|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 21:11 - |
A magasles fukciúja igen egyszerű... a vadászok innen tudják kilöni a kiszemelt áldozatot.
|
[35-16] [15-1]
Henio tekintete még csak meg sem rezzent, fülei annál inkább járták a maguk táncát.
- Mibe keveredtél bele? - tette fel a kérdést, tisztában volt vele, hogy Wish nem poénkodna ilyesmivel, s nyomós oka kell hogy legyen, ha ezt kell tennie.
- A barátaim... és evvel az én életem is a tét. - a róka végig nézett a bagázson, hallotta a srác hangján a remegést, ami talán fel sem tűnt a többieknek, hisz Woody mindig keménynek és szilárdnak mutatkozott, de a rókát nem tudta becsapni, a vállára tette a kezét és tekintetük szinte össze forrt. - Tudom, hogy evvel bajba sodorlak, de nincs más választásunk.
- Tiszták a szándékaid... - harapott az ajkába, de nem szorosan, éppcsak lágyan, látszott rajta, hogy gondolkodik. Ő maga nagyon ügyes volt a szökésben, szinte mesterien lépett meg minden csapdából, ezért csak városi legenda a létezése. - Rendben van... - egyezett bele, habár tudta ő maga sem mindenható, valószínűleg nem lesz könnyű dolga, ha olyan helyre zárják ahol semmi esélye... akkor... de nem gondolkodott tovább ezen, tartozott Wishnek, de nem is iazán ez volt az ok, amiért segített, csupán csak a tény, hogy Wish kér bármit is tőle olyannyira meglepte, hogy nem tudott nemet mondani, de az is lehet, hogy nem is akart. Andy ekkor előre lépett.
- Jól meggondoltad? - ámuldozott, nem gondolta volna, hogy a rókalény ilyen könnyedén bele megy.
- Meglepett - válaszolta - De Wish már annyi mindent adott nekem, neki köszönhetem, hogy ma még élek... és sose kért semmit, soha... szóval, igen... elfoghattok... és elvihettek.
- Azt tudnod kell, hogy... én... nem vagyok biztos abban, hogy meg tudsz szökni onnan, vagy hogy mi ki tudunk majd szabadítani. - vallotta be, őszintének kellett lennie. Nagyvonalakban el is mesélte, mi történt, mi miatt kerültek ebbe a kellemetlen helyzetbe. A róka ndy felé nyújtotta mindkét kezét.
- Kötözz meg... de úgy, hogy valódi kötés legyen, ha jól értem, mr nincs sok időtök. - avval Teisanra nézett, tekintete olyan volt akr a végtelen - Kérlek vigyázz Wishre... meggondolatlan egy fazon, még a végén megöleti magát.
(Valamiért nem tudom másolni a kis képeket, bocsi T_T)
|
*Teisan lemaradva kullogott a másik kettő után. Messziről figyelte a jelenetet. Egyre lassultak léptei. Nem hitt a szemének. Szemérmetlenül bámulta a rókát. Sose látott hozzá fogható lényt. Nem fért a fejébe, hogy vehetnek az események ilyen gyorsan új fordulatot. Woody ismeri a rókát.. így minden a helyére kerül. Hátha... hátha nem kell bántani senkit, nem lesz erőszak, minden rendeződik, Agake megkapja amit akar, ő is, Andy is szabad, és a róka is valahogy megússza, mert az nem lehet, hogy ne, mikor Woody barátja.
Nehezen ő is megérkezett, egy sorban állt a két emberrel. Nem tudta levenni a szemét a rókáról. A prémes farok, a hatalmas fülek... elképesztették. Nem érzett még hasonlót. Mintha a látvány a szemén keresztül fizikai elváltozásokat okozott volna benne. Felforrósodott a mellkasa tájéka, áramütésszerű izgalom járta át. Mindent akart tudni a rókáról. A legapróbb titkait is.*
- Henio... - ismételte a macska a róka nevét különösen ízlelgetve a hangzást* - Én Teisan.
Figyelte, miként rezzen a róka arca annak hallatára, hogy el akarják kapni. Talán csak áltatják magukat azzal a naiv hittel, hogy Henio ebbe majd beleegyezik.*
 |
Andy megtorpant, ahogy meghallotta Teisan hangját. Vissza nézett rá, de de Woody csak törtetett előre, ekkor a róka füle megmoccant, s a két srác tekintete találkozott, Woody felemelte a kezét, jelezve, hogy nem akarja bántani.
- Rég találkoztunk, Henio... - a róka kissé megrázta mgát, szimatolt, de nem futott el, megvárta, hogy a férfi közelebb lépjen hozzá, kikerekedtek szemei, ahogy felismerte.
- Wish! - rikkantott rá, hajzuhataga fonatként léngett utána. - Rég találkoztunk - ütötték össze ökleiket.
- Most... mi van? - remegett meg Andy térde, s kis híján össze rogyott.
- Egy kis segítséget szeretnék kérni tőled.
- Hmm.... mi lenne az?
- Azok ott hátul a barátaim... - mutatott feléjük. - egy kicsit őrült mindkettő, de helyén van a szívük. - a róka hátra nézett rájuk, a fényben megcsillant az arcán lévő sebhely. - Gyertek ide... - intett feléjük Woody. - Be akarlak mutatni titeket. - remélte, hogy hamarsosan mindketten oda érnek.
- Hello... Henio vagyok... - üdvözölte őket, ha Teisan is oda ment. -
- Sz...szia... - csúsztatta hátra a fegyvert. - Andy vagyok - mutatkozott be, lábai még mindig remegtek. Tehát Woody ismeri a rókát.. de vajon hogyan lehetséges? Ezernyi kérdés shasított át a fején, talá a férfi megérezte ezt.
- Még kölyök korában hozott össze minket a sors. Sokáig az árvaházban nevelkedett egy titkos szobában...
- Ezer éve annak.. - mosolygott sunyin a róka. - S miért kerestetek fel? MI lenne a szívesség?
- El akarunk kapni téged.
   |
*Sejtette, hogy Woody ezzel fog jönni. De nem volt igaza. Ő nem adja fel Andyt, és a macska végtelenül csalódott, hogy Woody ezt állítja róla. Aztán jött egy provokáció, hogy neki bizonyítania kéne, hogy milyen tökös. Ugyank kinek? Arcán semmi sem látszott, épp csak a szemöldöke emelkedett meg egy fél pillanatra. Talán Woody épp úgy mozgatja a szálakat, mint Agake. Mégis milyen ember Woody, ha így feláldozna egy ártatlan élőlényt? Elfogult a barátaival, dehát mégis...*
- Ez a te értelmezésed a helyzetről. Hogy elkullogok és feladom. Nagyon kérlek ne vetítsd rám * mondta hátrasunyva fülét. Eddig sose mondott ilyeneket.*
*Andyre pillantott, várta volna tőle a megerősítést, ha már így kezdte a mondatot, de aztán magára maradt. A macska ide-oda kapkodta a tekintetét. Micsoda hatalmi harc megy itt. És Woody most ledominálta Andyt. Felfordult ettől a gyomra. Hirtelen semmisé vált a kiruccanás, a mákszemnyi szabadság, amit kaphatott álruhában, emberként. Most csak a haragot érezte, hogy azzal az emberrel, aki mindig ott volt neki, így bánik valaki.*
- Te vagy a szánalmas * sziszegte a foga között, mikor Woody már elrohant* - Ne menj utána * szólt Andy után, de már a másik férfiú is úton volt.
|
Woody nem lepődött meg a macska válaszán, de felállt, s megnyújtóztatta a tagjait. - Nem fogod fel igaz? Nem csak te vagy ebben a történetben, hanem már mind... ha magadat feladod, feladod Andyt is és a házatokat... az a férfi nagyon jól tudta, hogy mire kényszerít bennneteket, túl jól mozgatta a szálakat, pont ezt várja tőletek... hogy meg sem találjátok, vagy hogy elbuktok és minden az övé lesz... a lehetőség itt van az orrod előtt Teisan... ideje lenne hogy megmutasd mennyire tökös is vagy, s hogy valóban vállalod a etteid követkeményeit. - igazította meg a szemüvegét. - Ha most elkullogsz és feladod, nem csak magadért felelsz.. - a srác szemei szint e izzottak.
- Ez talán egy kicsit túlzás... én sem vagyok biztos benne, hogy ez lenne a helyes... de annyira meggyőzően beszélt, hogy... fel se fogtam...
- Talán nincs igazam? - Andy össze harapta az ajkait, ahogy a férfi közbe szólt, de aztán bólintott.
- Sajnálom... hogy bele rángattalak titeket. - Woody megvetőn nézett mindkettejükre. - szánalmasak vagytok... - indult meg lefelé, majd a róka felé indult, aki egyenlőre még nem vette észre őt.
- Woody... most meg mit... - nézett kétségbe esve Teisanra, nem tudta mitévő legyen, hirtelen megmarkolta az altató lövedékkel teli fegvyert, s Woody után indult, mégse hagyhatta egyedül egy veszélyes rókával.
|
*A macska Woodyra meresztette a szemét. Hogy ő? Nyers erő meg gyorsaság? Nem keveri őt valakivel Woody véletlenül? Persze az egójának hízelgett. Bár ő inkább egy komótos, komforthoz szokott, selymes kis házicicának ismerte meg magát.
Komolyan hallgatta a két férfit. Az életük múlhat ezen. Hirtelen kirázta a hideg. Az ő élete múlik egy másik életen. Az ő hülyesége miatt kell másnak szenvednie... másnak készíti most elő azt a sorsot, ami valójában az övé. Ő dolgozott meg érte. Ő játszotta el a házat és a szabadságát, senki más. A rókának ehhez semmi köze. Hogy áldozhatná fel?
Itt volt a döntő pillanat, és nem tudta, mit tegyen. Andynek és Woodynak a szíve szakadna meg, ha olyan sorsra jutna, mint Agake macskái. De tényleg ennyire megalkuvó lenne? Ilyen gyáva, gerinctelen, aljas? Hiszen miben különbözik tőle az a róka? Épp olyan érző lény mint ő, épp úgy vágyik a szabadságra és a boldog életre, mint akárki.
Teisan lassan előlépett. Az árnyékből élesen kirajzolódott határozott szeme.*
- Én ezt... nem tehetem meg.
*Halkan mondta, de erősen.*
- És nem is fogom megtenni - tette hozzá - Majd én viselem a következményeit annak, amit én okoztam. Az a szerencsétlen nem tehet erről * bökött a fejével a róka felé. Tudta, egyik férfiú sem fog örülni hirtelen jött hősi mártírkodásának, de ezt muszáj volt kimondania, megtennie.*
|
- Nyers erőre és gyorsaságra lesz szükségünk. - Nézett a macskára, s pimasz mód elmosolyodott. - Szerintem ha valaki képes arra, hogy feltartóztassa, az csak te lehetsz Teisan.
- És mi? Mit fogunk csinálni? - kérdezte Andy, már nem merte megkérdőjelezni Woody szavait, a múltkor sem sült ki semmi jó belőle, pedig titkon nagyon féltette a cicát.
- Ha Teisan elkapta és feltartja, használjuk a hálót amit hoztál, majd az altatólövedékes fegyvert. Persze óvatosnak kell lennünk.... elég veszlyes lesz de nem hiszem, hogy van más esélyünk. - nézett egyenesen a macskafiú szemébe - Készen állsz? - Andy lesütötte szemét, enm gondolta volna, hogy ilyen helyzetbe sodorja a barátait, de már késő volt vissza fordulni, az a róka a szabadságukat jelentette. Eközben a róka oda ért az itatóhoz, közben ide oda lengtek nagy fülei, bizonyára nagyon jól hallott, de a fiúk kellő távolságban voltak. Lehajolt, a kezébe vizet merített és inni kezdett.
|
*Teisan felkapta a fejét. Egyből tűzbe jött. Fülei élénken forogtak a hangok irányába. Próbált észrevétlen maradni, s közben minél többet látni a rókából. Hihetetlennek tűnt, hogy így az ölükbe sétál. De még mindig nem tudták, mit kéne tenni vele most. A macska érdeklődve pillantott a két férfiúra.*
- Most mi lesz? *suttogta Teisan. Átfutott a fején, hogy a rókák nagyhatalmú lények, holmi kötél és háló nem árthat nekik. Talán alábecsülték... talán nem tudják megfogni, és Agake nyer, Andy veszít, és akkor mindennek vége, örökre... Összeszorult a szíve.*
- Ki kell találnunk valamit *susogta Woody ruhájának ujjába kapaszkodva.*
|
- Sajnos nem tudhatjuk milyen szokásaokat vett fel... nyilván nem akarja, hogy elkapják, ismerheti az embereket és, hogy mennyire ismerik ők a rókák szokásait... - vont vállat. - Már ha egyáltalán létezik. - sóhajtott, amint leült és kémlelődni kezdett kikerekedteka szemei, tudta, hogy Teisan fáradt, mégis intett neki, hogy menjen oda hozzá, s nézze meg ő is közelebbről. Suttogva beszélt hozzá. - Káprázik a szemem, vagy tényleg egy rókalényt látok?
A róka a fák közt suhant, bújdosva, mégis magabiztosan, fülei jártak, minden rezzenést hallott, de szerencsére elég messze volt a magaslestől, hogy a fiúk szavai ne hallatszódjon el a távolba.
- Te is látod? - kicsit megböködte Andyt, hogy ébredjen, a fiú álmoskásan törölgette a szemét.
- Mi az? - ásított, Woody letapasztotta a száját, s a távolba mutatott.
- Ezt nem hiszem el... tényleg itt van... -teljesen lefagyott, azt se tudta mitévő legyen. - mit csináljunk?
|
Ahogy Woody beszélt, hirtelen felismerte: úgy viselkedett, mint egy gyerek. Szinte mindenben. Talán ezért is kedveli őt Woody, benne is egyet lát az árvaház kallódó lelkei közül. Ezen belátóan hümmögött magában. Nem akart ilyen lenni. Lehet, hogy Andy mellett eljátszotta ezt, de Woody mellett már nem fogja.
Szerette volna megkérdezni Woodyt, milyennek látja őt. De túlságosan félt a választól. Talán már el is játszotta minden esélyét, már került rá egy bélyeg. Meg kell emberelnie magát. Ökölbe szorult a mancsa.
- Szép. És tanulságos - felelte.
Reggel már alig bírta nyitva tartani a szemét. De ahogy Woodyt meglátta, felélénkült. Rögtön egy dícséretet kapott. Jókedvűen bólintott.
- Csodálnám, ha nappal tevékenykedne az a róka - mondta még, mielőtt lekuporodott volna.
|
- Követtetek el mindketten hibákat... igazából talán nem is Andyre, hanem magadra haragszol... ideje lenne magadnak és neki is megbocsájtanod. Ha a dolgok itt meg is oldódnak, nektek még lesz egy meccsetek egymással... de ne aggódj, végig támogatni foglak. Gyönyörű szép a mai éjszaka, látszanak a csillagok is, tisztítsd ki a fejed, amennyire tudod... - simított még a hajába, majd hamarosan már aludt is.
A reggeli napsugarak bele világítottak woody szemébe, így hunyorogva nyitotta fel őket. A táj gyönyörűvé vált, ahogy a reggel befestette, mégis inkább Teisant figyelte aki küzdött avval, hogy ébren maradjon. - Jó reggelt... - mozgatta át magát. - Aludj most már te is... majd átvszem innentől. - kérte Teisant, Andy már a magasles faának dőlve aludt így könynedén átadta a helyét, hogy cseréljenek. - szép munka volt. - dícsérte a macskát.
|
Az, hogy Andy elaludt, megnyugtatta Teisant. Biztos volt benne, Andy nem érdemli meg tőle ezt a viselkedést. Mégis, az a rengeteg sérelem, ami felhalmozódott, most jött ki. Nem tudott olyan kedves lenni, mint ahogy illett volna.
Nagyot sóhajtott Woody kérdésére.
- Ez az egész zavar. Hogy ez lett.
Közelebb araszolt. Woody nem volt az az ölelkezős fajta, meglepte a macskát ez a gesztus.
- Hát ha te biztos vagy... akkor én is az vagyok. Nem szoktál a levegőbe beszélni.
Átmelengette a férfiú érintése. Feltöltődött tőle.
Hagyta a párost, hadd aludjanak. Bár megígérte Woodynak, hogy felkelti, nem látta értelmét, hogy a férfiú is nyúzott legyen másnap. Neki is le-leragadt a szeme, de olyankor megrázta magát, fontos küldetést teljesít. És figyelt tovább. Persze ahogy várható volt, semmit jelét nem észlelte rókának. Csüggedten, fáradtan érte a reggel.
|
Andy bólintott, kicsit Wooodyhoz bújt és hamarosan már szuszogott is, már a fokokat is nehezen vette, látszott rajta, hogy teljesen kimerült. Woody csak figyelte a kandúrt, nm volt még anyira álmos, hogy aludnia kelljen. Teisan érezhette magána férfi pillantását, minden szégyen nélkül mérte végig a kandúrkát. - Aggaszt valami? Vagy Andy jelenléte zavar? - törte meg a csendet habár halkan beszélt, hogy ha van kint valami amit amúgy is keresnek, nehogy elijessze. - Ennyire haragszol rá? Gyere ide... - invitálta, ő maga nem tudott Andyvel együtt mocorogni, de ha a cica közelebb ment hozzá, magához ölelte pár másodpercre. - Minden rendbe fog jönni és véget ér ez a rémálom... ebben biztos vagyok. Megszerezzük azt a rókát... - ásított. - Jó éjt Teisan.. - enegdte el a cicát és lehunyta a szemét, szemüveggel együtt aludt el, békésnek tűnt. Senki se gondolta volna, hogy képes volt valódi fenevaddá válni.
|
Nagyot sóhajtott, ahogy felért a magaslesre. Biztonságot jelentett neki most Woody. Ez a takaró is egy apró gesztus volt, és most a világot jelentette.
- Őrködöm - pillantott Andy felé - de attól még nem akarok megfagyni - fordult Woodyhoz.
Elfogadta a puha textilt. Egy pillanatra lehunyta a szemét, ahogy beburkolózott vele. Valaha milyen jól megvoltak hárman. Nem zavarta őket semmi. Mi változott? Mi kezdődött el, aminek nem lehetett gátat szabni?
A gyomrában érezte a feszültséget, amikor a kialakult helyzetre gondolt. Felelős és bűnös volt, jól tudta. Csak azt nem értette, mindezeket Woody hogy nézheti el neki.
- Persze, felkeltelek - mondta.
|
Andy arca eltorzult a válaszra és elengedte a macskát, nem volt felkészülve erre a válaszra. Tudta, hjogy nagyot hibázott, mégis azt hitte, kaphat még egy utolsó esélyt, tévedett, de ezek után már nem szólt Teisanhoz inkább csak halkan követte. Ahogy felértek a magasleshez, Woody feléjük fordult.
- Mintha csak citromba haraptatok volna... minden rendben veletek? - Andy bólintott és leült Woody mellé, aki rá aggatott egy takarót. - Gyere Teisan... nehogy megfázz az este. - nyújtotta felé is.
- Teisan azt mondta, őrködik majd az este.
- Rendben, de ha kellünk kelts fel minket. - kérte a srác. - Eddig nem igazán volt mozgá, meglepehet, hogy csak délibábokat kergetünk.
|
Ahogy Andy megérintette, megállt, hátrafordult, de nem a teljes testével, csak törzsből pillantott hátra. Nagyjából egy magasak voltak, de most mégis sokkal, sokkal magasabbnak, nagyobbnak érezte magát Andynél. Úgy pillantott le rá, a felhős messzeségekből.
- Keressük meg azt a rókát - mondta. - Nincs időnk erre.
Persze a róka csak ürügy volt. Ez egyértelmű lehetett mindkettejüknek. Mégis jó volt most belekapaszkodni, nem mondani sem igent, sem nemet, csak kerülgetni azt a darázsfészket, ami teli volt méreggel.
Teisan indult meg előbb. Nem magyarázkodott, nem bocsátott meg, nem akart Andy lelkiismeretén enyhíteni. Legszívesebben egyedül lett volna, ehhez képest két férfiút is ki kellett bírnia még egy hétig. Úgy érzte, akkor legalább ennyi jár neki, egy morzsányi bosszú.
|
Andyben is hasonló űr tátongott, képtelen volt kezelni a helyzetet, és ez csak feszültséget teremtett kettejük közt, mikor a macska elindult volna visszafelé, óvatosan megérintette, majd átölelte a karját. - Teisan... én... nem bírom így... én... annyira sajnálom, hogy olyan gonosz dolgokat mondtam. Rájöttem... hogy... én voltam... aki igazából megfosztott a szabadságodtól. Már évek óta... csak rád kényszerítettem ezt a szerelmet... meg tudsz nekem valaha bocsájtani? Én... nem akarlak elveszteni... az... az előbbit is sajnálom, én csak... nem is tudom mi ütött belém,olyan furcsa veled így beszélni, szeretném ha át tudnánk lendülni ezen.. oké? Adnál nekem egy utolsó esélyt?
|
- Sajnos nem - felelte Teisan. - Hát ezek nem a legjobb kilátások. Bár én szeretem a maguknak való lényeket. Biztos jól kijönnénk. Kár, hogy át kell adnod Agakénak.
Lábával a havat kapargászta.
- Éjszaka majd fenn maradok, számíthattok rám. Nekem a legjobb a szemem. Talán vissza kéne mennünk lepihenni, hogy éjjel tudjak figyelni - mondta, s még mindig nem fordult egyenesen Andyvel szembe. Furcsa volt vele úgy beszélnie, mintha az az egész, ami volt közöttük, ne is létezett volna.
- És milyenek azok a képek? - kérdezte.
|
- Értem... szóval akkor semmi oylasmi ami ebben a pilanatban előbbre vinne a célhoz... - gondolkodott el, s tovább nézelődött a hóban. - Ha minden igaz ezek a lények eléggé maguknak valóak, nem túl barátságosak és messzire elkerülnek mindenkit aki nem a fajtájukból való. - gondolkodott hangosan. - Hamarosan sötétedik is... a rókák pedig éjszakai lények, talán akkor majd több esélyünk lesz megtalálni őt. Bárcsak kicist töbebt tudnék róluk. De még a neten se sok mident találtam róluk... viszont vanank fotók, volt aki már csinált róluk bár messziről... bár állítólag szerkesztett képek... de.... próbálom azt gondoni, hogy valósak... hogy van remény... - fejtette ki bővebben, de közben végig nyomokat keresett, hátha találnak valamit, de a nyílhegyen kívül semmit sem talált.
|
A macska nem akart most törődni azzal az egész masszával, amivé a kapcsolatuk lett. Feladata volt, azt teljesítette. Nem is izgatta magát amiatt, hogy Andy feszeng.
A szólításra megbiccent a füle, felnézett, Andy mellé lépett. Átvette a nyílhegyet.
Érzékelte, ahogy a fiú remeg. Remélte, csak a határidős vadászat miatt, nem miatta.
Végülis jól döntött, futott át rajta. Az ilyen pillanatokban jutott eszébe. Mennyire nem kell neki már ez. Nem is fog hiányozni. Erre gondolt, aztán elszégyellte magát, elvégre Andy miatta van itt, az ő irháját mente, az ő hülyesége miatt.
Megszaglászta a nyílhegyet.
- Furcsa szaga van. Nem éreztem még ilyet. Akár ember is lehet. De ugyanannyi eséllyel lehet nem ember is.
Farka kíváncsian lengedezett, ahogy egyre tovább szimatolta a kis eszközt.
|
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
