|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.14. 01:06 - |
Az emberek cellája sokkal hatalmasabb, mint bármelyik, mivel sokkal több embert kapnak el a macskák, mint bármilyen más lényt.
|
[27-8] [7-1]
- Igazatok van jobb lenne mennünk, mielőtt visszakísérnek mindannyiunkat... *jegyzi meg Percy,majd előre megy, körbe kémlel és jelez a többieknek, hogy mehetnek utána, Julius persze azonnal megy is, de Julian pár másodpercig még hátra néz, végül ő is megindul a többiek után*
  
/Folyt köv.: Luxus hotel/ |
Ennyit kibírok.Az már felér egy masszírozással a mostanában történtekhez képest.*mosolyogja Tristan*
Ne várjuk meg,hogy bekövetkezzen.Ma még nem,de nem szeretnék mégegyszer ilyen éjszakára kelni.Egy szállodát csak nem rohannak meg.*gondolkodott tovább hangosan,majd a macskalényre pillantott.*Nem úgy tűntek,mint akik hajlandóak lennének a tárgyalásra.Juliust is börtönbe zárták,pedig fajtabéli.Mindenre elszántak.*mondta együttérzően Gax,majd Julius kijelentésére bólintott.*Siessünk,mielőtt nagyobb port kavar az eltűnésünk.*azzal megindult előre.*
  |
- Majd kitalálunk valamit, hogy ne legyen olyan kellemetlen... *legyintett egyet Percy, nagyot nőtt a szemében Tristan, nem úgy tekintett rá jlenleg, mint egy kutyalényre, vagy szolgára, hanem mint leghűségesebb bajtársára* - Egyébként hozzánk nem törtek be... szóval talán nálunk is meghúzhatjuk magunkat, de végülis mindegy... a szálloda talán biztonságsoabb jelenleg..
*Az ikrek végül együtt figyelték gazdájuk tervét, Julian viszont kissé feszültnek tűnt* - Nem mondom azt, hogy... amit tettek, s tesznek az helyes, de mennyi ideje is nyomják el az emberek a macskalényeket? Láttam megvakított macskalényeket, félig megégetett kölyköket, letépett fülü nőstényeket és még sorolhatnám... az emberek és a macskalények közti viszony nem helyes... miért ne élhetnénk békében? Hiszen mi most együtt harcoltunk Tristannal is, pedig ő egy kutyalény... fajtánk ellensége... és mégsem yűlölöm őt, ahogy az embereket sem... viszont azok a macskalények sokat szenvedtek és csak szeretnék vissza kapni a szabadságukat... nem hiszem, hogy leigázni kellene őket és térdre kényszeríteni, hanem tűzszünetet rendelni és nekünk is ugyanolyan jogakat adni mint ami nektek van! Mi is érezzük a fájdalmat, mi is ugyanúgy szenvedünk betegségekben, szint semmi sem különböztet meg minket csak a kinézetünk.... az se sokban tér el!
- Csillapodj Julian... *testvére szorosan magához ölelte* - Figyelj, van akik nem tesznek kivételt, a nap ugyanolyan erős tűzben süt az emberekre mint ránk, ugyanolyan vizesek leszünk ha fürdünk... az emberek nem jöttek még rá erre, kár is őket ilyesmivel traktálni... a világ nem fog megváltozni... *mosolygott testvérére, majd Gaxra tekintett* - Szerintem rendben van... tudjuk magunkat biztonságban, aztán majd kitaláljuk a többit...
|
*Nem túl kellemes számára,Percy érkezése,hisz rajta landolt,de nem törődik ezzel.Kijutottak,ráadásul élnek.Számára jelenleg ez a legfontosabb.Kikászálódik a kupac alól,s míg a testvérpár vitatkozott ő leporolta magáról a ráragadt koszt.Nem szólt közbe,hisz nagyban agyalt a jövőn.*
*Lassan feltápászkodik és összeszedi magát.Testét több helyen karmolások fedik,melyekből vér serkent,de súlyosabbnak látszott,mint amilyenek voltak.*Semmi komoly.Ennek akkor fogom igazán a hatását érezni,mikor lefürdöm.*vigyorog fájdalmasan,majd elismerően bólintott.*Érted mindent.
Tulajdonképpen van egy ötletem.Ugyebár haza egyenlőre nem mehetünk,hisz ott ütöttek rajtunk és arra számítanak,hogy visszatérünk.Szerintem egy rövid időre valami közeli hotelben kéne megszállnuk,míg erőre nem kapunk,hogy aztán újult erővel visszavághassunk és megmutathassuk,hogy milyen fából faragták Kei város lakóit.*ezzel zárta kicsit lekesítőre sikeredett mondandóját.*Valami egyéb terv?*kérdezte,majd lassan megindult,hogy egyenlőre lezárhassa ezt a fejezetet.*
|
- Menj csak te... *avval még hátranéz, hogy jönnek e mögötte, végül ő is követi, amikor landol Gaxon, pár másodpercig csak figyel maga elé a semmibe, végül lemászik róla* - Ez meredek volt, de kint vagyunk... kössz... *tekintett Gaxra, majd hamarosan majdhogynem az ölében landolt Tristan és az ikrek is*
- Julian... kimásznál a gyomromból? Légyszi...
- Mit nyafogsz? A lényeg, hogy kint vagyunk, nem igaz?
- Ccc... ha rajtad múlt volna vissza mentél volna... szerencséd, hogy kirángattalak...
- Maxin segített beszerezni a ruhákat... és eltervezni a szökést... megígértem, hogy érte megyek, de teljesen kiment a fejemből... biztosan nagyot csalódott bennem... *Julius érti már, hogy testvére miért akartoskodott, megpaskolja a fejét* - Ne aggódj... biztos nem tudják, hogy ő is benne volt a dologban addig pedig nem eshet baja, és majd... vissza jövünk érte... azt hiszem.. *suttogja az utolsó szófoszlányokat, majd Gaxra tekint* - Most akkor hogyan tovább? Az utcák sem biztonságosak, a rejtekükről kijutottunk, de valahogy haza is kellene érni...
- Mondd valamit... *teszi hozzé Percy* - Van valami terved Gax? *avval Tristanra néz* - Nem esett komolyabb bajod? Köszönöm, hogy ilyen keményen harcoltál...
|
Válalod,hogy előre mész vagy menjek inkább én?*érdeklődött,majd vagy Percival után vagy elsőként bemászott oda.Megindult előre lassan,nehogy zajt csapjon,majd váratlanul meredekké változott a terep,így fejjel előre megindult előre a csúszda-szerű rendszerben.Mikor kiért onnan egy konténerben landolt.Felnyőgött,majd kikászálódott belőle.*Kint vagyunk.*örvendezett.*
Voltam már jobban is,de nem panaszkodom.Élek és ez a lényeg.Menjünk,mielőtt többen jönnek,esetleg megtalálják gazdáinkat.*azzal gazdáik után vetette magát,nem törődve az ikerpár vitájával.Míg ők megbeszélték dolgaikat,kiszimatolta,hogy merre mentek.Nem sokkal később földet értek a szabad ég alatt.*
|
- De igen... hmmm igazad van így kikerülhetjük a tömeget és viszonylag hamar kijuthatunk... *dicsérte meg a férfit* - Vajon a többiek bírnak velük? *nézett hátra, de ekkor még nem voltak a közelben a lények* - Remélem Tristan megússza épp bőrrel...
- Az embereink már messze járhatnak, sok időt elpazaroltunk a macskákra... *morog félhangosan Julius*
- Biztosan be tudjuk érni őket... Tristan veled minden rendben? *pillant vissza a kutyalényre*
- Szerintem nincs más választása egyikünknek sem... bírnunk kell, különben elevenen falnak fel itt minket...
- Azért ennyire nem brutálisak... *ekkor hirtelen Juliannak eszébe jut valami* - A fenébe Maxinről megfeledkeztem, vissza kell mennem érte, megígértem neki... *de ahogy fordulna, Julius elkapja*
- Megőrültél? Már árulónak számítasz, nem mehetsz vissza...
- De... *Julius még mindig markolja a karját*
- Biztos vagyok benne, hogy nem esik baja... *avval hurcolta tovább Juliant, hamarosan beérték gazdáikat.*
|
Éjszaka ütöttek rajtunk,nem is számítottunk rájuk.Arra ébredtem,hogy fél tucat macskalény vesz körül.Ki kell jutnunk amilyen gyorsan csak lehet és segítséget kell hívnunk.Várj!*kiáltott fel a férfi.*Ez nem úgy néz ki,mint egy régi szellőző?Elég nagy ahhoz,hogy be tudjunk mászni.*mosolygott gonoszul,azzal tőle szokatlan módon nekiesett a fedelének és kitépte onnan.*
*Szemmel tartotta a testvérpárt,nehogy kárt tegyen bennük,hisz a sok macska között elvesznek.A végén ők is és Tristan is állva,meg épség maradtak,már amennyire lehetséges ez egy kisebb verekedés után.*Szép munka fiúk.Gyerünk.*majd hátvédként megindult a kandúrpár után.*
|
- Gondoltam, hogy valahol itt lehettek, amikor nem találtunk titeket elindultunk a nyomok után, de sajnos elkaptak minket... *mesélt gyorsan Gaxnak, avval már csak avval foglalkozott, hogy kijussanak.
*A harc hevében mindkét testvér megfeledkezett a saját éppségéről, s nem kímélték az ellenfelet sem, olyan jól tudták egymást támogatni harc közben, s Tristannal is összhangban lenni, hogy az érkezőket sikerült leverniük, sokan eszméletüket vesztették vagy sebek miatt nem tudtak tovább harcolni, így megfutamodták, Julius és Julian büszkén néztek egymásra és a kutyalényre is*- Menjünk... még lehet, hogy szükség lesz ránk... *indult meg Julius kifelé, Julian követte*
|
*Nem akarta elhagyni a harcmezőt,de ez tűnt logikusnak.Úgy segítenek,ha most nem segítenek,így később hasznukra válhat a dolog.Percival felé pillantott,majd mikor bemérte helyét,megragadta és elkezdte kifelé vonszolni.Az ajtóból visszapillantott,majd biccentett egyet Juliusnak.Ez amolyan köszönöm és számíthatsz rám jelzés volt.Ezzel távozott a színről*
*Minden porcikája fájt,legszívesebben ledőlt és csak feküdt volna,de nem tehette.Meg kellett védenie az embereket.A harc hevében persze egyik szemét mindig gazdáján tartotta,hisz tudta,hogy nem az a harcias típus,így a kiáltásra rögtön odapillantott.Nagy örömére visszakapta kardját.Kihúzta a tokból,majd bevetette magát a sűrűjébe.Már nem törődött azzal,hogy életeket ontson ki.Aki nem a csapatuk része volt,könnyed mozdulatokkal sebezte vagy ölte meg.*
|
*egyre több őr jelent meg a színen, ő úgy gondolta lefoglalja őket amíg a többiek lelépnek, viszont ők is beszálltak, Gax felé pillantott, miközben leterített egy macskalényt* - Fuss már...! *kiálltott rá parancsolón, majd Percival felé mutatott* - Mindketten, tűnés! *aztán nem volt többre ideje, mert ismét körbefogták, igaz a macskalények nem használtak fegyvert, de a karmaik pokolian fájó sebeket tudtak okozni*
- Köszönöm Tristan... *mondta amikor a kutya szabadon engedte, de többre nem is volt ideje, mert a kutyalény harcba szállt... ő pedig lecövekelt, eszébe jutott, hogy a kutyalény fegyverét elkobozták, és az egyik őr cipelte... így keresni kezdte azt, meg is találta, kirántotta oldaláról a pengét majd felemelte* - Tristan...! *kiálltott neki, s remélte akutyalény meghallja*
(Igazából nem tudom már hogy volt, de nem volt kedvem vissza olvasni a fegyóval kapcsolatban :D) |
*Ő is tétován állt,hisz nem tudta mit kéne tenni.Ha kisétálnak később úgyis vissza kell térni,bár akkor tudnak segítséget hozni.Ha viszont most támadnak kockáztatják a lebukás veszélyét,de ha sikerül barátaikat kiszabadítani a fogságból,mégiscsak többen lennének és egy kutyalény nagy segítség.Meglepetésére azonban Julius előugrott a semmiből és rávetette magát az egyik macskára.Ez akkora felfordulást keltett,hogy elszabadult a pokol.Julian is beszált,az őrök pedig odagyűltek.Nem tudott jobban,a segítségükre sietett.*
*A váratlan támadás miatt az őr sikeresen a földre ejtette.Hatalmas puffanással ért földet.Egy röpke pillanat erejéig próbálta feldolgozni,hogy mi történt,majd mikor sikerült felült.Karmaival leszedte lábáról a kötést,míg a kezéhez a fogait használta.Odalépett ahhoz,amelyik gazdáját tartotta fogva.Felé lendítette az öklét,s ha talált akkor leszedte Percivalról is a köteleket,majd besegített a harcba.*
|
- Hát ne nagyon... *vont vállat, majd amint ő is megpillantotta az érkezőket, kissé tétovázni kezdett, nem tudta mi tévő legyen, segítsen vagy sétáljanak ki, ha most harcba keverednek biztosan nem ússzák meg... és még ő sem tud majd segíteni a későbiekben a szabaduláshoz... míg töprengett, Julius hirtelen előugrott rejtekéből, az egyik macskát megragadta, aki Tristant tartotta, így az sikeresen elengedte a kutyát, de persze ennek eredménye az lett, hogy a három őr és akit megtámadott őt kezdték támadni, amennyire tudta, tartotta magát, de négy macskalény ellen úgy tűnt kevésnek bizonyul, így végül Julian is beszállt, hiszen testvérét nem hagyhatta a bajban, Percival közben a zűrzavart kihasználva próbálta lependeríteni magáról fogvatartóját, szerencséjükre Shikiék közben küldetésre mentek.
|
Akkor ne keressek logikát a testvéred viselkedését illetően,mi?*célzott az eddig együtt eltöltött időre,mikor Julius inkább a háborúskodást választotta,minthogy jól meglegyenek egymás mellett,ha már így adódott a dolog.*Ami volt,elmúlt.Most csak az számít,hogy kijussunk innen és utána új életet kezdhetünk.*súgta,majd egy pillanatra megijedt,mikor számonkérték,hogy merre tartanak,de hamar megkönnyebbült,ahogy távolodtak.A nyugalom nem tartott sokáig,hisz szembetalálkoztak azokkal akiktől a megmentésre számított.*Ugye csak képzelődöm?*kérdezte Juliant alig hallhatóan.*
*Tristan lassan kezdett ébredezni,míg a helyére hurcolták,bár még gyengének érezte magát és minden porcikája fájt.Homályosan látott egyenlőre,de a gazdája körvonalait felismerte.*
|
*Juliannak közben sikerült találnia egy feljárót az építmény tetejére, s ott próbált tovább szökni egymaga, álruha nélkül nehézkesen haladt előre, de nem tűnt lhetetlnnek a szökés, szerencsére nem keltett feltűnést, gond nélkül eljutott az átjáróig, amit három macskalény őrzött* ~ A francba... *kezdett el gondolkodni magában, hogy mégis hogy juthatna ki itt álruha nélkül, úgy hogy ne vegyék észre*
- Mert tudtam, hogy Julius igazából... ragaszkodik hozzád, amilyen makacsul viselkedett... tudtam, hogy kedvel, és én sem utáltalak... akkor amikor betörtek hozzánk, az jutott eszembe, hogy nem fogjuk tudni legyőzni őket, így átálltam... még akkor is ha mindketten árulónak tartottatok... mert úgy éreztem ez a döntés később hasznos lesz... *árulta el, majd elhaladtak két őrjáratozó macskalény mellett*
- Ti meg hova készültök?
- Bevetésre kell mennünk Shiki vezérünk parancsára...*evvel tovább is engedték őket, nem is figyeltek arra, hogy ki rejtőzik az álruha mögött, lassan ők is oda jutottak az átjáróhoz, de akkor szembe találták magukat azokkal a macskákkal, akik épp Percivalékat hurcolták be, a macska persze felismerte őket, Julius is, aki nem messze tőlük rejtőzött, s látta Gaxéket is.
|
*Bólintott a kandúr kérésére,mikor arra kérte,hogy inkább ők jussanak ki.Egyet is értett ezzel,hisz ha együtt maradnak nagyobb feltűnést keltenek,nem mintha most nem így lenne.Egy macskalény,amint egy csuklyás szerzeménnyel van.Nem ért most ezzel törődni.Ahogy halad előre kezében Julian keze,hátha így meg tudja akadályozni,hogy őrültséget csináljon.*Hogy mérgezz meg?*egy pillanat erejéig meglepett pillantást küldött a kandúr felé,s bár korántsem ez volt a legjobb idő mégis kibukott belőle a kérdés.*És...miért nem...tetted meg?*érdeklődött,míg körültekintett a folyosón.*
|
- Ne aggódj értem, ki foogk tudni szökni, ti ne kockáztassátok a biztonságotokat... *biccentett majd elindult az ellentétes irányba... még nem tudta hogyan fog kijutni álruha nélkül, de azt sem, hogy honnan szerezhetne... ellédelt a kutyalények cellája előtt ahol bepillantott Ceresre, de túl kockázatos lett volna a kiszabadítása, így nem kísérelte meg... úgy gondolta,majd vissza jön érte.... egyszer... a folíosó végén a falhoz simult és nagyon halk léptekkel mozgott, ahogy talált egy ablakot kimászott a párkányra, előbb a tetejére mászott az épületnek, hogy beláthassa a menekülési útvonalat, Julian közben kicsit meglepetten hagyta, hogy Gax vezesse, aztán halkan megszólalt*
- Azon a napon... amikor leszúrtak.... *sóhajtja* - azon a napon azt kérték, tőlem, hogy mérgezzelek meg... *kis szünetet tart* - én... nem voltam képes erre... *motyogja* - A házad tele van az ellenségeiddel... *majd elgondolkodik* - Igaz már nem, mert mind börtönben van...
|
Az már a múlté.Ha kiérünk új élet vár reánk.*céloz az árulásra,melyre már nem haragszik,hisz jóvátette ezzel a lépésével*Ne szórakozzatok már.Ez nem az az idő.Most vagy soha.*sürgeti a társaságot,majd kérdőn tekint Juliusra,aki kezébe nyomta testvére kezét.*Rendben.Kimegyünk,majd visszatérek egy kis segítséggel.Addig tarts ki.*mondja,majd az unszolásra megindul a kijárat felé,ahol visszapillant.*Julius,vigyázz magadra.*hangjában tényleg az aggódás volt hallható*
|
*Julian meglepődik Gax válaszán* - De én... elárultalak titeket... *már nem magázza Gaxot, úgy érzi a szemében ő már csak egy áruló*
- Julian... nincs idő erre.... *avval elkapja a srác kezét* - Az épületen kívülről már szaladunk... hmmm jobb ötletem támadt a cserénél... *kacsint Gaxra, majd saját magáról lependeríti*- Vidd ki innen ezt a bolondot... a többi miatt ne aggódj... *adja Julian kezét Gaxéba* - Bízom benned... *avval meglöki Gaxot az ajtónak ami már nyitva van, innen már csak ki kell jutniuk szépen lassan feltűnés nélkül, egyszerűnn Juliusnak ha csak saját magára kell figyelnie*
|
Eresszetek el,átkozott szőrgyolyók.*ordította a férfi,a színjáték kedvéért.*Azért jelezz,ha gond van.*szűrte oda fogai között fogvatartójának,majd igyekezett meglógni,de mikor Julian kijelentette,hogy itt marad ledöbbent.*Dehogynem.Már a csapat tagja vagy.Milyen ikerpár az,ahol csak az egyik van jelen?*kérdezi olyan halkan,hogy alig lehet hallani.*Van egy ötletem.Adj egy csuklyát és helyet cserélek Juliannal,így mind ki tudunk jutni.*gondolkodik halkan,de úgy hogy hallhassák*
|
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
