|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.26. 21:29 - |
Az Amula család nagyon kedves és barátságos, szívesen látják a vendégeket, egy kutyalénnyel osztják meg otthonukat.
|
[43-24] [23-4] [3-1]
- Egy elég idegesítő gyerek.. - vallotta be. - Igen... sok minen változott. Most ebben a kis házrészben élek. Külön, mégis együtt a szüleimmel. Nos, jelenleg ennek is örülök. - Kérsz valamit inni, vagy enni? - a kérdés kissé emglepte, elmosolyodot. - Még nem teljesen... odalnt még nő vagyok... még nem vettem rá magam, hogy megcsináltassam ott is... - kínálta hellyel a kutyalényt., miközben ő maga egyik másik széken foglalt helyet. - Tudod sokáig kerestelek... kicsit bűtudatom is volt, amiért így viselkedtem veled, és amiért rossz gazdád voltam... de... köszönöm, hogy vissza jöttél, mindez ellenére... mégis ha a bátyámat kerresed... sajnálom, de ő... már nincs köztünk... a háborúban halt meg. - mondta komolysággal az arcán, nem akart hazudni a hímnek.
 |
*Meglepte a váratlan ölelést. Csak állt és döbbenten meredt előre. Megpaskolta a gazdája hátát.* Én is örülök. Nem haragszom. Akkor még csak egy gyerek voltál.*mondta monoton hangon,míg belépett a házba. Körültekintett* Sokminden változott. Te férfi lettél? Mármint teljes egészében?*célzott a műtétre* |
| Hirtelen elmosolyodott, majd a pillanat hevében magához ölelte a kutyalényt. - Olyan sok helyen kerestelek... égi csoda, hogy most itt állsz az ajtóban. - egy darabig még tartotta így, aztán elengedte. - Sok idő telt el, sokat is változtam... nem csoda, hogy nem ismersz meg... Andra vagyok. Mindig is bocsánatot akartam kérni az akkori gyerekes viselkddésem miatt. - megfogta a kandúr karját. - Üdv itthon... gyere beljebb. - invitálta. |
*Türelmesen várt,majd hallotta,hogy megzörren a kulcs. Mikor a nevét hallotta félrebillentette a fejét.* Igen. Visszatértem. Az Amula családot keresem.*válaszolta. Nem ismerte meg Andrát. Az ajtóban álló személyt egyenlőre nem tudta hova tenni. Egy dolgot tudott. A szagok alapján köze volt a lányhoz* |
| Kopogást hallott, az órájára tekintett, nem várt senkit, de ennek ellenére félre tette kedvenc könyvét és elindult az ajtó irányába.
Hamarosan zörrent a zárban a kulcs, s az ajtó kitárult kevin előtt. Andra szemei kikerekedtek. - Kevin? - pislákolt, s megdörzsölte szemét, hogy vajon jól lát e. - Tényleg te vagy az? |
*Ahogy haladt előre figyelte a környezetet. Számolta a házakat, próbálta beazonosítani régi lakhelyét. Megállt az ikerház előtt. Elbizonytalanodott,de volt a közelben egy különös természeti képződmény,mert azt sugalta,hogy jó helyen jár. Bekopogott és türelmesen várt* |
| Teltek múltak a napok, s Andrának sikerült beilleszkednie a társadalomba. Mindenki azt gondolta róla, hogy férfi, a hormonoknak köszönhetően hangja is megváltozott, Kevin valószínűleg nem ismerte volna meg, ha megpillantja. A házuk ugyanott állt, habár új festést kapott. S kiegészült egy kisebb ikerházzal, amiben jelenleg Andra tengette mindennapjait. Nem volt olyan szörnyű, kezdett hozzá szokni, habár sokszor gondolkodott azon, hogy elköltözik to városba, mindig úgy érezte maradnia kell, hátha Kevin egyszer mégis haza talál. Reménykedett... |
*Mióta elszakadt a lánytól,egyedül bolyong. Egyik napról a másikra él,s noha nem volt harcias teremtés, az utóbbi időben kénytelen volt harcossá válni,ha túl akart élni. Sokáig nem tudta merre van vagy hogy mit csináljon. Hol gazdáját próbálta meglelni, hol Andrát,de sokáig hiába. Nyakába vette a világot. Már letett róla,hogy ismét lássa őket,egészen addig míg ismerős vidékre nem tévedt. Megállt egy dombtetőn,mely a falucska fölé magasodott,majd csukott szemmel beleszimatolt a levegőbe. Sok minden változott. Már nem az volt mint régen. Több ház megsínylette a háborút, egy pár új köntösben jelent meg. Lassan elindult hát gazdája otthona felé.* |
Sok idő telt el azóta a nap óta, hogy, Kevint a lányra bízták. A macskák feldúlták az otthonukat, mikor Andra és a kutyalény épp távol voltak, szülei eltűntek, s a lány egyedül maradt kutyalényével. Kicsit sikerült összecsiszolódniuk, de valahogy mindketten képtlenek voltak tovább lépni és elfogadni egymást. Egy támadás alkalmával Kevin és Andra elszakadt egymástól, s csak akkor értette emg mennyire is fontos volt számára a kutyalény. Ezután sokáig csak amgára számíthatott, vissza tért végül otthonába, s haamrosan szülei is haza tértek, miután elengedték őket a telepről. Később megkapta bátyja halál hírét, elkeseredett... útnak indult és azóta próbálta felkutatni Kevint, később fásultan és megtörten tért haza, úgy gondolta a kuyta már halott, így megpróbált tovább élni, s önmagát fejleszteni, hagyni kiteljesedni.
|
- Te már... a... részem vagy... mert rám bíztak... szóval ne hősködj amíg én nem szólok... *közben becsenget párszor se semmi, lenyomja a kilincset és kinyílik az ajtó* - Valami itt nekem nagyon gyanús... valami nem stimmel... hová tüntek az emberek?
 |
Dehogynem.Ígéretet tettem és be is tartom.Minden áron megmentelek,akkor is ha mellékesen az önfeláldozásom végett.Szóval a végeredmény az,hogy valamelyikünk hősködni fog.Tippelj ki lesz az.*fejti ki véleményét karba tett kézzel*Mivel úgyse kedvelsz,ne foglalkozz mással csak azzal,hogy biztonságba hazajuss,ha persze gond adódik.Ellenvetést nem fogadok el.*teszi hozzá komoly hangon,majd követi a lányt.Amíg működésbe hozza a csengőt,addig nyugtalanul körülkémlel,hátha veszély les rájuk.*
|
- Nem az utolsó terv nem igazán jó... *mondja egyszerűen* - Ha már társak vagyunk, nem fogom hagyni, hogy csapdába ess akkor sem ha evvel megmenthetném magam... * mondja ellenkezést nem tűrő hangon* - Menjünk és ha lehet, ne hősködj... *nyomatékosítja* - Nem kedvellek túlságosan, nem is ismerlek, de azt nem akarom hogy bajod essen miattam... *mosolyog, avval felveszi a labdát, hátizsákjába csúsztatja amibe pont belefér, külön az ilyen esetekre, aztán az első háznál megáll* - Csengessünk... *nyomja be a csengőt máris*
|
Elméletileg bűnnek számít,de ha elkapnak akkor ki tudjuk magyarázni.Mondjuk te egy rendőrtanonc vagyok,míg én egy K-9-es rendőrkutya.Ha komolyabb személlyel találjuk szembe magunkat akkor viszont ártatlan tekintettel csak annyit mondunk,hogy azt hittük baj van és segíteni akartunk.Legvégső esetben pedig én megharapom,ezzel lehetőséget szerezve a menekülésedre.Minden világos?
|
- Remek... nézzünk is be ide.... *mutat a mellettük lévő házra* - Kopogjunk be mindenhova, és ha senki se nyit ajtót bemehetnénk körül nézni, hogy vajon mi történhetett... vagy az már bűnnek számít? *érdeklődik*
|
Nos igen,miután megtörténik tanulunk a dologból,de addig nemigen,míg nem tapasztaljuk a saját bőrünkön.*magyarázza,majd lábával felveszi a földről a labdát,egy kicsit manőverezik vele a térdén,aztán visszafejeli a lánynak.*Nos én ellennék akkor is,ha itt maradnánk,de úgyse tudnálak megakadályozni,hogy szimatolj a szomszéd után.És,ha már így adódik,akkor persze,hogy veled tartok,nehogy gond adódjon...
|
- Furcsa, hogy így gondolod... amúgy ühüm történt már ilyesmi de szerintem ez mindenkivel megesik az életében legalább egyszer... de nem baj mert tanulunk belőle... *passzolja űt a labdát a kutyalénynek* - legakábbis ezt mondják... *sóhajt* - Milyen furcsa vagy, te is menni akarsz igaz? *vigyorog a kutyalényre* - Hát akkor járjunk utána!
|
El.Nincsenek titkaim,amin csámcsogni lehetne,de ha mégis és ezt teszik hát tegyék.Nem érdekel.Egyébként úgy beszélsz,mintha veled is előfordult már egyszer.*tekint kérdőn rá,hátha kap magyarázatot a dologra.*Azt mondanám,hogy jobb lenne itt maradni és inkább labdázni,de ha valami baj van,akkor lehet,hogy jól jön a segítségünk.*gondolkodik hangosan.*Te mennél,mi?És ha Te mész akkor mennem kell nekem is.Áh,úgyse bírod ki,hogy ne menj oda,úgyhogy menjünk.*egyezik bele a dologba.*
|
- Akkor úgy gondolod hogy nem kellene utána járnunk? *érdeklődik és továbbra is ül a labdán* - Elárult? AMúgy meg nem tudtad, hogy senkiben sem bízhatsz meg igazán? Ha megteszed akkor elvesztél... a titkaid ha nem tartod magadban, akkor a végén mindneki rajtad csámcsog majd... azt tanácsolom ne bízz senkiben, esetleg haverkodj, de semmi bizalmaskodás... ennyi az egész, akkor nem kapsz olyan nagy sebeket... *egyszerűen mondja s mintha akkora nagy tapasztalata lenne benne* - Én sem láttam még skót férfit de ezek után azt hiszem nem is akarok... nos... van kedved akkor körülnézni kicsit vagy szerinted maradjunk ki ebből? *kel fel a labdáról*
|
Nem akartalak lelombozni,csak valami bűzlik ezzel kapcsolatban és van egy olyan érzésem,hogy megégetjük vele magunkat,ha szaglászunk...és egy kutya nem néz ki jól szőr nélkül.Lásd a kínai csupaszkutya példáját.Valamiért kopasz lett.Mily szörnyű titkokat rejthet az a faj.Nincs sok mesélhető dolog magamról.Laborban születtem,aztán magához vett egy család,még fiatal koromban.Miután elárult a legjobb barátom eljöttem onnan és hozzátok kerültem.*foglalja össze röviden a dolgokat.*Azóta szeretem megtartani a kellő távolságot,mielőtt ismét elárulnak.Én úgy hallottam,hogy egy ősi mondás szerint „egy skót férfi szoknyában, másfél férfit tesz ki”.Ráadásul télleg pucérok alatta.Mondjuk én még nem kukkantottam be a szoknyájuk alá,sőt skót férfit is csak képen láttam szoknyában.
|
- Jaj először felturbózod az embert aztán meg lelombozod... *mondja és ráül a labdára* - Mesélj valaMIT MAGADRÓL, MÁR ÉVEK ÓTA ÉLSZ VELÜNK ÉS ALIG VÁLTOTTUNK pár szót, kicsit mindig is furán éreztem magam emiatt...de úgy gondoltam te csak a bátyámra tartozol, az ő kis házikedvence vagy... éppen ezért nem is beszéltem veled és egy idő után azt vettem észre, hogy nem is érdekel, inkább csak vágtam alattad a fát, később éreztem hogy ez az unszimpátia kölcsönös... *mondja ki egyszerűen* - Tlleg a skótok miért hordanak szoknyát? És szerinted igaz, hogy pucérok alatta? *nevet*
|
[43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
