|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Shan egyedül maradt, de még August viselkedése sem tudta letörölni róla azt a kellemes mosolyt, majd ahogy távozott, kitört belőle a nevetés, jóízűen kacagott, mint aki még sohasem nevetett. Már már elfúló volt, a könnyei is kicsordultak, hosszú percek teltek el mire végre lenyugodott. Ekkor felkelt és megigazgatta magt, kitörölte szeméből a zavaró cseppeket és a fésűjét túrta elő, hogy kifésülhesse ébenfekete haját. Tudta már, hogy mit akar, és azt is felfogta, hogy ettől a pillanattól kezdve meg fog változni az élete, ahogy ő maga is, de mégsem volt ellenére. Ahogy végzett, felkelt és a fürdőbe ment August után. - Hagyj nekem is melegvizet. - duruzsolta, majd beállt mellé. - Hamarosan indulnunk kell, ha nem szeretnénk ismét elkésni. - úgy tűnt odalent már teljesen lelankadt.
 |
*Látta azt a mosolyt, csak nem akarta észrevenni. Valahogy rémítette. Túl bensőséges, túl közeli. Mégiscsak jobbak a macskák, hasznosabbak. Azok nem érzelegnek. Lekszálódott a férfiról, egészen tárgyilagosan, mint aki dolgát végezte, és nincs is már közük egymáshoz. Elindult a zuhanyzó felé. Két szemöldöke között megjelent egy apró ránc. Milyen hülyeség. Ezelőtt nem aggódott ilyeneken... hogy valaki beleszerett. Tett erre magasról. Mióta lett ilyen aggódó? Nem tetszett ez a vonás magában. Ki akarta tépni, mint valami kórót, aminek mincs helye a személyiségében.
Gyorsan beállt a zuhany alá, magára engedte a legforróbb vizet, égette a bőrét, egészen kivörösött.*
|
Shan szinte repült, ahogy a férfi a karjaiban tartotta, átjárta az édes mámor, elfúlt a hangja és érzései egyre meszebbre repítették, de vágyai és a szenvedély még a földön tartották. Érezte, hogy August lüktet benne, oly édes volt, s mégis oly fájdalmasan keserű... nem tudta kontrollálni a hangját, tudta, hogy hamarosan eljutnak a csúcsra mindketten, majd egyszerre... s ahogy August hagyta, hogy élvezete kicsorduljon Shanból, Shan ondója is elérte őt... sose élt át ilyen szintű extázist, még akkor sem ha előtte leitta magát. Lihegett, pihegett a férfi előtt kiterülve, hirtelen megértette mi is az, ha kielégítik az embert... valójában a lelke éhezett, nem a teste... keze még túlságosan görcsben állt, hogy elengedje Augustot... de halvány mosoly ült ki az arcára, igazi kellemes szívből jövő, nem az amit eddig láthatott a férfi, egészen olyan volt, mint egy festmény.
|
*Itta magába a hatást, amit Shanon kiváltott. A saját tükörképét látta a férfi szemeiben. És talán Shan volt az első, akin keresztül elfogadhatónak, sőt, vonzónak találta magát... valahogy mélyebb rétegeiben is, mint mások szemén át. Egy pillanatra zavarba jött ettől a felismeréstől. De annál tovább nem akart ezzel foglalkozni. Az érzékei úgyis elragadták. Egyszerre volt bódult és kitisztult a feje. A világ ezekben a pillanatokban egészen csodálatos volt. Csak hamar múltak az ilyen percek. Még néhány lökés, és élvezete elérte a végpontját. Úgy helyezkedett, hogy nedvei a végén végigfollyanak Shan combján. Nézte, milyen jól áll a férfinek ez a csillogás. Mintha a saját tulajdonává tette volna ezzel. Megjelölte, mostmár az övé. Azt észre sem vette, hogy Shan szeme mintha könnyes lenne.*
|
Érezte, hogy August is elenyészik a tűzben, amit közös erővel korcsáboltak ennyire vaddá, ennyire örjöngővé... s képtelen volt mást hallani csak a férfi nyögéseinek, élvezetének a hangját... duruzsolt a fülébe, a lehellette szinte perzselte Shan börét... fejét hátra vetette az izgalmtól, haja szétterült a paplanon... már épp kezdett bele nyuodni, hogy nem érintheti augustot, amikor kezei szabaddá váltak, mégsem csaptak le azonnal áldozatára. Felnyögött az egyre intenzívebb lökésektől, majd hirtelen indult meg keze, végig futva a sztárocska mellkasán, felkutatva minden apró rejtett zugot, minden hibát... s minden tökéletességet is egyben. Belemart oldalába, majd selymes ujjbegyeivel simította el az okozott kárt, úgy tűnt nagyon is kapzsik azok a vékony, ámde hosszú ujjak... ámbár meg-megáltak egy egy lökésre, míg gazdájuk az extázis hatalmába került. Végül a férfi átfogta August nyakát, felhúzta magát hozzá és csókban forrt vele össze. Az a szempár.. az arc, a hajszálak, s minden egyes apró rezzenés, Shannak most a legszebbett jelentette a világon... ő maga végre megértette, mindig is ezt kereste, s észre sem vette, hogy meleg folyadék hagyja el a szemét... egy pillanatra meggyengült, de csak egyetlen óvatlan pillanatra.
|
Látta, milyen jó Shannak, s ez tovább tüzelte. Minden nyögése, lélegzetvétele felajzotta. Az ő megszállottja volt Shan, s büszke volt erre.
Végigfutott a gerincén egy idegenszerű jó érzés, ahogy Shan a nevét mondta. Olyan személyes volt ez. A macskák, akikkel dugott, sose engedhettek meg maguknak ilyen gyengédséget. Egészen más volt Shan.
Nem tudta, miért akarhatja őt megérinte Shan. Nem is szívesen akarta azt tenni, amit kér. Egy percig úgy csinált, mintha nem hallotta volna, tovább dugta, ritmusosan, erőtejes lökésekkel. Aztán úgy döntött, jófej lesz, legyen Shannak is öröme. Bezzeg az ő keze mindig megkötve maradt.
- Használd bölcsen a szabadságod - mondta, miközben kilazította a csomót - különben nem lesz ilyen kegyben részed többet.
|
A férfi teljesen elveszett az élvezetekben, már rég nem érezte ennyire intenzívnek saját testét. Habár már sok partnere volt, sose tudta volna elképzelni, hogy valaha szerelmes lesz, igazából... gyakran mondta ki bárkinek, hogy "szeretlek", de sose gondolta komolyan. Eleinte még ennek a lökött kölyöknek sem, nem akart bele mélyedni... mégis azon kapta magát, hogy nem vágyik majd másra csak erre az egy személyre... vele akar lenni, küzd a fihgyelméért, el akarja kápráztatni, féltékeny a macskákra, hogy ennyire előnyben vannak vele szemben. Mégis most képtelen volt bármire is gondolni... mint, hogy testük hamarosan újra össze kapcsolódik.
Éles hangon nyögött fel, mellkasa és csípője egyaránt megemelkedett a hirtelen érzésre, teste remegett és férfiassága is kőkeménnyé vált, teljesen átforrósította testét az izgalom. - August... - nyögte a férfi nevét, s lassan elveszett abban a kéjben amit a férfi okozott számára. - O..oldozd el a kezem... meg... meg akarlak érinteni... - nem volt benne biztos, hogy a férfi enged neki, pedig ebben a pillanatban hozzá akart érni, felkaristolni a bőrét, belemélyeszteni karmait.
|
Elnézte a férfit. Olyan szépséges volt most. Sőt, amikor elborította a fájdalom, akkor volt a legszebb. Elméjében soká csengett Shan hangja, amint elszámolt tízig. Igazán izgatóan csinálta.
Aztán ahogy Shan arra kérte, folytassa, fölényesen elmosolyodott. Milyen beteg az ember, mennyire ambivalens a természete. Hogy vonzza a rossz, miközben tudja, mi volna a jó.
Önkéntelenül elgondolkodott, hová fog kettejük kapcsolata vezetni. Alapvetően nem tartott senkit annyira, akivel nem volt üzleti kapcsolata, hogy hosszú távra tervezzen vele. Így nem volt miért erre gondolnia. Most mégis felmerült benne... hogy milyen mélyre fogja még Shant lökni valami vak sötétségbe. Gyorsan elhessegette magától a gondolatot.
Körmeivel végigszántott Shan mellkasán, aztán elhelyezkedett. Lehetett sejteni, mi következik. Farkát Shan fenekéhez illesztette, egy lökéssel behatolt. Minden volt neki Shan teste ekkor. Az otthon, ahová megérkezett, az ismeretlen világ, ami a leigázására várt, a veszély és a biztonság, a vonzalom és a taszítás, minden.
 |
Shan remegett az élvezettől, mélyeket sóhajtott, és fújtatott a vágytól. Be kellett látnia, hogy August érti a dolgát, s az újabb csapásra felnyögve, pár másodperces késéssel felelt. - Egy... - lehellte, észnél kellett lennie, mert sokszor majdhogynem elveszett az élvezetek vad hullámain. Végül sikerült leszámolnia mind a tizet, feneke sajgott mégis olyan édes volt a kín, hogy csak még inkább felperzselte az érzéseit.
Nem volt képes gondolkodni, teljesen elborította agyát ez a fergeteg, az érzések vihara és ennek az egész katyvasznak a tömkelege. Nem akarta bevallani még magának se, de August olyan dolgokat váltott ki belőle amiket más sohasem. Félelemetes és egyben izgató is volt számára.
Ahogy a férfi megfordította és megmarkolta férfiasságát, felnyögött, majd a szemébe nézett, Shan szeme tiszta volt, csak a vágy és a szenvedély ködösítették el egy kicsit, de még így is, mintha a férfi veséjébe látott volna. - Folyhtasd.... kérhlek.
|
Örömmel szemlélte a férfit. Belőle olyan dolgokat váltott ez ki, mint egy macskából sem, akikkel eddig játszott. Azok mind féltek, húzódoztak, esetleg valamelyest élvezték az események sodrását, de ezt a fajta extázist még nem fedezte fel senkiben. Megközelítőleg sem.
És ezt ő okozta, az ő műve volt. Ezt elégedetten vette tudomásul.
- Nem hallottam az elsőt - közölte - kezdd előről a számolást - mondta, s ismét rácsapott Shan fenekére. A tenyere zsibongott.
Ő maga is olyan szaggatottan lélegzett, mint Shan, átélte azt az izgalmat, amit ő, az arcára is rá-rávetült a kéj, amint gyönyörködött a férfi vonásaiban.
- Hangosan számold - szólt, és újra lecsapott, hangosan csattant a keze. Imádta Shan nyögéseit hallgatni, bármit megtett volna értük.
Tizet ütött így Shan hátsóján, aztán egy mozdulattal megfordította őt, hogy a hátán feküdjön. Rögtön a farkához nyúlt, megszorította. Nem kezdett el vele játszani, csak tartotta erős kézzel, hatalma teljes tudatában.
|
- Most épp miért is? - érdeklődött, habár August hirtelen reakciója annyira meglepte, hogy pislogni is alig maradt ideje. Nem mitnha meglepte volna a bánásmód, sőt teljesen izgalomba jött tőle, ráharapott az anyagra miközben tekintetében tűz gyúlt. Pont ez volt az az érzés amit mindig is keresett valakiben. Kettőjük közös őrülete libabőrössé varázsolta a testét, hamarosan már August keze nyoma vöröslött a fenekén, ettől kissé össze rándult, gyorsabban vette a levegőt, de nyilván képtelen volt megszólalni, így jobb kezén egyszerűen felmutatta a középső ujját, miközben átjárta a borzongás. Az érzések, a kín a vágy, a kéj... minden anyira intenzíven keveredett testében, hogy nyála lassan kicseppent szájából, teste bele remegett az élvezetbe. ~ Milyen kegyetlen... egy őrült... egyszerűen képtelen vagyok nem szeretni. - forgatta a nyelvét, s addig addig játszott, míg nem ki tudta köpni az anyagot, mely már kissé kezdte fullasztani. Ahogy a férfi másodszorra is lecsapott, most már lihegve, s kissé rekedtes hangon szája szárazsága miatt de így már eleget tduott tenni a srác kérésének- Kettő. - mondta ezt olyan szenvedéllyel, s extázisban, mint aki már nincs magánál. - Jó... nagyon jóh... ne hagyd abba... -nyelvével végig simított sjaát ajkain, hogy benedvesítse őket.
|
- Te milyen egy utolsó dög vagy - közölte, s végigsimított megszorongatott csuklóján.
Az el sem ért hozzá, hogy Shan belészeretne. Csak háborgott magában. Fogta az övet, amivel az előbb őt kötözte ki Shan, s gyors csomót kanyarított Shan két kezére. Az alsóját a szájába tömte, hogy beszélni se tudjon, így lökte végig az ágyon. Rögtön fölötte termett.
- Kezdd el számolni - mondta, s egy jólirányzott csapást mért Shan fenekére. Csak úgy csattant. - Nem hallom! - mordult rá.
Belemart a bőrébe, a hátába, az oldalába, s közben figyelte a férfi arcát. Rövidesen keze ismét visszatért a fenekéhez, jött a második ütés.
- Ugye sokkal jobb ez, mint a gyertya?
|
Shan mintha nem is hallotta volna a választ, elmerült a férfi hangjában, csodálatos egyveleg volt, bele borzongott és erősen lüktetett hímtagja, majdnem elélvezett ettőla csábos kavalkádtól, izgalommal, lihegve felelt a férfinek. - Nekem úgy tűnt nagyon is élvezed, majdnem orgazmusom lett... te magad lehetsz az ördög.... másrészről azt mondtad, vissza akarod adni... az éjszakának haamrosan vége és nekünk más dolgunk lesz, szóval hagyok időt magunknak - búgta. - Na meg... egyre inkább beléd szeretek... te farok... élvezd ki a kedvességem- csillant szeme, élvezettel, hevesen fogadta a csókot, teljesen lázban égett, kérte, követelte az érintéseket, a szoba éles vonalai elmosódtak és csak ektten maradtak.
|
- Dehogy. Labdába sem rúghatsz egy macska mellett. Azok a kis kiszolgáltatott dögök... és ahogy nyávognak - lehelte, hogy bosszantsa Shant - sose mondanék le róluk.
Közben meg-megakadt a szava, ahogy a viasz folyt rá. Bizsergett, égett a bőre, s ez a fájdalomérzet nagyon közeli volt a gyönyörhöz. Alig tudta már megkülönböztetni a kettőt. Ha szabad lett volna a keze, a takarót markolja, de így csak fészkelődhetett ökölbe szoruló markokkal.
Ahogy Shan megsimította, gyorsabban dobogott a szíve. És még hogy hízelgett is neki.. rettentő abszurdnak találta, mégis jóleső volt abban a pillanatban, az egójának jót tett.
Csodálkozott, milyen hamar érte őt a finom csók, ami Shan szórakozásának végét jelentette.
- Gyengülsz - mondta - eddig egy önző fasz voltál, akinek nem számít, mit él át a másik. Mi történt? - kérdezte, miközben megfordult, immár szabad kezekkel. Megcsókolta a férfit, de ez korántsem volt olyan lágy, mint amit ő kapott tőle az imént.
|
- Valóban így lenne? Mondjuk...igazad lehet, a etstem... követeli a testedet... - elmosolyodott. - Te ébresztettél fel... már késő visszakozni... valld csak be.... azok a puha fülek és farkincák, már eltörpülnek mellettem. - hangja érzelmekkel teli volt, mégis komoly, a viasz pedig még mindig csepegett. Élvezte ahogy Augustot nézte, már alig tudta tűrtőztetni amgát. - Végülis te szegted meg a játékot én csak betartom a bűntetést amit ígértem.. - vigyorgott, de hamarosan elfújta a gyertyát, és az ágy mellé helyezte. - végig simított partnere fenekén, miközben elengedte a farkát, furcsa bizsergő érzés járta át. - Gyönyörű... - búgta, keze táncot járt az alkotásán, s lassan a férfi fölé magasodott, haja vége talán csiklandozta is a férfit. - Hát akkor... - csókolt bele a nyakába, finoman lágyan, erotikusan... s aprót harapva bele. - Kezdődjék a játék... - oldotta ki a csomót, szabaddá téve a kezeket.
|
- Fixálódik a szar - felelte - az ember azonnal hozzászokik mindenhez. Aztán már követeli is magának.
Feljebb tolta a csípőjét, hogy Shan hozzáférhessen.
- Én miért vállalnék érte felelőséget? - feleselt - vannak sokezren, akik rám verik ki a faszukat, és nekem ahhoz mi közöm? Vigyem haza az összeset és gondoskodjak róla, aki belémábrándult?
Időnként szeme sarkából látta Shan élveteg arcát. Őneki valahogy mégis tisztának, komolynak tűnt.
- Nagyon vissza fogod ezt kapni, abban biztos lehetsz.
De akkorra már Shan keze olyan jó érzéseket adott neki, ami elfeledtette, hogy fel van háborodva.
|
- Rég volt, hogy szégyelltem... egy idő után... a testvérem halála után már inkább az fájt, ha nem dug meg valaki azon nyomban... rossz időszak volt... minek is szépítsem? Nem sokra emlékszem az alkoholban úszott mámoros együttlétekből... az idő eltűnteti a test nyomait... már amelyiket tudja, de... valóban talán a lelkem csak most szárnyall rendesen, ha tetszik, ha nem, emiatt neked kell felelősséget vállalnod... - shan feltolta egy kicsit August lábát, icipicit talán meg is kellett emelkednie hozzá a férfinek, hogy jobban hozzá férjen nemiszervéhez, így a két combján át, pont elérte, miközben újyabb viaszcsepp cseppent. Rutinosan kezdett mozogni keze, kíváncsi volt mennyire keveredik a férfi élvezete és fájdalma. Hallani és látni akarta, így amennyire csak tudta, vágy égett a szemében, s tisztábban csillogott bárminél annak ellenére, hogy ő maga mennyire romlottá, mocskossá vált. Nem érdekelte, az új életének egyetlen célja most előtte feküdt bekötött kezekkel. - Igen... a kikötözés az egyik hobbim... annyira szexi... tudom, hogy nem szereted, de bírd még ki egy kicsit, ígérem ahamrosa eloldozhatsz. - hangja mintha csak ezt sugallta volna: Hamarosan addig és úgy dughatsz meg, ahogyan csak akarsz.
|
- Szereted, de szégyelled is - felelte - csak mellettem bolondultál meg így. Amúgy eddig a szégyenben fuldokoltál. Nem így volt?
A csuklóját szorította az anyag, s ő különös érzésekkel vette tudomásul ezt a kiszolgáltatottságot. Vajon mennyire van valóban Shanre utalva, s Shan meddig menne el... abbahagyná, amire azt mondja, nem tetszik neki? Miért is bízik meg benne ennyire? Ezek futottak át az agyán, de egy pillanat alatt tovább is rebbentek. Az izgalom elűzte a kételyeket. Kíváncsi volt az érzetre, amit a viaszcseppek okoznak.
Figyelte a neszeket, azokból próbált tájékozódni. Számított már a cseppek érkezésére, mikor jöttek. Mégis felszisszent. Csak halkan. Nem akart Shannak nagy örömet okozni azzal, hogy ez neki fáj.
- Te is csak úgy mersz festegetni, ha előtte cselekvőképtelenné teszed a vásznad - felelte Shan szavaira.
|
- Ó igen...ocsmányakat, mocskosakat... oylan dolgokat... amiket más szégyellne... de én szeretem őket. - lassan kezdett olvadozni a viasz, shan pedig egyre keményebbé vált odalent. - Itt az ideje akkor, hogy te is kipróbáld... hidd el... vadító érzés lesz... - emelte fel a gyertyát, s ahogy kicist megdöntött epár apró csepp, már el is érte a férfi fenekét. Kíváncsian szemlélte mit fog reagálni rá partnere, jjobban várta, mint kisgyerek a karácsonyt.
- Stílusosabb... mindamellett - cirógatta a nyakát. - sokkal szexibb... és... olyan mintha, valóban festenék rád... milyen gyönyörű... bár ssoe érne véget ez az éjszaka. - újabbnál újabb cseppek érkeztek, hogy beboríthassák August testét, Shan szinte alig tdott betelni a látvánnyal.
|
- Ocsmány dolgokat tartasz magadnál - mondta a férfi, mikor gyanakodva figyelte a Shan kezében kirajzolódó tárgyat. - micsoda beteges szeánsz.
Nem tudott igazán hátra fordulni, hogy tisztán lássa Shan mozdulatait, de a sercenést hallotta.
- Amikor használtam, a gyertya másik végén voltam - mondta. - Ó, micsoda figyelem. Ha így bánsz azzal, akit szeretsz... nem lennék az ellenséged helyében - mormogta az ágynak, s közben érezte, hogy férfiassága a takarónak feszül.
- És mégis mi olyan jó benne? Mitől jobb, mint megütni valakit? - érdeklődött tovább.
|
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
