|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 21:37 - |
A butiksoron minden megtalálható, az igen sok idővel rendelkező emberek, azt vehetnek itt, amit csak akarnak.
|
[25-6] [5-1]
Ray sokáig nem szól a fiúhoz. Elgondolkodik az ajánlatán és a szavain. Sajnos igazat mondott, magányos, s ezzel noha soha nem akart szembenézni, most mégis kénytelen. Pont egy fiatal félvér kellett, hogy belássa, ez nem biztos, hogy így mehet tovább? Ironikus.
/Folytatás a Star Szállodában/ |
*Nem faggatja tovább a férfit,hisz a vállrántásból egyértelműen következtet arra,hogy nem akar róla beszélni,így ejti a témát.Sok furcsa és érthetetlen dolog van a világon,ez is oda tartozik számára.*Az mégiscsak más.Azokkal az emberekkel nem áll le megbeszélni a dolgait.Meglátásom szerint nem ismeri őket és ők se önt.Nem tudják,hogy mit szeret,hogyan érez és sorolhatnám napestig.*motyogja maga elé,majd lelapítja a füleit,mint aki rosszat csinál,de ismét a magasba merednek,ahogy látja a férfit elmosolyodni.*Nincs semmiféle hátsó szándékom.Nem a pénzére hajtok,hogy majd miután összebarátkoztunk leemelek egy nagyobb összeget és eltűnök.Elhatároztam,hogy magam akarok minden centet megkeresni,kemény munkával.Biztosíthatom róla,hogy különös egy teremtés vagyok,tele meglepetéssel.*jelenik meg egy ravasz kis mosoly szája szegletében.*
|
Ray vállat von a félvér kérdésére. Igazából csak nincsen kedve azt ecsetelni, hogy a nemesnek kiáltott emberek afféle ária fajnak tekintik magukat, akik alatt helyezkednek el a többiek. Furcsán rápillant, amikor azt mondja neki, hogy sajnálja, de aztán úgy dönt, nem foglalkozik ezzel sem túl sokáig. Már megszokta így az életet és tudja élvezni a jó oldalát. - Magányosnak, mikor úton-útfélek megállítanak? Tény, ha bánatom lenne, csak egyedül fojthatnám borba, nekem azonban nincs bánatom. - teszi hozzá nagyvonalóan. Hangja most már nem dorombol úgy, mint korábban. Egyrészt, mert elérte, amit akart, másrészt meg azért, mert a téma nem követeli meg. Némán hallgatja Melchior történetét. Érdekes lénynek találja, de arcán csupán töprengés látszódik meg. Aztán meglepődik. - Azt reméled...? Nem, hiszen az állást még így is vállalod. Micsoda félvér vagy te?! - kérdezi hitetlenkedve, de szája és szemei mosolyognak. - Meggondolom. - kacsint rá, aztán befordul egy másik utcára.
|
Miért nem mindegy,hogy valaki újgazdag vagy nemes?Hisz végeredményben ugyanaz a két dolog.Mind a két csoportnak rengeteg pénze van,így nem szenved hiányt semmiben.*kérdezősködik tovább,s mikor Ray befejezte történetét egy rövid pillanatig csendben meredt maga elé,majd a férfira pillantott*Sajnálom.*célzott a családi hátterére,főleg az elhalálozott rokonokra*Egy barátja sincs?Nem érzi így magát magányosnak?Mármint,nekem sincsenek barátaim,s ez időnként nem túl kellemes.Minden helyzetben csak magamra számíthatok.*meséli,közben lesomja füleit,de ez nem tart soká,mert ismét mosolyogni kezd,mikor szüleit hozza szóba.*Az én szüleim szeretik egymást.Apám megvette anyámat,merthogy anyám macskalény és a piacon árulták.Miután megvette,emberként bánt vele,elvette feleségül aztán nem sokra rá megszülettem én.Velem is rendesen bántak,hisz iskoláztattak gondomat viselték és minden olyat,amit egy ember megérdemel.Persze igyekeztem nem visszaélni ezzel,bár gyakran adódott konfliktus az iskolában,de az osztálytársaim elfogadtak,vagy legalábbis nem tették szóvá,hogy mit keresek ott.Nem szereztem jóbarátot,de ha kellett fordultak hozzám segítségért.Én meg nem mondtam nemet nekik,hisz szeretek segíteni.*ecseteli,miközben karkötőjével játszadozik.*Mr.Star...*kezd bele,egy kisebb levegővétel után.*Én leszek a barátja és cserébe nem kérek sokat,csak annyit,hogy mindig tudjon nekem állást biztosítani.
|
Nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon. Pláne, hogy az elmondásból megtudja, hogy a lánynak nem esett baja a hangrobbanás következtében. Ez megnyugtatja az egyébként nem túl ideges Ourayt. Nyugodtan, ráérősen, normálisan vezet. Nincs a vezetési stílusában a gazdagokra jellemző arrogancia. Ugyan a Lexusával igen kiemelkedő a drága autók közt, azért vannak más márkák is, amelyek bizony felveszik a versenyt a járgánnyal. Nem törődik ezzel a férfi. Hallgatja Melchiort. - A kitartás, a szorgalom és az állhatatosság nagy erény. - mondja ki könnyedén a szavakat. - Nincs. - válaszol kurtán, majd rápillant a srácra. Alig hiszi el, hogy ilyen gyorsan horogra akadt. - A Star nemzedék amolyan újgazdag, ezért a régi gazdagok már-már nemesnek tartják magukat hozzám képest, ezért igen nagy szakadék uralkodik valamennyi keiivel köztünk. - kezd mesélni. - A nagyszüleim dolgoztak meg igazán a szállodák felhúzásával és beüzemelésével, amit aztán az anyámra és az apámra hagytak, akik természetesen és nem túl regénybe illően valami konferencián ismerték meg egymást. Hogy szerelem volt-e, vagy csak vonzalom, a mai napig nem tudom és nem is érdekel. Az egyetlen jó dolog, amit kaptam tőlük, az a hatalmas örökség, ugyanis együtt szálltak a halálba egy kihágásos napon. - folytatja. - Nincsen testvérem, így nem kell osztoznom senkivel. Nincsenek közeli barátaim, így nem kell foglalkoznom eggyel sem komolyan. Nincsen feleségem sem, bár van egy asszony, amely királyi körülmények közt neveli a fiamat ebben a hatalmas luxusvárosban. Örökösöm van tehát, de még hosszú ideig akarok élni. - jegyzi meg kissé könnyedébben. - Talán a család témakörébe tartozik, hogy egyedül élek, megrögzött szingli vagyok. Ennek pedig két oka van. - mosolyodik el. - Nem akarom elkötelezni magam, no meg hosszú távon senki nem bír elviselni.
|
*Minden szó nélkül behuppan az autóba és már köti is be magát.Váratlanul éri a kérdés-cunami,de megbírkózik vele.*Ember volt.Az osztálytársam,akivel akkor találkoztam utoljára.Visítva rohant haza,kirobbanó sikerem után.*grimaszolva az ablakhoz könyökölt és bámult kifele az autóból.*To városban születtem,ott is éltem egészen egy hónappal ezelőttig.Mikor Ru városába költöztünk,akkor leléptem onnan.Mivel az ottaniak meg vannak győződve,hogy nem lehet eljutni Kei-be,gondoltam én megpróbálom.Számomra nincs olyan,hogy lehetetlen.Ha nem is rögtön jön össze,de addig küzdök míg sikeresen veszem az akadályt.Ez sajnos mindig így van nálam.*meséli,majd a férfira pillant.*S önnek van családja?*érdeklődik csevegő hangon.*
|
Nem is számított másra. Győzelem. Nem éri váratlanul, de örül neki. - Most. - azzal pittyen a kocsi, s a férfi beül. Fekete Lexus, belül finom, világos színű bőr ülésekkel, gyönyörű műszerfallal. Az anyósülésnél lévő ajtó kitárul. - Gyere. - int Melchiornak. - Az a lány ember volt, macska, vagy félvér? - kérdezi, mikor a srác beül. - Eddig hol kóboroltál? - folytatja a kérdéskör feltárását. Igazából mindent meg akar tudni arról, hogy mennyire tiszta, egészséges és tapasztalt ez a kölyök. Természetesen ő akarja először birtokolni, bár... osztozni sem akar rajta. Ha azzal a lánya vége, nincs miről beszélniük, ha viszont a kapcsolat még tart, nagyon végig kell gondolnia, mit kössön ki a félvérnek.
|
*Nyel egy nagyot,közben rezzenéstelen arccal figyeli a férfi minden reakcióját.Mikor ismét a munka és a pénzkeresés került szóba,cipőjének az orrával kezd szemezni.Muszáj elválalnia,hisz addig a lelkiismeret úgyse hagyja nyugodni,ráadásul ki tudja,kap-e másik ajánlatot.Talán,ha hagyja elúszni,azzal aláírta a saját végét is,de megeshet,hogy pont fordítva lesz.Látszik rajta,az ajánlat megfontolása,bár tudja,hogy nincs más választása,így nem is húzza tovább az időt.Feltekint,de ekkor Ray a kocsinál áll.Határozott léptekkel odalép hozzá.*Megteszek minden tőlem telhetőt.Mikor kezdek?
|
- Így is fogalmazhatunk. - bólint rá a kérdésre. Nyílt és még mindig elégedett félmosoly ül az arcán. Nem rémíti meg a srác vallomása, sőt. Még izgalmasabbá teszi számára őt. A mosoly kinyílik, így kilátszódnak ragyogó fehér fogai. Aztán mintha ott sem lett volna, eltűnik és komolyságnak adja át helyét. - Neked van szükséged munkára és pénzre. Én csak kínáltam számodra egy lehetőséget. Rajtad áll, hogy megküzdesz a képességeddel és elfogadod az ajánlatomat, vagy keresgélsz tovább. Hiszen a szabadságod a tiéd. - mondja a félvér szemébe. Rideg fény jelenik meg vöröses szemeiben, azzal elfordul Melchiortól és folytatja az útját a kocsija felé.
|
*Eltűnik a mosoly a képéről és komoly tekintettel figyeli Ray minden szavát.A körülírások egyre jobban kezdik körülrajzolni,hogy mibe egyezett bele.*Szóval,ha jól értem,arra akar rávenni,hogy az ágyasa legyek?Tudja,megtisztelő,hogy rám gondol ilyen téren,de én csak egyszer voltam egy lánnyal és abból is meglett a bajom,ugyanis van egy képességem...*kezd bele vallomásába*...olyan hangokat tudok kibocsátani,melyek romba tudnak dönteni egy akkora épületet is,mint az ön szállodája.Persze,ha tud erre valami gyógyírt,akkor nincs akadája,hisz kíváncsi természet vagyok,de...a szüleimet sikerült hajléktalanná tenni.Mármint most egy kis riskóban élnek Ru városában.
|
Kárörvendően kuncog a félvér szavain. Rosszat sejtetően pillantgat rá, szemében valami furcsa, ismeretlen és ádáz fény csillan fel. Ouray Star akaratos ember, aki tudja, hogyan érje el, amit akar. Ha kell, csapdába csalja a másikat, függőjévé teszi és durva eszközöket alkalmaz, mert ő bizony nem mond le semmiről. Szembe fordul Melchiorral, mikor az megáll. - Túl könnyen mondtad rá anélkül, hogy megértettél volna. - közli könnyedén. - A szabadságod nem akarom elvenni. Én olyan munkát kínálok neked, amelyben megtarthatod. Nincs szükségem szolgára. És nem is szarvasgombát kell keresned egy erdőben. - folytatja kicsit megkomolyodva. - Gondolkodj. Mint mondtam, különleges alkalmakat gyűjtök. Élményeket. - kezdi körbebarangolni a dolgot finom kis utalásokkal. - Szó szerint értettem, amit mondtam, Melchior. - tárja a srác elé tényszerűen. - Add el magadat nekem. - ismétli meg a magadat szó kihangsúlyozásával.
|
Hm,elég titokzatos munkába csalogató szlogenje van.Nem csoda,hogy egy szállodát irányít.Felkeltette az érdeklődésem.Milyen munka az,ahol pont az én érzékeimre lesz szükség.Csak nem szarvas gombát kell keresnem egy elhagyatott erdőben?*mosolyogja,majd egy pillanatra megtorpan.*Mit ért az alatt,hogy adjam el magam?Sutba kell dobnom a szabadságom s cserébe munkát kapok?*érdeklődik.Látszik,hogy fontolóra veszi a dolgot.*Végülis az én hülyeségem miatt szorulok munkára.*ismeri be hátracsapott fülekkel.*Rendben.Vállalom.*egyezik bele*
|
Nem szól, míg Melchior nem kérdezi, milyen munkára szánja őt. Egy lépést megtorpan, hogy a srác beérhesse őt, aztán kihúzva magát, elégedett arckifejezéssel lépdel tovább. - Tapasztalat útján mindent megtanulhatsz, csak az érzékeidre lesz szükséged. - válaszol megint kimért komolysággal. - Add el magad nekem. - kéri rápillantva Melchiorra. Szemérmetlenséget és szégyent nem ismer ebben a kérésben, gondolkodás nélkül belenéz a félvér szemébe, ezzel egyértelművé téve, hogy nem viccelt egy cseppet sem.
|
*Egyre jobban kezdi érezni magát,hisz nem egy komoly úrral találta szemben magát,hanem aki szereti a humort.*Ha lenne kellő pénzem,szerintem akkor se költeném öngyújtóra.Szüleim spórolásra tanítottak,hisz a pénznek nagy értéke van,mégha kis összegről is van szó.*ecseteli a dolgot,majd megkönnyebbül,mikor Ray kijelenti,hogy tud számára munkát,így mint egy hűséges kiskutya követi őt.*S milyen munkára szán?Mármint,nem vagyok kiképezve egyik szakmára se,de gyorsan tanulok.
|
Ray jóízűen felnevet, hosszan és gurgulázón. A mögötte elhaladó emberek csak néznek nagyokat, mit talál ennyire mulatságosnak, de bizony sosem érthetik meg őt. - Csupán jó megfigyelő vagyok. Az Alcheimer kórral pedig nem szeretnék megismerkedni. - mondja mosolyogva. Megvan az a pont, ahol megragadhatja a félvért. Elszólta magát, most csattant rá a férfiben a kalitka ajtaja. ~ Szóval munkára van szükséged... ~ ízlelgeti magában. Illetlen ajánlatot fog tenni a srácnak, nem törődve a hírnevével, melyet, mint láthatta, már megalapozott, hiszen ha takarításra lenne szükség, van, aki megoldja. - A magad ura vagy, azt mondod, mégis csak vágyódsz azután az öngyújtó után, mert nem veheted meg. Munkát keresel és én adhatok neked. - jelenti ki magabiztosan, azzal elfordul Melchiortól. A kabátja meglendül, olyan lendülettel fordul el, aztán elindul arra, amerről jött. Válla felett hanyagul visszanéz a srácra, fejével aprót biccent neki, hogy kövesse. Ugyan elsősorban Atonra hajt, most azonban ez a kölyök is megtetszett neki. Talán nem is kerül olyan sokba, mint az az egyszerű macskalény. De Aton pont azért kell neki annyira, mert nem akarják nekiadni. Na jó, a teste, az arca, a haja, a gondolatai is őrjítik Rayt, de most, hogy rátalált Melchiorra, kis időre talán feledni tudja a macskasrácot.
|
Ez tényleg meggyőző kijelentés volt.Csak ne legyen Archeimer kóros,mert akkor oda a gyűjteménye.*vigyorogja.*Igen,tényleg szabad vagyok. Ön igen tájékozott...Csak nem kém az igazi szakmája,míg a hotel biznisszel csak rejtegeti valódi kilétét?*viccelődik,majd folytatja*Elszöktem otthonról,hogy dolgozhassak.Szüleimnek megnehezítettem a dolgát és abban reménykedem,hogy idővel törleszthetek.Bízom benne,hogy az a sok év iskolás időszak kapóra jön,s nem hiába jártam be.Szóval a magam ura vagyok.*húzza ki büszkén magát,elvégre fajtársai nem dicsekedhetnek ilyennel,nem mintha annyi fajtabélivel találkozott volna.*
|
- Hmmm... - formál meg egy elegáns hümmögést a torkában, majd tekintete újra a kirakatban látottakra kúszik. - Nem. Ahogy a gyűjtők sem hagyják porosodni és elértéktelenedni a gyűjteményük, úgy én sem az enyémet. - válaszol kimért komolysággal. Tetszik neki, ahogy a félvér beszél, mert a szavai képiesek. - Nem tartasz fel. - közli sandán visszapillantva Melchiorra, s mosoly ül ajkára. - A nevedből ítélve szabad félvér vagy. Mi feszélyez hát? - kezdi kerülgetni a témát.
|
Örülök,hogy megismerhetem Mr.Star.*küld felé egy kedves mosolyt.Szimpatikusnak találja a férfit,hisz szóbaáll egy magafajta félvér csavargóval.Elgondolkodva hallgatja Ray hobbiját,melyet egy kicsikét furának tart.*Mondjuk tény,hogy ezek nem porosodnak a polcon,de nem tart attól,hogy a sok jó élmény és esemény a régieket a felejtés szakadékába löki?*érdeklődik,majd meghökken a kérdésen*Persze,igyekszem tartalék üzemmódban élni.Nem szoktam habokra rágyújtani,csak ha le akarom vezetni a feszültséget,mely felgyülemlett.*meséli,majd megrázza a fejét.*Sajnálom,hogy ilyenekkel zaklatom és feltartom a dolgában.Elég sok idejét elveheti a szálloda vezetése.
|
Felnevet a félvér szavaira. - Köszönöm. - mondja neki ugyanazon a bársonyos hangon, amelyet a nőnek nem alkalmazott, de Melchiornak előszeretettel csalja elő a torkából. Teljes testtel a srác felé fordul, s elfogadja a kezét. Ugyan végigfutott az agyán, hogy nem szabadna megfognia, mert még a végén nem ereszti el. - Ouray Star a becsületes nevem. - mutatkozik be elegánsan, s persze utána elengedi a félvért. Szemügyre veszi az öngyújtót is, de csak egy futó pillantás erejéig. - Nem vagyok gyűjtője az efféle dolgoknak. Én élményeket és különleges alkalmakat gyűjtök. Nem kell őket tárolni, az idő múlásával pedig egyre szebbek, jobbak, teljesebbek lesznek. - mondja élvezettel visszagondolva egy-egy ilyenre. - Van is mit meggyújtanod az öngyújtóval? - kérdezi szinte szemtelen nyíltsággal.
|
Akkor csak gyűjtő?*érdeklődik tovább,majd a kérdésre ismét a kirakatot kezdi fürkészni.Erre a kérdésre nehezen tud válaszolni,hisz úgy érzi ott magát,mint kisgyerek a cukorka boltban.*Hm*elgondolkozik a dolgon,de ekkor megzavarja egy idegen nő.Meglepetten pillant rá,aki áradozik a szállodáról,amit rögtön szemügyre is vesz.Mégjobban leesik az álla a monstrum láttán.*Ezt nevezem.Gratulálok hozzá Mr.Star.Mármint ehhez a birodalomhoz,amit kiépített.*Miután a nő elment folytatta.*Egyébként Melchior Morwha vagyok.Nemrég érkeztem ide.*ereszt meg egy halovány mosolyt,míg kezét felé nyújtja.*És a kérdésére,azt az öngyújtót tudnám legjobbnak kijelenteni.*mutat a kiszemelt darabra.*
|
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
