|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.08. 23:50 - |
A villa pompája szinte tündöklő, ki hinné, hogy egy ilyen kis házacska értékét kártyán is meg lehet nyerni... úgy hírlik, hogy esténként szellemek járják a helyet.
|
[34-15] [14-1]
/Folyt.köv.: Városközpont/ |
Nem,köszönöm.Elég volt a húsból.*tolja arrébb a tányérját,mely olyan tiszta volt,mintha nem is lett volna benne semmi.Hamar jól tudott lakni,mivel szervezete hozzászokott a kevés étel bevitelhez,így remekül tudott tartalékolni.Ez után az ebéd után,akár két napig is kibírja táplálkozás nélkül.*Mehetünk.Mesélj még ezekről a szokásokról,nehogy azután derüljön ki valami,hogy nem szabad,mikor már megtettem.
|
- Nem tudom, még fogalmam sincs, én e nagyon ismerem még ki magam, de azért igyekszem... nem vagy már éhes? *kérdezi miközben befejezi az étkezést* - Nos én tele vagyok, szóval indulhatunk sétálni, ha csak nincs valami jobb programod! *kacsint*
|
*Minden egyes kis husit megfog és megeszi,s ahhoz képest,hogy kézzel eszik,mégse malac módjára.Tán evőeszközzel mocskosabb lenne,mint így.Amint kiette a husikat,a szaftot kinyalta a tányérból,s még a piszkos 2 ujjáról is,amivel evett.Félreteszi a tálat,majd válaszol a kérdésre.*Nem tudom.Nappal még nem jártam Kei utcáin,amikor meg jártam máshogy nézett még ki.Pár évet máshol élsz már eltévedsz itt.Akkor hova megyünk?*érdeklődik*
|
- Örülök, hogy izlik... egyélcska, ha éhes vagy rendelek majd egy újabb adagot... *bíztatja, s ő is nekilát asajátjának... szerinte is nayon ízletes az étel, kifogtak egy jó étkezdét és ennek nagyon örül* - Utána hova szeretnél menni? *kérdi két falat közt*
|
*Fél füllel hallgatja Lou magyarázatát az ananász és egyéb étel leírásáról,de javarészt a kiszemelt párra fókuszál.Jó illatú ételt esznek,melynek nehéz ellenállni,így szimatolva egyre közelebb és közelebb lépett.Szerencséjükre a félvér megmentette őket a közelgő katasztrófától,így békésen folytathatták evésüket,de addig mégis szüneteltették,míg el nem ment Thadon tőlük.Leült az asztalhoz,majd nekilátott a húsoknak,minden evőeszköz nélkül,nem törődve azzal,hogy nem ez a szokás.Neki így jó,hát így jó.*Finom.*elemzi nem túl bőbeszédüen*
|
- AZ egy édeskésebb gyümölcs, de finom... a húsokat persze nem keverik össze de lehet választani melyiket szeretnéd... és persze egybe is ha úgy kívánod... a feje sincs benne ezek ilyen kis kockákra vannak vágva látod? *mutatja is a húst a szószban, majd rendel a macskaférfi helyett is bár nem nézik őket jó szemmel, fzet aztán keres maguknak egy zsbad asztalt* - Gyere itt az ebéd... *mutat egy üres asztal felé*
|
Igen,és meg kell hagyni tényleg finom egy jószág volt.*vigyorog,majd ámulattal néz végig a kínálaton.*Az mi?*bök az ananász felé.Mivel az utca nevelte,eléggé tudatlan ilyen téren,de legalább életben tud maradni odakint,ami az itteniekről nem mondható el.*És az?Meg az?Mindegy,legyen sertéshús összekeverve a csirkével,olyan szósz micsodában.A feje is benne van vagy azt nekem kell leharapni?*célzott a csirkére,majd a levegőbe szimatolva nézte tovább a dolgokat.Tekintete megakadt egy fiatal páron,akik már javában ettek.Lassan megindult feléjük,körülkémlelni a környezet nyújtotta lehetőségeket*
|
- De persze elkaptam és nagyon finom volt... jó húsos és omlós... kár hogy aznap a csaláncsípéstől alig tudtam enni belőle mert folyton viszketett meg égetett... és te mind megetted... *mondja gonoszul* - Na jólvan látod ezt már szeretem, legyél jó fiú! *moslygott* - Van sertés és csirkehús.. melyiket szeretnéd? Szószokban vannak benne, látod? *mutatja végig őket* - de van ami csak ilyen izébe van... olyan mint a rántott hús.. *ecseteli* - Én tésztát eszek és ananászos húst! *jelenti ki*
|
Ne is mondd.Ismerlek,mint a rossz pénzt.Ha valamit a fejedbe veszel akkor gyakran sül el rosszul.Vadászatnál,neked pont az a nyúl kellett,amelyik a csalánoson ment keresztül,s te meg utána,nehogy szem elől téveszd,mi?*vigyorog gonoszul,majd szemügyre veszi az étkezdéd.*Mindegy,csak hús legyen.Milyen húsból lehet választani?*érdeklődik,s mint egy kisgyerek kíváncsian fürkészi a kajáldát.*Jó leszek.*mondja lemondó és unott hangon.*
|
- Most sincs szükségem rá igazából... de tudod, ha egyszer valamit a fejembe veszek! *és vigyorog, majd ahogy befelé haladnak a tér felé, rábök egy kinais étkezdére* - Oda megyünk, de ha lehet ne vadássz le senkit... rendben? Mit szeretnél enni? Vagy te inkább mást ennél? *érdeklődik tovább*
|
Nem értelek.Eddig nem volt rá szükséged,mostmeg nem tudsz meglenni nélküle.Mire jó az önrombolás?Lehet,hogy velem van a baj,de ezek számomra furcsa dolgok.Kínai,dohányzás,nem lehet vadászni Kei városában...Kíváncsi vagyok,hogy mi lesz még.*forgatta szemeit,majd kilépett a nagyváros utcáira.*Még mindig áll az alku,hogy vadászom neked?Csak bökj rá a kínaira.Ott sokan vannak ahova megyünk?
|
- Nyugi nem szokom rá, csak néha olyan jól esik... egy kicsit rombolom magam, és akkor mivan? Ez a világ azt hiszem akkor sem fog változni... *nevet* - Amúgy tök jól mutat nem? *és kivesz egy szálat a dobozából* - Szerintem tök jó formája van... *evvel vissza is csúsztatja... * - Na jó hetente szívok el egyet, megfelel? *vigyorog* - Jajah induljunk enni... már farkaséhes vagyok! *avval keröltve indul meg a kandúrral*
|
Nah,némá tényleg benőtt a fejed lágya.Megérte belédnevelni a tartalékolás fontosságát és alapszabályait.Büszkeséggel tölt el ez a pillanat.*színészi szipogás közepette fejti ki véleményét.*Sok dolognak nem örülök,de attól még nem állhat meg a világ.Többek között a dohányzási szokásaidnak.Túléled az utcákat,erre emberi cuccon élve fogsz kipurcanni.Mondhatom szép vagy.Előbb menjünk,kínaira fáj a fogad.Majd még kitaláljuk a dolgokat.*sürgeti Lou-t*
|
- Hehehh.. még ha meg is tenném, a pénzből amit tisztességes úton szereztem, még három ilyet is meg tudnék venni... *mondja büszkén, majd felnevet* - De azért ne aggódj nem fogom elpazarolni ezt a pénzt... kell az életünkhöz... bár tudom, te nem igazán örülsz ennek... mi lenne ha neki állnánk a kertészkedésnek? Jó lenne elültetni pár magot... dolgozgatni a fldön meg ilyesmi... mit szólsz hozzá? Talán te is jobban éreznéd magad egy kis munkától...
|
A világvége csak megkönnyebbülés a Föld számára.Az erősek úgyis túlélik a dolgot és egy új nemzedék jön létre.Fölösleges ezen rágódni.Úgyse fognak megváltozni.Nah,de tegyük félre ezt a témát.Csak ingerültté tesz,s ha arra kérsz,hogy lazítsak akkor meg kell próbálnom lazítani.Nem mintha a lazítás lenne az életem.Azért annak örülök,hogy sikerült valamit megtanítanom.*magyarázza büszkén,közben gyengéden megkocogtatja a félvér fejét.*Ugye nem most akarod kipróbálni?Már csak az hiányzik,hogy felrobbantsd a nyereményed.
|
- De az emberek felettébb ostobák is... ez ahely nagyon szép lenne, ha hagynák virágozni, de ők mindent elpusztítanak... ez az oka, hogy ez a világ előbb utóbb elrohad majd, s mind mocskos férgeket, kiírtja majd a rajta élőket... minden el fog pusztulni... ezt előre megmondom neked, pedig nem látoka jövőbe... *ecseteli majd vigyorogni kezd*- Náná... melletted ki nem kupálódna ki? *felnevet, s elengedi a kandúrt* - De azért kíváncsi vagyok, hogy mekkora a saját erőm...
|
Bármilyen erősek vagyunk,az ember a módszereivel mindig győzedelmeskedni fog,mert míg mi tisztességes küzdelmet vívunk,ők alattomosak és velejéig romlottak.*ecseteli véleményét az ember kontra macskalény viszonylatban.*Nah ne érzelmeskedj itt nekem.Megtörtént aminek meg kellett történnie,oka van annak,hogy egymásra találtunk.Akkor nem néztem volna ki belőled,hogy egyedül meg tudsz állni a lábadon,de ma már bátran merem állítani,hogy kikupálódtál mellettem,de azért nem árt,ha a háttérből támogatlak továbbra is.
|
- Lehetséges... *mondja kicsit elkomorodva, majd a macskára néz* - Ugyan... szeretem azt aki vagy... éppen ezért érzem úgy, mintha csak a testvérem lennél, őszintén úgy érzem, hogy ennek akkor így kellett történnie, hogy felszedj a mocsokból... és életet lehellj belém... így gonoldom... *mondja komolységgal* - Amúgy tényleg ennyire szerencsétlen lettem volna? *néz rá nagy szemekkel* - Most is annak tartasz mi?
|
Nem tudom.Az akkori csapat nagy valószínűséggel nem élte túl.Bármilyen erősek is,az emberi kegyetlenség határtalan.*morogja maga elé,fogai kivillannak,mely nála megszokott volt,ha szóba kerültek az emberek.*Nehéz ezt mind megszokni.Nekem csak ne akarj viszonozni semmit.Szerinted néztem volna tétlenül a szerencsétlenkedésedet?Most se hagyom,hogy szétrúgják a segged.Számomra az bőven elég,hogy megtűrsz magad mellett és el bírsz viselni.Nem sokan lehetnek ezzel így.
|
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
