|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:51 - |
A klinikán a legkiválóbb szakemberek dolgoznak, s mivel pénz van bőséggel, az orvosok rendesen dolgoznak, halálesetről csak nagyon ritkán lehet hallani...
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*Hanifa kinyitja markát és lenéz az ékszerre.Halványan elmosolyodott.*-Köszönöm.*Mondta ki remegő hangon Ritsunak.Érezte még lelkében a fájdalmat de már jobban volt,érezte hogy túl tud már lépni a dolgon,hogy nem a férfi tette,hogy tudja nem az ő kezén szárad testvére vére.S valahol az is boldogítja hogy Ritsu az idő múlásával megváltozott.És hogy van esélye boldognak lenni a nőstény nélkül is.*-Menjünk.*Bólint és követte Wana-t.Hallgatta a kandúrt.*-Nem.Sosem hallottam még.*Felelte letekintve a fülbevalóra ismét.*
 |
- Még valami... a csipped... miután elszöktél, elfeledkeztél róla azt hiszem... tudtam hogy hol vagy, de nem mentem utánad, mert úgy gondoltam boldog vagy, ezért... deaktiváltattam, sajnálom de az szerint már halott vagy, így már gazdád sincsen... néha ha szeretnél, a kapum nyitva áll előtted, vagy ha kérdeznél valamit... igérem semmit sem fogok tenni... *elmosolyodik* - Biztosan nagyon fog neki örülni... a fülbevaló pedig... tudhatod, hogy kié volt igaz? Ez az utolsó emlékem, szóval őrizd meg jól... *avval lehunyja szemeit és átadja magát a fáradtságnak*
- Menjünk Hanifa... *avval vissza indul a lánnyal* - A csippek... el is felejtettem őket, másor ellenőriznem kell minden macskát, ha valaki fel akarja kutatni a helyünket... avval könnyedén megteheti... amúgy neked nem ismerős? Ez a név...
  |
*A kicsi nevét hallva lecsordul egy könnycsepp az arcán.Maga elé tekint.Megtörli szemeit.Majd szinte sokkolódva néz a férfira.Szólásra nyitná a száját de Wana félbeszakítja.Felnéz rá majd bólint,s feláll.Ám nem indul el mert Ritsu utána szól.Közelebb hajol és kíváncsian tekint le rá.A fülbevalóra téved a szeme és fájdalmasan elmosolyodik.Úgy érzi neki is adnia kell valamit.És csak remélni tudja hogy Wana ezért nem fog haragudni.Hanifa kiköti saját nyakából a fagyöngyös nyakláncát s mikor elveszi a fülbevalót a nyakláncot átadja a férfinak.*-Ez Fransisé,hogy tudja nem csak te vigyázol rá.Kívánom hogy legyetek boldogok.*Állt fel és Wanara nézett,indulásra készen.*
|
- Sajnálom... te akkor még nagyon kicsi voltál, és ő nem akarta, hogy megtudd, teherbe ejtette egy kandúr, és hogy titokban találkozgattak... de ne légy rá dühös, inkább engem hibáztass... mert én nem tudtam megmenteni őt, és még csak meg sem bosszultam... gyáva voltam, ezért a fájdalmamat is rajtad vezettem le... a gyermek neve Fransis... lett volna, ha meglátja ezt a világot... *sóhajtott* - Tudod nemrég... vagyis már elég rég, született egy fiam... ezt a nevet adtam neki... azt mondják még nem láthatom, amíg jobban nem leszek, pedig nagyon hiányzik a szívemnek... *Wana kimérten nézi a férfit... de a Fransis név nagyon is ismerős neki, gondolkodik a dolgon de nem jut eszébe honnan is...*
- Ideje mennünk Hanifa... ha tovább maradunk aggódni fognak értünk...
- Várj... *nyújtja felé ismét a kezét, s ha a nőstény megteszi, hogy közelebb hajol hozzá, megfogja a fülét, kis babrálás után kipattint valamit, ami olyan akár csak egy fülbevaló*
|
*Hanifa nem is tudta mit mondjon.És ami mégjobban fájt neki a férfi aki megigérte nekik hogy figyázni fog rájuk nővére elvesztése után bántotta minden létező módon.Könnyek gyűltek a szemébe.*-Ennyi éven át...*Motyogta remegő hangon.Most ő nem tudott megszólalni,belegondolt abba hogy azon a napon három fontos személyt vesztett el.A nővérét,a jövendőbeli unokaöccsét és gazdáját is hisz amivé Ritsu vált az nem az igazi gazdája volt.*-Legalább...legalább elmondta mi lett volna a kicsi neve...?*Nézett Ritsura,könnyes szemekkel.*
|
- Nem én öltem meg őt... mindig is el akartam mondani, de... úgy gondoltam nem hinnél nekem... a nővérednek viszonya volt egy kandúrral, terhes lett tőle, megkért, hogy ne szóljak neked erről.... amikor aznap este hazajött, a halálos seb már rajta volt, valószínűleg a macskalény gazdája észrevette őket és megölte őt... a gyereket... és így őt is, túl sok vért vesztett... aznap megesküdtem, hogy magamhoz láncollak, akkor is ha meggyűlölsz engem érte... mert nem akartam, hogy ugyanez történjen és a karjaimban halj meg te is... bocsáss meg amiért fájdalmat okoztam neked... de remélem, most már boldog vagy... örülök neki... *avval kezét a lány felé nyújtotta, de Wana elkapta azt*
- Az erőzakhoz folyamodsz mint minden ember... gyűlölöm a fajtád... ha elmondtad volna neki, mt gondolsz nem értette volna meg? Nem tárgyak vagyunk...!
- Tudom... és nagyon bánom... hogy akkor ezt az utat választottam, kérlek bocsáss meg nekem Hafiza...
|
-Vissza akartam jönni megnézni mi lett veled miután elmentem.*Felelte neki a lány óvatosan,visszatéve kezét az ölébe.*-Azt akarom tudni mit akartál mondani délelőtt.Mi történt a nővéremmel amit eddig nem mondtál el nekem...?*Próbált komoly és határozott lenni,de Ritsuval szemben nem ment neki.Még mindig tartott a férfitól.*
|
*Ritsu ismételten felébredt az érintésre* - Vissza jöttél? Miért? *érdeklődik, már kivették a csöveket amik akadályozták a beszédben és a torka sem volt kiszáradva* - Tudni akarod mi történt? *néz rá komolysággal*
|
*Hanifa utána nem igen beszélt,gondolkodott.Mit akarhat Ritsu a nővérével,mit akarhatott neki mondani,miért hozta fel.Türelmetlenül várta az estét.Egyik ujja rátévedt nyakláncára miközben haját birizgálta és feleszmélt.Reimeiben otthonra lelt.Ő már nem ide tartozik mégis a férfi ide húzza őt,úgy érzi.Az este elkövetkeztével határozottan lépdelt be a kórterembe de a férfit meglátva újra meggyengült.Megint leült a székre.Vett egy mély levegőt és óvatosan megérintette Ritsu kezét.*
|
- Rendben... holnap este vissza jövünk addig megbújunk valahol, valószínűleg addigra már jobb állapotban is lesz... *avval így is tettek, mivel Wana hozott magával élelmet ezért nem kellett aggódniuk, csak a várakozás tartott egy kicsit sokáig, de az éj leple alatt újra meglátogatták a férfit, ismét könnyedén bejutottak a szobájába, éppen aludt, de már nem volt kómában*
|
*A nőstény meglepetten emelte fel mancsát a férfiról.Fülei érdeklődően halgatták a küszködő férfit.Nem igazán értette,csak azt hogy a nővérével kapcsolatos.Ez által felállt és beszédre próbálta volna sarkallni Ritsut de Wana közbelépett.Minden szó nélkül követte a kandúrt a menekülésnél,de még egyszer visszatekintett a kórházra.Meg kell tudnia mit akar elmondani neki Ritsu testvérével kapcsolatban.*-Muszáj vissza jönnünk...valamit mondani próbált a nővéremről.*Mondta határozottan,reménykedve nézve barátjára.*
|
*Amint a nőstény megérintette a kezét, a szemei megmozdultak* - Hanifa... azt hiszem ébredezik... *avval előrántotta pengéjét*
- Fran...sis? *de mást pillant meg* - Ha... ni...fa... *nyöszörögte, ahogy a nőstény képe szemei elé tárult* - Eljöttél... hála az égnek... én... el akartam mondani, hohy... nem én öltem meg őt... a nővéredet nem én... *avval lecsukódnak ismételten a szemei, és a maszk miatt nem biztos, hogy Hanifa hallotta amit mondott, de mégis el tudta mondnai neki, szeretne többet mesélni, bocsánatot kérni de most nem képes rá...*
- Jobb lenne ha most mennénk... ha akarod holnap vissza jövünk... gyere... *avval magával húzza a lányt, emberek közeledtét érzékeli*
|
-Ezek az emlékek nem...*Sóhajtott.De magában sem tudta megválaszolni a kérdést hogy miért is akart ide jönni.Miért akarta látni azt a férfit aki megkeserítette az életét,az embert aki elvette tőle a nővérét.Leült az ágy mellett lévő székre.*-Szija...*Köszönt neki bátortalanul.*-Nem tudom miért és hogyan kerültél ide...Vagy ki juttatott téged ide,de bármennyire fáj is ezt beismernem,rossz téged így látni...*VIzslatja a férfi arcát.*-De minden régen történt dolog ellenére remélem...hogy egyszer felébredsz és másképpen állsz az élethez,és a macskalényhez akit örökbefogadsz vagy magadhoz veszel.*Tette óvatosan mancsát a férfi karjára.*
|
- Talán az emlékek elhomályosultak mióta velünk élsz... mit akarsz most tenni? Megpróbálod felkelteni vagy mi? Úgy tűnik nem igazán látogatják... lehet, hogy felkelne ha beszélnél hozzá vagy valami... bár ki tudja...
|
*Hanifa nesztelenül követte barátját,és örült hogy segíteni akar neki és nem egyedül kellett ide jönnie.A szobába belépve a kómában lévő férfira tekintett és összeszorult a szíve.*-Igen...*Suttogta kissé remegő hangon.Nyelt egyet majd oda sétált az ágy mellé és letekintett rá.*-Annyit bántotta a nővéremet és engem is,mégis...nem érzek elégedettséget hogy kómában van és már nem bánthat másokat...és hogy végre megkapta ami jár neki a sok évi kínzás után...*Mondta halkan Wanának.*
|
*A baleset után Ritsut beszállították a kórházba, még kómában volt, de az állapota stabilnak mutatkozott, Wana kitudakolta, hogy az ember akit Hanifa keres, a kórházban van, így nehezen de bejuttatta őt, sikerült elérniük a érfi szobáját, s úgy tűnt nem nagyon figyeli őt senki* - Nos itt lennénk.... ő az az ember akit keresel, igaz?
|
- Tényleg nagyon sajnálom, hogy gondot okoztam neked... *meghajol* - Igazad van talán aludnom kellene egy kicsit... hülyeséget csináltam... majd igyekszem beszerezni egyet... valószínűleg találkozunk majd még, ha ismét bajban leszek.. *mosolyogja meg, majd ő is int a macskának*- Valóban ideje haza menni.... *avval belesimult mégjobban a sálba, s lassan haza indult, közben szemerkélni kezdett az eső, így elnyomta a fiú gyakran felbukkanó könnyeit.... gyászolt*
 |
Addig örülj neki,míg nem voltál börtönben.Ott aztán...huhu.*legyint egyet.*Áh,nem is mondom tovább,hisz honnan tudhatnám én.*vált gyorsan témát.Mikor a pofon hatására könnyezni kezd Rapunze,a saját fejére csap.*~Hogy lehettem ekkora bolond.~*gondolja,hisz elég érzékeny srácot volt képes megütni.Majdnem,mintha egy védtelen lánnyal tette volna.Ahogy átöleli elkerekednek a szemei.Próbál kimászni az ölelő kezek közül,de nem sok sikerrel.Nem akarja megbántani,de nem szokott hozzá az eféle viselkedéshez.*Ez a beszéd.Látom,mostmár tudsz tisztán is gondolkodni.Itt az ideje,hogy hazatérj és lepihenj.Hosszú nap volt a mai.És fogadj meg egy tanácsot.Mindig legyen nálad egy apró kés,és ne kötekedj rendőrökkel...Azt hiszem én is visszatérek a megszokott környezetembe.Ég veled Rapunz.Talán összehoz még minket a sor.*majd elindul a szemétdomb felé,de még int egyet.*
 |
- Nem tudom, még sose voltam ott, de el tudom képzelni... *elmosolyodik* - Mert úgy is nézek ki, mint egy lány... addig mondogatták nekem amíg talán azzá váltam... *meglepődik ahogy a macska lekever nek egyet, ismét könnyek gyűlnek a szemébe, majd hirtelenjében megöleli a kandúrt* - Sajnálom Maho... *talán azért mert a kandúr is macskalény, közvetlennebb tud vele lenni, mint egy emberrel... most fogja csak fel, hogy megmentőjének igaza van.... bár beletelik pár másodpercbe, de végül elengedi, megtörli az arcát, majd beleszimatol a sálba, halványan még érződik rajta szerelme illata* - Sajnálom, hogy folyton gondot okozok neked... majd megpróbálok férfiként viselkedni... hogy méltó legyek Maho áldozatára... *elmosolyodik keserűn, majd felnéz az égre, a hűvös szellő belekap a ruhájába* - A hajamat is újra kell növesztenem... *sóhajt*
|
*Határozott léptekkel halad előre a fiatal macskalény,majd mikor a férfi az elengedést emlegeti úgy is tesz.Szemét forgatja,míg magyarázkodik.*Nem...téged nyírtak ki majdnem...kétszer is.Tudod milyen a börtönélet?Ott te csak egy lány lehetsz,mert a nagyobbak...mindegy.Szerencséd,hogy nem kaszliztak be.*összegzi a dolgokat,majd különös pillantást vet rá,mikor Maho-t emlegeti.Ismét megragadja a sálját és lekever neki egyet.*Szedd össze magad jóember.Szerinted örülne neki,ha ilyen szétcsúszva látna?Ha úgy vélné,hogy halála hiábavaló volt,mert eldobod magadtól a sajátodat?Férfi vagy vagy esetleg egy gyenge kislány?*kérdezte elszántan egy kis mosoly kíséretében.*
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
