínál fel máris ötleteket*- Vigyük őt is... *mutat a félénk rókafiúra*
|
*Épp füle tövét vakargatja,mikor Rono kijelenti,hogy túldramatizálja a dolgot.*Gondolod?Olyan kis kedves volt,most küldjem el?Tudom én,hogy nem vagy nyalizós típus,hisz ismerlek jól,te vén róka.Úgy csinálnék valamit.Van valami ötletetek?Ha semmi akkor elnyúltan tengetem vacsoráig az időmet.*mondja unott hangon,közben üres poharával egyik ujján egyensúlyoz,egészen addig,míg Rin meg nem kérdezi,hogy elveheti-e*Köszönöm*nyújtja felé a poharat*
|
Szívesebben hozna még valamit, hogy ne kelljen itt maradnia, mégis visszatérhessen Septim közelébe, de az mást parancsol neki. Leteszi a tálcát, azzal félénken és megadóan oda ül, ahova mutatja neki. Nagy farkát maga alá húzza, füleit hátrasomja és ártatlan szemekkel néz az uralkodóra. Nem mer szólni, csak vörös képpel, szorongva ücsörög ott. Észbe kap, hogy Rono neki nyújtja a poharat. Gyorsan elveszi tőle, aztán felugrik és a tálcáért rohan. Felteszi rá, majd visszatér Septimhez. - Elvihetem a poharát? - kérdezi csendesen.
|
- Túldramatizálod a dolgot... amúgy meg szerintem igen, szerintem a nénike lehetett, határozottan itt volt vagy két orán keresztül... nem mintha ez nehézséget jelentene nekem... de azért... néha figyelembe vehetnék az odakint várakozóakat... avgy nem s tudom... *mondja, s lassan felhörpinti az italt, lassan fel is áll* - Köszönöm én nem kérek semmit... *mondja a fiúnak, majd poharát felé nyújtja, hogy vissza adja neki, jelezve hogy nem akarja tartogatni* - A nép amúgy kedvel téged... jó uralkodó vagy... igazán jó... és tudod, hogy nálam ez nem nyalizás vagy valami...
|
*Gyerekesen szürcsölgeti,majd mikor a végére ér jóízűen cuppog egy sort.*Köszönet ezért a nedűért.Nem,köszönöm,de ne lófrálj.Ülj csak le,mindenkinek kell egy kis pihenés és lazítás.*célozza a szavait Rinnek,majd Ronnak válaszol*Határozottan emlékszem,tegnap kevesebben voltak.Vagy a mai idős hölgy lakosunk története fárasztott le?Megoldom a dolgokat,ne aggódj Ron,s ha már itt tartunk mind azért vagytok itt,hogy nekem jó legyen és én azért vagyok,hogy nektek jó legyen.
|
Szegény fiút megint zavarba hozza Septim, fülei hátralapulnak és egészen mélyvörös lesz az arca. Nem is mer újra a hímre nézni, inkább nagyon ügyel arra, hogy Rononak helyesen szolgálja fel az italt, majd ne ejtse el a tálcát. Nem mer leülni most sem, inkább csak meghajol és máris az ajtóhoz siet. - Kérnek még valamit? - kérdezi udvariasan. Rono szavai rosszul esnek neki, s nem akarja hallani, ahogy cseverészik azzal, aki számára is a legfontosabb.
|
*Ő is elveszi az italt, de ahogy várható volt, azonnal szótlan lett és kimért amint a fiú a terembe lépett, mégis komótosan leült, szinte behuppant királya mellé, bár szólni nem szólt, nem érdekelte, ha ő nem ülhet a puha párnák közt, tudta hogy barátja nem fog szókni ez miatt, egy szolgáló pedig nem érdekelte* - Én pedig téged szolgállak... nekem ez a legnagyobb öröm... *mondta még mndig monoton hangot adva szavainak* - Amúgy szerintem minden nap vannak ennyien... egyre több a panasz nem gondolod? Mi lehet a gond?
|
Ron,Ron,Ron.*rázza meg a fejét.*El tudod képzelni,hogy eme nemes feladat zavar engem?Nincs is jobb dolog annál,minthogy segítsem a népet,ott ahol kell.A meglepő az,hogy mindenki mára kért időpontot.Éltél te már ilyet?Ez a világ utolsó napja vagy mifene?*érdeklődött,majd felfigyelt Rin-re,aki mintha a fejébe látott volna már szolgálta is fel az üdítőt.*Köszönöm Rin.Mint mindig,most is jókor jöttél.Naná,hogy akarok valamit.Üljetek le és pihenjetek.*adja ki az utasítást,majd beleszürcsöl az italába*
|
Rin tálcával a kezében, kecses, már-már nőies léptekkel jelenik meg. - Frissítőt? - kínálja halk szavúan a fenn egyensúlyozott limonádét, s elindul a két rókalény felé. Ahogy a rózsát szaglászó királyra néz, mint mindig, most is elvörösödik, lábai azonban biztos lépésekkel viszik egyre közelebb, míg oda nem ér, hogy felkínálja előbb urának, majd Rononak az italt.
|
- Ha ennyire zavar ez a feladat, akkor kérj meg mást, hogy üljön ott helyetted... *mondta kissé mogorván de minden baráti szeretettel Rono...* - amúgy nincs, ez volt az utolsó, kívánsz valamit tőlem? *érdeklődött, s kicsit megigazgatta a bundáját*
|
Persze,küldök valakit,aki a segítségedre lesz.*ígérte az uralkodó*
Köszönöm felség,csak ennyit szerettem volna.Nem is rabolnám tovább az idejét.*azzal elviharzott a város egyik lakója.Most,hogy megoldotta a mai napi gondokat és nem érkezett több időponttal rendelkező lakos sem,elnyúlhatott a párnákkal telepakolt trónján.Nyugodtan elnyúlt ott,nem zavartatva magát.*Mond azt Ron,hogy nincs ma már több feladatom.*kérlelte,közben egy szál rózsát szaglászot,mely nyugalmat sugárzott számára.*
|
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
