|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.05. 21:51 - |
Dey Akira és kandúrja, Keithan lakik itt. A hátsó kertben csirkéknek van kialakítva egy udvar. Nem egy átlagos otthon, Dey sokat gondolkodott, hogy ezt vegye-e meg, de mivel árban ez felelt meg leginkább a pénztárcájának, ezért az évek során kényelmessé tette. Gyakran furcsa arcok fordulnak meg nála, ezért a hálószobáját kulcsra zárja. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Gondoltam hoznék pár olyan dolgot amit nemrég említettem, ami megnyugtatna, teákat, füstölőket... azt mondtad érdekelne, csak azért... *mondja mikor a férfi megkérdezi, hogy mit szeretne hozni* - és gondltam hogy hoznék még pár gyümölcsöt is... mert nem árt ilyenkor... ümm nem hiszem, hogy gond lesz... *emberi füléről lekotorja a haját a másik füléhez és oda csatolja, majd kapucnit húz a fejére, így olyan lesz mint egy ember hiszen nem látszik a macska füle, farkincáját szorosan magához szorítja és elrejti* - Ennek a létnek is megvannak a maga előnyei... így nem fognak átverni ebben biztos lehetsz... *avval ha a fiú engedi elindul bevásárolni*
 |
Láthatóan zavarodott lesz, amikor megjelenik a konyhában Keithan. - Rendben. - egyezik bele a boltbamenetelbe némi habozás után. - Írok neked engedélyt. - jelenti be, s már megy is keresni papírt. - Mit akarsz hozni? - kérdezi a nappaliból. - Ha a piacra mész, a kofákkal vigyázz, ne hagyd, hogy drágábban vagy rossz minőségű árút sózzanak rád! - mondja figyelmeztetően. - Mennyi kell? - kérdezi aztán azt is. - A tyúk miatt meg... kösz. - böki ki nehézkesebben és egy pillanatra felpillant a félvérre. De nem meri hosszan nézni, nem hagyja magának meg azt a lehetőséget, hogy bármit is gondoljon miatta, illetve róla, vagy érezzen iránta.
 |
- É...én sajnálom, hogy megzavartalak... *avval távozik is sietősen, kiteregti a ruhákat, igyekszik mindent jól csinálni, tényleg nem szeretné ha megint kidobnák... viszont kissé aggódik gazdája miatt, nem ismeri olyan régóta de érzi az őt körbe ölelő érzéseket, nem beszél róluk mert a fiú megtiltotta, de magában elkönyveli, hogy bizony valami nagyon bánthatja, valami ami teljesen felemészti a srácot, végül úgy dönt főz neki egy kis teát, viszont arra gondol, jobb lenne valami olyan tea ami megnyugtatja* - Ne haragudj a zavarásért... *megy Dey után a konyhába* - Ümm... arra gondoltam elugranék a boltba... ha esetleg... nem lenne probléma... ümm és... a tyúk... *kezdi kissé zavartan* - Szerintem még ma... meg kellene nézetned... valami nem stimmel vele... lehet, hogy már régóta kínozza valami...
|
Megrémül, amikor megszólítják. Úgy ugrik meg, mintha belecsíptek volna. Szemeiben egy pillanatra a börtönben megtanult ellenséges és vad érzelmek vonulnak át, s mire észbe kap, már mindenre elszántan, támadó-védekező pozícióban áll a kanapé előtt. Aztán kapcsol, de már későn. Visszazuhan a bútorra, s szétnyitja arca előtt az újságot, amin már a rajta keletkezett gyűrődésektől és a hatalmas szakadástól el nem fog tudni olvasni ebben a helyzetben. Az újság a szakadás mentén lekonyul, ezzel feltárva Dey zavart, önmagára dühös, önkontroll alatt tartott arcát. - Nem. - felel tömören, azzal belátja, hogy hülyeséget csinál, felkel és a konyhába megy, hogy az asztalon szétterítve a lapokat megpróbálja kisimogatni a gyűrődéseket és legalább az állásajánlatokat végig tudja nézni. A gondolatai azonban nagy hátrányt jelentenek, mert nem bír felülkerekedni az előbbi, borzalmasan megalázó helyzeten.
|
*A fiú lepakolja a nemrég szerzett kincseket a szobájába, közben haját hátra fogja kontyba, hogy ne zavarja, ne akadjon el semmibe, így viszont láthatóvá válik egy régi sebhely a tarkóján, de mivel a kandúr teste tele van ilyen sebekkel, égésnyomokkal, nem nagyon zavartatja magát miatta, főleg hogy már elmondta Deynek az igazat magáról... végig néz a szobáján, s most először érzi azt mint régen... hogy valóban él.... megindul Dey felé, látja hogy nagyon belemélyült abba az újságba*- Találtál... valami olyasmit ami érdekelne? *kérdi mosolyogva, igazán felvillanyozta ez a kis kutakodás a pincében.* - Ohh... *megrezzen a macskafüle* - kimosott a gép, megyek kiteregetem a ruhákat... *avval indul is ha Dey hagyja*
|
Az újság felett felnéz a kandúrra, mikor az elmegy majdnem előtte, hogy a szobájába vihesse az új szerzeményeit. Deynek belesajdul a szíve, ahogy ráébred, csömörből vödörbe esik, Keithan ugyanúgy művész lesz, kicsit el fog kanászodni, ő mindig többet és többet akar majd tőle, aztán az is lehet, hogy a sírba kergeti ezt a kandúrt is. Már nem tud tovább olvasni, hátradől a kanapén, az újságot meg összegyűri, ahogy kezeit a térdeire ejti és a papír alákerül. Nem akarja megismételni a múltat, a sors vagy mifene mégis készteti rá. Nem, nem gondolkodhat ilyen butaságokon. Felül és folytatja az újságböngészést, mert minél előbb új munkahelyet kell találnia.
(Hát ja. Csak ez azért jobb. A szappanoperákat nem bírom. Nem mintha ezt jobban viseltem volna, de ez legalább érdekel. =D ) |
*Keithan viszont élvezettel ássa bele magát a pince rejtelmeibe, kiválaszt pár ecsetet, bár nem ért igazából ezekhez, de mivel a színek világában él, úgy gondolja megfesti amit lát... óvatosan nézeget át mindent, nem szeretne nagyon Dey magánéletében vájkálni és most úgy érzi, azt teszi... amint kinézelődte magát, pár holmival sikeresen felvergődi magát a szobájába*
(Mint mondottam... tisztára mint egy brazíl szappanopera xD) |
Dey kevés dolgot tesz el a pincébe, mert amire szüksége van, azt addig használja, míg lehet, amire meg nincs, azzal szemben ritkán érez vágyat, hogy megtartsa, hiszen ő egy racionális ember és csak nagyon kevés dolognak lát a jövőben értéket, aminek a jelenben nem nagyon van. Konto pár dolgával kapcsolatban azonban látott. Eltette például a fiúnak vett fekete macskaplüssét, valamennyi rajz- és festőeszközét. Néhány lepedőt, hordható ruhadarabot, huzatot, egy táskát. Meg ki tudja még, mi van ott.
(Meghagyom neked is a lehetőséget, hogy kincseket "találj" odalenn. xD )
Dey közben felcsapja az újságot és olvasni kezdi benne az apróhirdetéseket.
(Röviden: Krisso összejött egy Katja nevű lánnyal, aki ugyan nem tudta elfeledtetni vele Linát, de azért jó volt vele lenni. Sasa fodrászként és modellként dolgozott, összejött egy Siegfried nevezetű német fiúval. Seto eközben valami balesetet szenvedett, ami miatt hosszú időre kiesett a munkás életből, viszont nagyon közel kerültek egymáshoz Cherrel a világháló segítségével. Aztán Krisso lelépett se szó se beszéd, Sasa totál padlót fogott, Seto meg próbálta életben tartani, mert a szőke srác se enni, se inni, se semmit nem akart. A rendőrséghez fordultak, ment a hepaj, mert Sasa nem akart mindent kitálalni Krisso magánéletéről. Aztán már nem tudom, milyen oknál vezérelve Sasa felkereste Alexet, hátha ő tud valamit Krissoról. Alex azt mondta neki, hogy tud, de csak akkor mondja el neki, ha fizet érte. Tudjuk, mivel. Ám reggel kiderült, hogy igazából teljesen lényegtelen információkat tud, ezért Sasa dühös lett rá. Összevesztek, aminek az lett a vége, hogy a sokadik emeletről majdnem ablakon át repült a szöszi. Ezután hazarohant, Seto azonban kapcsolt, hogy mi történt, elment Alexhoz, Sasa utána. A két fiú összeveszett, Alex majdnem ugyanúgy járt, mint Sasa korábban, míg Sasa sokkosan csak volt ott. Ezután még Sasa haragudott meg Setora. Később volt valami tárgyalás erről az esetről, amiben Sasa döntése volt a perdöntő, hogy ki a bűnös. És Sasa a blogjában azt állította, azért mondta Alex nevét, mert azt remélte, Setonak ezzel Cherrel előrelépést nyújt a boldogan éltek, míg meg nem haltak felé, no meg azt remélte, bár én nem látok benne logikát, hogy miért, hogy ezzel a döntésével visszakaphatja Alexot. Ezen én fullosan kiakadtam. Aztán a másik, ami kb ennyire üt, az az, hogy Katja úgy jött vissza hozzájuk Svájcból, hogy állandóan hányt, rosszul volt, elájult. Seto vírusra gyanakodott, orvoshoz vitte és kiderült, hogy gyereket vár Krissotól. Seto meg úgy döntött, hogy nem jön haza mégse Magyarországra, nem látogatja meg Chert, ahogy tervezték, hanem Katjaval marad, mert a lánynak nincs senki más, akire most támaszkodhat. Erre Sasa nekiállt hisztizni, hogy Setonak találkoznia kell Cherrel, meg ilyesmi, majd Seto képébe nyomta, hogy csak nem azért marad Katjaval, mert övé a gyerek. Kész, én itt azt hittem, kiugrom az ablakon. Seto persze nem vesztette el a fejét, megmondta, hogy egy ujjal se ért Katjahoz. Sasa totál be van sértődve Setora, bár sem azért nem kéne, hogy egy olyan racionális ember, mint ő, úgy dönt, a barátján segít, nem pedig a saját szerelmi életét igyekszik élni, meg azért, mert nekiugrott Alexnak. Közben persze Sieggel már amúgy is haldoklott a kapcsolat, de még Sasa akarta visszatartani attól, miután a német srác megtudta, hogy lefeküdt Alexszal, hogy elköltözzön tőle. Hát mondom, ilyen nincs... És van. Sasa nemrég elindult Hollandiába, hogy megkeresse Krissot. Seto hiába mondta neki, hogy ha a német rendőrségnek túl nagy Berlin, akkor neki végképp nem fog sikerülni egy országban megtalálnia Krissot, de amit ez a szőke a fejébe vesz, azt onnan még az észérvek se verik ki onnan. Szal... vagy roló le, vagy nem tudom. Most mondd meg...! Noooormáális?!) |
- Remek... *mosolygott magában a kandúr és még egyszer az állatok irányába nézett... pár pillanat múlva pedig már talpon volt és neki indult a pincének, hogy felkutassa a rejtelmeit... még fogalma sem volt, hogy mit fog találni ezen a kincskeresésen, de nagyon remélte, hogy érdekes dolgokra bukkan majd.*
(Huh.. mi történt már megint? O.O) |
- Persze! A szobámon kívül bárhova! - kiabál még vissza Keithannak. Elgondolkodik azon, amit mondott neki a beteg tyúkról. Meg fogja fogadni a tanácsát. Jó indok arra, hogy próbára tegye a képességét. Noha hallott arról, hogy a félvéreknek lehetnek, illetve vannak különleges képességeik, nem hisz ebben.
(Olvastam Sasa blogját. Nagyon zaklatott lettem tőle és nem másért, mint az ő önző és buta hozzáállásától.) |
- Magam sem tudom igazán... *mondja őszintén a férfire nézve* ~ Mégis megijedt... *gondolja magában miközben előre néz az állatok irányába* - Kiegyensúlyozottak, jól érzik magukat *mutat közben ujjával feléjük, hogy tudatosítja Deyben, a tyúkokról beszél, illetve a kakasról.* - De... az ott.... beteg, és lehangolt, bár kívülről nem látod... talán orvoshoz kellene vinni... *mutat külön az egik tyúkra* - Rendben.... *feleli a fiúnak amikor az arra kéri, ne beszéljen az érzéseiről, de azt nem ígérheti meg, hogy nem fog belé látni hiszen akarva akaratlanul is megteszi.* - Köszönöm... esetleg megnézhetem a pincét...? *kérdi egy mosoly keretében és ha engedélyt kap akkor megindul lefelé*
(át fogom adni xD) |
- Minek a múlton töprengeni? Már elmúlt. - teszi hozzá keserűen. A fiú szavai valamit benne is feltéptek, de még nem tudja, ez egy új seb-e, vagy egy régi. Felvonja szemöldökét és hiába kéri őt Keithan, mégis megrémül, mikor az érzéseiről beszél. Aztán keserűen, örömtelenül felnevet, de csak röviden. - Mindigis tudtam, hogy az élet jó mókamester. - kezdi, s komolyan belenéz a srác szemeibe. - Maradjanak tabuk a bennem lévő dolgok, Keithan. - kéri nyomatékosan őt. - Nem vagyok egy érzelgős, érzelmes ember. - jelenti ki, de érezhető ebből a mondatból, hogy az igazi ok, miért kell érintetlenül, beszélgetés nélkül hagyni a belső világát, sokkal komolyabb annál, mint amilyennek mutatja. Fáj neki odabent szinte állandóan valami, bűntudat és félelem emészti. - Papír, ecsetek, festékek és más eszközök kellenek hozzá. Egy részük van a pincében, ami kell, hamarosan beszerzem. - jelenti be, majd biccent a félvérnek. - Remélem. - s otthagyja.
(Harapd fenékbe a nevemben. XD ) |
- Talán így van... fáj de akkor is muszáj néha szembe nézni a múltammal, avval aki voltam... és aki már sohasem lehetek... nem arra célzok, hogy azért mert megváltozott az életem, vagy hogy más lett a gazdám, csupán mindannyian változunk és ez így van jól... *néha Deyre pillant, de mivel a fiú nem néz rá, egy idő után már ő is csak a semmibe mered* - Ez a hely nyugodtnak tűnik de mégis nyugtalan... kavargó érzéseket érzek benned, valahogy fel tudom ismerni őket, tudtad hogy minden érzés színes, hogy mindegyiknek van különböző? Kérlek ez miatt ne ijedj meg tőlem... csak szerettem volna ha tudod, eme furcsa erő birtokosa vagyok... *amikor a szabadságáról van szó, kissé elmosolyodik*- Köszönöm... *néz rá nagyon is komolyan, bár nem tudja mit tehetne akkor amikor kész a munkával, nincs semmilyen hobbija, vagy ehhez hasonló dolgok.* - Talán majd... festenék... - Mondja halkan.* - Szóval akkor új munkád lesz? *kérdi meglepetten aztán figyeli a távolodó alakot, lassan ő is nekilát a saját munkájához*
(Móni nem engedett többet írni :P) |
Dey őszintén meglepődik, amikor Keithan utána megy. Egyfajta döbbenet jelenik meg az arcán, de ha a kandúr élelmes, elkaphatta az eggyel előbbi pillanatot is, amikor még a szomorúság, a fájdalom és a magány is ott tombolt minden vonásában. Csak követi tekintetével, ahogy melléül a fiú és valahogy sokkal furábban érinti a közelsége, mint ahogy számított rá. Azt hitte, ha ráronthatna, megnyugodna benne valami nyughatatlan vágy, elfeledtethetné magával Kontot, vagy megtörne valamelyikükben valami. Ehelyett most, hogy Keithan leült mellé, félelmet érez, mert a srác túl közel van hozzá. El kellene rontania ezt az egyetlen másodpercet is azzal, hogy fellöki, fölé telepszik és megcsókolja, de mivel ő maga is tudja, amiket ettől a tettről remél, nem létező, kóbor, már berögzült, de buta gondolat. Ezért inkább összefonja térdein a két karját és állát az egyik könyöke hajlatába fekteti. Elnéz előre, s hagyja, hogy minden úgy legyen, ahogy lennie kell. Normálisan, az ő beteges dolgai nélkül. Hagyja beszélni a félvért, majd aprót sóhajt, mielőtt megszólalna. - Én nem is kértelek arra, hogy tépkedd fel a sebeidet. - mondja végül komoran. - Azt mondod, néha fáj, de közben folytonos érzésről van szó. - kezdi elhűvösödő hangon. - Szóval ne beszélj többet arról, amiről nem akarsz. Én nem fogok veled jótékonykodni, mert nem tudok. Nincs se pénzem, se türelmem hozzá. Viszont megadok neked egyfajta szabadságot, ami nélkül nem hiszem, hogy jó életed lenne. Főleg velem nem. - teszi hozzá, de egyetlen másodpillanatra sem néz a srácra, csak előre, bele a semmibe. - Amikor a kötelességeidet soroltam, nem mondtam, hogy kötelező lenne kiszolgálnod a vendégeimet, s ezt tudtad, mert a tekintetetted megkérdezted. Ugyanígy nem kötelességed egyetlen vendégnek sem válaszolnod a kérdésre. Mondd nyugodtan, hogy nem akarsz, aztán ha kötekszik, hozom a puskámat. - és nincs viccelődés a szavaiban, komolyan gondolja. - Sőt. Nekem sem vagy köteles válaszolni olyan kérdésekre, amelyek nem érintik a kötelességed. Nem mintha kérdezgetnélek, de ha egyszer elkapna a hév, megadom a jogot, hogy visszautasíts. Nincs szükségem még egy bábra. - most néz Keithanra. - Amíg jól ellátod a feladataid és képes vagy megőrizni azt a szabadságot, amit bár lehet, hogy gondolodban, de én megadtam neked, nincs félnivalód a jövőtől, mert mindened meglesz, amit akarsz. - jelenti ki, majd újra előre fordulnak a szemei. - Lehet hobbid. Festhetsz, írhatsz, vagy futhatsz a városban, ha visszatalálsz. Vagy mást. Nem érdekel, mivel töltöd az időd, mikor szabad vagy. Én nem várom el, hogy mint egy robot, kikapcsolt üzemmódba lépj, amikor elvégezted a feladataid. Ha egy engedelmes szolgát akarok, kutyát veszek. Drágább, de ahogy az a négylábú társaikra jellemző, végtelenül szolgalelkűek. Nekik az ember csak egy falkavezér és ha rossz is, akkor is követik. Ezzel szemben a macskák akkor is bírnak az önállóságukkal, ha az emberek mindent megtesznek, hogy megfosszák őket tőle. Baromság, amit az ember művel, de amilyen makacs, sosem látja be. Szóval félig szabad vagy. - jelenti ki kicsit kihangsúlyozva azzal ezt az utolsó mondatot, hogy lehalkítja a hangját. Ezután feláll, mert be akarja fejezni ezt a beszélgetést, mielőtt túlmegy azon a határon, amely még jóvá teszi. - Ma nem megyek dolgozni. - mondja. Ezzel persze azt is, hogy új állás után kell néznie, mert ha egyszer nem megy, többször se kell már.
|
*Keithan összerezzen a fiú szavaira, de megszokta már, hogy minden úgy van ahogy az emberek akarják, sóhajt egyet, iszik aztán ki megy Dey után* - Sajnálom... *motyorogja és leül mellé*- Néha fáj, ha arra kérnek tépjem fel a régi sebeket... nem szeretek senkinek sem beszélni a múltamról... úgy gondolom, minden ami történik, annak célja van... én... tudom hogy az emberek azok akik megaláztak vagy bántottak, nem egyenlőek azokkal akik jók voltak hozzám... az első gazdám.... vagyis inkább a nagyapám... ő mindig jó volt hozzám, de meghalt, és mint örökség nem kellettem senkinek sem... de a szeretet olyan mélyen beleivódott a testembe, hogy bármi is történt később, nem tudtam elfelejteni azt az érzést... mélyen belefúrta magát a tudatomba...*végig simít a kereszten* - Ez az egyetlen emlékem azokról a boldog napokról...
|
Dey dühös lesz attól, hogy elmosolyodik a kandúr. Ő egy pillanatig aggódott érte, az pedig úgy beszél hozzá, mintha bolond lenne. Gyorsan visszalép és a kezébe kapja a puskát. - Valóban nem kell, de el tudom dönteni, mit akarok tenni és mit nem. - vág vissza durván, sértetten és indulatosan. Nem is vár tovább, elfordul Keithantól és otthagyja. Visszaviszi a szobájába a puskáját, aztán kimegy a tyukokhoz. Beül az udvar közepébe és csak nézi a baromfiakat, ahogy napi rutinjukat végzik.
|
*Keithan csak nézi Deyt pár másodpercig... aztán lassan szóra nyitja a száját* - Micsoda kérdés... *mosolygott rá* - Egy macskalényt megvetnek, egy félvért gyűlölnek... engem... *kapja el a keresztet és magához szorítja, nem fejezi be a mondatot* - A fájdalmak amiket érzek senkit sem érdekelnek... éppen ezért neked sem kellene velük foglalkoznod... de köszönöm, csak megijedtem ennyi az egész... megyek, folytatom a munkám...! *avval megindul ha Dey nem fogja vissza*
|
Dey leereszti a puskát. Figyeli Keithant, majd a konyhaasztalra téve a fegyvert elindul felé. Pár lépéssel előtte megáll. - Bántottak? Korábban. - teszi hozzá a kérdése után. Komoly képet vág. A fejében megindul egy képsor, amelyet az összes elnyomott vágya szül, de uralkodik magán és nem indul el a cselekvéssel.
|
*Keithan megrémül ahogy a férfi elkapja, felgyorsul a szívverése, és magában könyörög valamiféle csodáért ami tudja, sohasem jön el, de szerencsére Dey ott van és elüldözi a férfit, teljesen a falnak lapul, neki nyomja magát, még akkor is csak mereven áll ott amikor a veszélyforrás már kipenderült a házból, gyorsan lélegzik, szinte kapkodja a levegőt, s közben csak mered maga elé a semmibe, mintha nem is lenne magánál.
|
A válaszra már Dey is megérkezik. Direkt sietett, mert ismeri már annyira ezt az elvetemült punkot, hogy tudja, az első kérdés csak az első lépés nála. Természetesen nem akarja tovább engedni Keithant, megfogja a karját. Ekkor avatkozik közbe Dey.
- Ereszd el és távozz. - szólítja fel ridegen, s egy kétcsövű vadászpuskát emel fel a lába mellől. A punknak kikerekednek a szemei, majd rendezi arcizmait és rávigyorog Deyre.
- Ugyan már, pajti! Ez nagyon szar poén volt! Én csak... - a mondatát azonban félbehagyja, mert Dey felhúzza a puskát. A kattanás ráébreszti a fickót, hogy ez egyáltalán nem poén volt. - Csak nem akarsz ledurrantani?
- Tíz. Kilenc. Nyolc. - kezd visszafelé számolni jéghideg pillantásokkal. Lassan leereszkedik a célkereszthez, beirányítja a puskát, hogy a kívánt helyen találja el a jövevényt, mire az ellép Keithantól, kiiszkol a konyhából elsurranva Dey mellett, aki fordul utána, mint vadász a zsákmány után.
- Te totál becsavarodtál! - kiabálja a menekülő, s eltűnik. Dey csak most ereszti le a puskát. A börtönben döntötte el, hogy minden terhelő haverságát fel fogja számolni, nem hagyja, hogy élősködjenek rajta, hogy kihasználják és eltiporják.
|
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
