|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.15. 22:29 - |
Ebben a kastélyban sok macskalény megfordult már, de mindnek egy volt a gazdája, Sueshan Agake... a Futamino kastély szomszédságában áll.
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Andy bólintott, megértette.Véggi akarta csinálni, most hogy elhatározta magát, nem is akarta nagyon húzni az időt, de még meg kelett várnia a férfi válaszát. Amit hallott az viszont megepte, össze szorította ajkát. - Igen, ő kell nekem... köszönöm szépen! - hajolt meg, majd távozott a szobából, céltudatosan haladt kijárat felé, végig gondolta Rio helyzetét is, igazából nem haragudott rá, amit tett azt parancsra tette, nem hibáztathatta ezért. Ő viszont meg akarta tartani az ígéretét neki... ha kijut innen őt is viszi, ebből pedig nem tágított, főleg, hogy már engedélyt kapott rá. Nem hibázhat, az nem megengedett... sajnálta a rókát, de meg kellett mentenie magát és a macskákat... legalábbi s így fogta fel. Körbe nézett, hátha még tud beszélni Rioval mielőptt elmegy, de ha nem hát akkor sem búslakodott, azonnal elindult haza, hogy előkészüljön.
Folytatás: Andy otthona |
- A rókáért cserébe mindent - mondta. Biztos volt benne, hogy Andynek nem fog menni, és az övé lesz minden. Így nyugodtan egyezett bele ezekbe. A fiú további feltételeire elhúzta a száját.
Nem ismerte név szerint a macskákat, kivételesen Riot igen, hisz őt küldte kémkedni. De ha bárki mást mond Andy, nem tudta volna, kiről van szó.
- Éppen az a nyüves dög kell? - nevetett fel - az a besúgó? gondolom a macska nem mondta el, hogy végig nekem dolgozott. Ha kedves volt, csak ezért. Egy macska nem kedves érdek nélkül. Sunyi az összes. Ez a dög pedig kifejezetten az. De ha kell az álságos hízelkedés... vigye csak.
Lealázó mosollyal közölte mindezt.
- Most szabadon távozhat. Egy hetet kap. Egy perccel sem többet. Hozza a rókát, ha akarja a macskáját. Gondolom kitalál - intett, hogy Andy távozhat.
 |
Andy félt, msot valóban retteget... nem akarta, hogy Teisannak baja essen... ő pedig végig vágta macskája aatt a fát mit sem sejtve erről. Agaken is segítei akart, nem tudta mi nyomhatja a lekét, mégis meg volt győződve arról,hogy valami áll a dolgok mögött... de semmit sem tudott kideríteni ilyen ekvés idő alatt, a szavak szinte ágyúdörgésként hallatszottak a fejében, nem is értette ki tisztán mindne szót, csak Teisanra gondolt, csakis őrá... hogy elbaltázta ezt a lehetőséget. A mindent vagy semmit játékra felkapt a fejét, nagyot nyelt és hallgatta tovább a férfit, aki úgy tűnt jót szórakozik rajta. - Rókát? - hallott már ezekről a titokzatos teremtményekről de még sohasem látta őket... elfogta a kétségbeesés, hát ilyen ember lenne ő ha mást küldene maga helyett rabságba? De ha nem teszi, akkor Teisan kerül ide helyette... azt pedig végképp nem akarta.
Cikáztak fejében a gondolatok, mindent többször is átgondolt, arra már rájött, hogy nem mondhat nemet, ha megteszi ... nincs több lehetősége. - Elvállalom! - jelentette ki végül. - Elhozom önnek... azt a rókát... de... akkor tényleg mindent... mindent vissza kaphatok? - kifújta a levegőt, majd ökölbe szorított a kezét. - Ha nem túl nagy sértés... kérhetnék még valamit? Ha... el tudom kapni a rókát, akkor... szeretném elvinni magammal Riot... - most akarta bebiztosítani magát. - Ha nem sikerül elkapnom, mindenem a magáé lesz...én magam is. Mennyi idő áll rendelkezésemre ehhez a feladathoz? - érdeklődött, remélte, hogy a férfi minimum egy hetet de legalább kettőt ad neki.
|
A betűző nap megvilágította a levegőben szálló port. Konyag, dohány, és por szaga keveredett. A férfi keményen állt a szoba közepén.
- Azt hittem ennél több esze van - felelte Andy szavaira. - Hogy lehet ekkora fatális hibákat véteni?
Ujjait végighúzta borostás állán, sercegett ujjbegye alatt a bőre.
- Szóval még egy esélyt akar? - kérdezte hidegen.
Lassú, lomha mozdulatokkal visszaült a foteljébe. Rákönyökölt az asztalra, ahogy előre hajolt.
- Nem érdemelte ki. De tegyünk egy próbát. Mindent vagy semmit, mit szól? Játszunk nagyban. Ha nyer, nem veszít el mindent. A házat, a macskáját, önmagát. Ha veszít, enyém lesz mindez örökre. Ezért csak egyetlen dolgot kérek.
Hallgatott, hogy Andy minden idegszála re koncentráljon. KÍnzó pillanatok teltek el, mire kimondta.
- Egy rókát kérek. Láttak a tisztás felé kószálni egyet. Több szemtanú is. Szinte lehetetlen befogni egy vad rókát. Megpróbálkozik vele? - kérdezte ádáz mosollyal - ha itt lesz a róka, ebben a szobában, az orrom előtt, akkor szabadon távozhat. Tulajdonképp megváltja a szabadságát. A róka lesz a rab maga helyett. Mit mond? Vállalja? Vagy nem meri?
|
Andy sietett is hozzá amint összekapta magát, aludt volna még egy kicist, ha Agake hagyja, viszont az amit mondott... nem értette, hiszen ő csak a dolgát végezte rendet tett, ahogy a férfi azt kérte. - Azt hiszem nem értem uram... én azt hittem azt szeretné, ha rendbe tartanám a dogokat és rendben is vannak... tisztaság van, a kert is szép... mi az amit nem úgy tettem, ahogy ön azt kérte? Még a reggelijéért is elmentem... én... tényleg megpróbáltam a hasznára lenni, mégis mit tehetnék még önért? - tényleg nem értette mi az amit elkövetett, s most attól félt, a férfi elrendeli, hogy hozzák be Teisant. - Kérem... tegyen velem amit akar, csak Teisant hagyja ki ebből... én vagyok a hibás, biztos valamit rosszul értelmeztem... kérem... adjon még egy esélyt...
|
Délelőtt Agake magához hivatta Andyt. A foteljében ült, keresztbe vetett lábakkal szivarozott. Ha Andy megérkezett, mogorván bámult a szeme közé.
- Ocsmány, ahogy rendezkedik - közölte - felbújtja az itteni rendet. Nem kértem rá. Mivel magyarázza ezt? Van valami jó kifogása, hogy többszöri figyelmeztetésem ellenére ellenszegül? Ez egyszerűen... megtorlást érdemel. A macskákat is összezavarja. Több kárt tesz, mint amennyi hasznot hoz. Nem tűrhetem, nem gondolta, hogy majd tűrni fogom. Ne rendezkedjen itt.
Felállt, kihúzta magát, pöffeszkedve bámult le Andyre.
- Nem vagyok elégedett magával. Egy kicsit sem.
|
- Azt gondolom... a kastély ura is fél... az agresszió maga az elfojtott félelme... bárcsak tudnám miért, talán.. tudnék segíteni ezen. - magyarázta, amjd tényleg távozott.
Egyenesen a szobájába ment, s fürdés nélkül dőlt be az ágyba, jobban elfáradt, mintha kint dolgozott volna a kertben, kimerítette a nap és az, hogy ilyen sok információ zúdult a nyakába. Nem értette a kandúrt sem, olyan volt számra mint egy megfejthetetlen rejtvény... megijedt mikor hozzá akart érni... mégis az idegen férfiakkal csak úgy lefeküdt egy kis ennivalóért. Tényleg meg akarta érteni őt... de most olyan mélyre nyota az álom, hogy már gondolkodni sem tudott tovább.
|
- Mindenki fél, csak az a kérdés, mit kezdünk amellett, hogy félünk - mondta csak úgy magának.
Félrebiccentett fejjel hallgatta a fiút. Aztán hogy elköszöntek, ő is kiment. A ház urához sietett, gyakran pislogva hátra, majd elmondott mindent töviről hegyire. Nagyon objektív próbált lenni, miközben magában vívódott. Mikor elvállalta ezt, nem gondolta, hogy Andy kedves lesz vele. Nem is kedves... hanem jó. Idegesen rezgett a farkincája, miközben beszélt, noha hangja nyugodt volt, szenvtelen, mint mindig. Agake feltett pár keresztkérdést, jó egy órásra húzódott a kihallgatás. Aztán Rio mehetett a dolgára.
|
Andy megvakarta a tarkóját. - Túl sokáig éltem félelemel a szívemben, nem rossz érzés most így lenni... hogy félek-e... nos nem is tudom, néha félelmetes, de nekem máshogy az, mint az eddig félelmeim.. csak azt érzem, hogy ellene kell mennem, fogalmam sincs miért... lehet, hogy csak az én hülyeségem és egyszer csúnyán megütöm a bokám... de akkor az az én bajom lesz.
- Semmi baj, nem tehetsz róla... köszönöm szépen az ételt! Nem felejtem el meghálálni! - mosolygfott rá, lelnézte a kettejük k özti különbséget, mintha csak egfy gyerek lett volna.
- Jó éjt Rio... - aval valóban távozott, szeretett volna már a saját szobájában lenni és aludni, igen csak lefárasztotta a mai nap.
|
- Azt még mindig nem értem - mondta, miután végighallgatta Andyt - miért vagy te ilyen félelemnélküli? Mitől? Itt is - mutatott a ponyvákra - csak így leülsz. Én se ülök le jó gusztussal. Azzal a vén fasszal is szembeszállsz. Nem félsz, hogy kiveri egy fogad?
A bókokra nem reagált, mintha meg se hallaná őket.
- Bocs, hogy ilyen hülyék a szobatársaim - felelte még, ahogy a fiú felkelt - azért majd légy résen. A falnak is füle van.
Lassan felkelt ő is. Most méginkább szembetűnő volt a kettejük magasságának hatalmas különbsége. A kandúr fülei Andy válláig értek.
- Jó éjt - lehelte szomorú lemondással a hangjában.
|
- Talán igazad van, nem voltunk azok, mégsem volt bennünk semmi különös... - hallgata a macska beszámolóját. - Szerintem a lázadók közt sem csak olyanok voltak akik harcképesek voltak. A kölykök,és az öregek is részt vettek ebben de nem harcoltak, csendes nézelődők bizakodók és támogatók voltak csupán. Igazából... mindegy is, hogy macskalény vagy ember, a lényeg, hogy tisztelnünk és becsülnünk kelene egymás értékiet, mégis képtelen vagyunk. Ha macskalény lettem volna én sem tűrtem volna tovább... csak azt sajálom,h ogy így ért véget... csak mert az emberek jobban feszereltebbek voltak. Pedig megegyezhettek volna, habár ez csak az én fejemben létetik... egy hávorúban nincsenek győztesek, midnannyian csak veszíthetünk... a mérhetetlen gyűlölet egymás ellen... nem segít semmit.
- Jó kérdés... - vette fontolóra. - Úgy gondolom,ha úgy döntöttél ahogy már tudod is a választ. Ugyan már... nagyon szép kandúr vagy és különleges. Ha valaki őszintén szeretne és gondozna biztosan sokkal jobban is tudnál ragyogni. Bár ehhez egy megfeleő személy kell. - direkt nem embert mondott.
- Csak előbb találjam ki, hogyna kell innen kisétáni... - ingatta a fejét. - Ohh... hát akkor... azt hiszem ideje is mennem - de még egyenlőre nem moccant, bele telt pár másodperybe mire rávette magát, hogy felálljon. - Bezsélgessünk amj még ha lesz ekdved... jó éjszakát... - nyitotta ki az ajtót.
|
- Hmm. Nem voltatok minden napi pár.
Visszaült a sarokba, fészkelődött.
- Néha elképzeltem, milyen életem lenne a szabad macskákkal... a szabad területeken. Gyűlöltem őket, amiért megölték a gazdáimat. Nem a tulajodonosaink voltak ők, hanem a családunk. Nem bocsátottam meg, nem is szegődtem közéjük. Most meg már szeretnék velük tartani... mert ők legalább nem bántanának talán. Ugyanolyan rosszak, mint az emberek, akik megölnek valakit, mert más fajú. De ha engem békén hagynak, akkor rendben. De a lázadók közt úgysem állnám meg a helyem. Szerintem én lennék az első, akit levadásznának, ha harcra kerül a sor.
Görnyedten üldögélt, szava vértelenül visszhangzott a szobában.
- Nem tudom, ez a jobb, vagy valaki rabszolgájának lenni? Házicica már úgysem lehetek. Megkopott minden, ami érték volt bennem.
Annyira legörbült a szája, mint aki mindjárt sír. De száraz szemmel pislogott maga elé.
- Te meg csak kisétálsz innét, és ahhoz kezdesz, amihez csak akarsz.
Halkan kattant a zár. A macska fülei megrezzentek.
- Kinyitották - mondta felpillantva.
 |
- Én... komolyan nem gondolkodtam még ilyesmin... ha.. ha mr úgy alakulna az élet, hogy új partnert kelll keresnem, azt szeretném ha más lenne a kapcsolatunk, mit Teisannal... hogy i merje mondani az érzéseit, megbízzon bennem és én is megbízhassak benne... ez nálunk... eléggé elfajult a végére. Kigayott mindneből ahoghy én is őt... azért jutottunk idáig.. - shajtott. - Ne viccelődj ilyesmivel... - nézte ahogy a macska próbálja kinyitni. Remélem hamarosan kiengednek minket... ez annyira gyerekes dolog...
|
- Amiben benne vagy, az természetes. Kimászva belőle már más a helyzet. Ezt úgy mondom, mintha valami nagy tanácsadó lennék - mondta kis öniróniával - a húgaim azt mondták, úgy lehet a legkönnyebben elfelejteni egy férfit, ha egy másik alá fekszel. Ezt kéne neked is. Bár most hogy itt vagy... csak a bolhás macskák, meg a ház ura az esélyesek. Egyikük sem túl csábító.
Felkelt, kissé megrángatta az ajtót, van-e változás, de semmi.
- Milyen partnert szeretnél magad mellé? Csak nem vonulsz zárdába ezután.
|
| - Sose akartam mást rajta kívül... annyira természetes... mégis természetelenes volt a kapcsolatunk... - sóhajtott - Néha csináltunk hasonlót Teisannal... fiatalok voltunk és sokat versengtünk... talán ezért is jutott el idáig a kapcsolatunk. - fogott a szívére. - Fájdalmas rá gondolni... szeretem őt még is érzem, hogy az a leghelyesebb, ha ellököm magamtól. Olyan egy lúzer vagyok... nem is kell mondanod... tudom magamtól... - vöröslött az arca. |
- Nem volt ez furcsa? Hogy csak ő? Nincs összehasonlítási alap. Lehet mással sokkal jobb lett volna... és nem derül ki. Egy egész élet elpocsékolva.
Most, ahogy nézte, az jutott eszébe, hogy lehet, hogy csak egyetlen lényben járt az a farok. Igazi pazarlásnak vélte.
- Nagy volt a család. Sok fiútestvér. Mindenki látta mindenkiét, méregettük - mondta - egymás előtt vetkőztünk, öltöztünk, fürödtünk. Nem voltunk gátlásosak. Ez csak később lett - lehelte - szóval egészen természetes volt néha azt játszani, hogy megnézzük, ki megy el hamarabb, és ki bírja a legtovább. Te sosem csináltál ilyet?
|
Andy nem felelt, nem akart mert nem tudta vajon képes lesz e valóban betartani, s ha képes is lesz vajon mit érnek el vele? Inkább csak beletörődött abba, hogy egyenlőre ő is rab marad.
- Hééé, kértem, hogy ne nézd... basszus. -vörösödött, de mivel nem tudta tovább tartani, pisilni kezdett, kénytelen volt még kibírni egy kicist, hogya a amcska bámulja. - Hasonló hozzám... mi mindketten szerettük az aktív és passzív szerepeket is... szóval a hasonló arányok nem voltak hátrányosak. - tette el. - Igen, mindig csak ő volt nekem, és nem is akartam sohasem mást... - rántott egyet rajta, majd elrakta. - Micsoda megkönyebbülés... - sóhajtott és vissza ült a helyére. - Nagy szakértő lehetsz.. téegd aztán nem könnyű zavarba hozni...
|
- Szerintem itt maga a ház ura sem érzi magát otthon - mondta Rio.
- Sok ígéretet hallottam már - felelte a kandúr semleges hangszínen. Annyira lemondott már mindenről, hogy neki már csalódást sem okoztak ezek.
Érdeklődve bámulta a földön fetrengő Andyt. A szokatlan helyzet szokatlan magatartásformát vált ki az emberekből, tudta le ennyivel. De ezért tovább figyelt.
Ha Andy valóban nekikészülődött, a kandúr jól megszemlélte a látványt.
- Szép - közölte csak úgy - arányos. Se nem görbe, se nem katonásan egyenes. Egész ideális méret. Bár nem tudom Teisan milyen testalkatú. Csak Teisan volt neked? Egész életedben? - kérdezte aztán hirtelen, szociális érzéketlenségét felragyogtatva.
|
- Nem is tudom... itt se érzem rosszul magam... mármint... persze nem olyan mint otthon, de ... nem is tuzdom mit vártam ettőla ehlytől... egy kicsit segíteni akartam, de nem túl önzetlenül... végülis midnent csak amagamért tettem.
- Nem felejtettem el őt... t...téged se foglak elfelejteni rendben? Ha kijutok innen,ha ismét szabad leszek, kivéáltalak téged is... valahogy... - bár még fogalma sem volt arról, hogy ő maga végül hogyan jut ki.
Ahogy leesett nei és nagyot koppant elnevette magát, jóízűen terült ela földön, majdnem tényleg be is pisilt, mégis hogy érthette enyire félre? - Ne haargudj. - hahotázott még mindig képtelen volt abbahagyni, talán talán már kezdett megőrülni, majd hirtelen mitha elvágták volna és oda sétált az ablakhoz. - De.. ne less oké? Fordulj el... - hesegetett kezével. - Remélem... senki sincs alattunk ilyentájt... - gondolkdoott el.
|
- Egy ideig volt jó - felelte rá - És neked? Bár gondolom... friss még. Utólag könnyebb tisztábban látni. De hogy lehet egy egész életre azt mondani, hogy jó, vagy rossz?
Ingatta a fejét. Ő nem hitt ilyen mesékben.
- Te még kijuthatsz. Elfeledkezel majd rólunk. Arról, mit szenvedtünk itt, és hogy kínlódtál te is köztünk. Épp úgy, ahogy elfelejted Teisant is. Ezért nincs segítség. Aki kicsit jobb közegbe kerül, el akarja törölni a múltját, mintha soha meg se történt volna. És már nem gondolnak ránk. Nem visz innét ki senki. És én nem tudom, egymagam hogy juthatnék ki.
A kérdésre értetlenül tekintett fel.
- Úgy értem, pisilj ki az ablakon. Mi bajod lehetne?
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
