|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.27. 01:13 - |
Peter a város szélén, kissé már a zöld övezetben lakik, a házának csak az alsó szintjét használja, de igazából sokszor csak aludni jár haza. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Mikor rákérdezett, hogy milyen volt, először csak pislogott rá értetlenül, nem tudta, hogy mire gondolt és még amúgy is kába volt.
- Nyálas... - mondta ki halkan. - Nem tudom, furcsa, kicsit jó - tette oda a végét igazán halkan, csak éppek hogy lehetett hallani azt a szót, hogy jó.
- Héééh... - nyögött fel picit, mikor Peter csak úgy lerántott róla mindent. - Ez hideg... - nyöszörgött, mert hideg volt a pult a fenekének.
- Jó, de... de akkor is, nem szóltál, hogy leveszed a nadrágomat - motyogta, miközben Peter a vállának dőlt. Jó illata volt a hajának. Kicsit megrándult, mikor Peter Nedim kezét levezette saját nemiszervéhez, de inkább visszahúzta.
- Félek tőle... - jelentette ki, de olyannyire zavarban volt, hogy semmit nem csinált. Legutóbb, mikor ez történt, úgy megijedt, hogy napokig azt se tudta, hogy ez jó, vagy rossz, egészséges-e vagy sem. Megijedt és most is érezhetően csak minimálisan tudott ellazulni.
- Peter... Mi van, ha megint kijön? - nyelt egy nagyot. Akkor neki kellett eltakarítani maga után, hogy senki se vegye észre, de most mégis csak a konyhában vannak. Kezdte feszélyezni a helyzet, hogy Peter keze ott van és érezhetően Nedim odalent is megérezte. Elkezdett picit keményedni.
 |
- Milyen érzés? - kíváncsi volt rá, mit fog felelni a kandúr, talán ott belül mélyen tényleg nagyon vigyáznia akrt rá, óvni és nem össze törni. Mégis a vágyainak sosem tudott megálljt parancsolni... és ezek még erősebek voltak a belső érzéseinél. - Igen, - bólintott, majd kicsit megemelve a kandúrt lerántotta róla a nadrágját alsójával együtt, viszont nem nézett oda, arcát a fiú vállába fúrta. - tudom hogy szégyenlős vagy szóval nem fogom nézni, csak megmutatom hogyan kell... amúgy se lenne okod szégyenkezni ilyen dolgok miatt, néha meg kell ezt tenni, hogy... ne érjenek kellemetlen éjszakai balesetetek... - tapogatta ki a kezét, majd lecsúsztatta gyengepontjához. - Fogj rá, vezetem majd a kezed, ne félj... ne idegeskedj, próbáld meg ellazítani magad. Csak mi ketten vagyunk, zavarban sem kell lenend. Ha... az apukád veled lenne biztosan ő is megmutatat volna, hogy mit kell tenned. Kicsit furcsa de jó érzés lesz ne aggódj... - és várta, hogy a kanúrka megtegye amit kér tőle, ha nem kezdte el, akkor saját kezét csúsztatta oda. - Mondtad már, hogy egyszer megtörtént nem? Akkor már nincs ebben semmi furcsa... ha nem lennének ilyen napok az baj lenne... mármint ha nem működne rendesen, de úgy gondolom... teljesen egészséges vagy.
|
Nedim soha nem tehetett ilyesmit, a tenyészetben az emberek csak elvégezték a dolgokat körülötte, de soha nem játszottak vele, soha nem szóltak hozzá, se akkor, mikor a cica kérdezte őket. Nem kommunikált vele senki, így nem csoda, hogy szinte életképtelen. Csak és kizárólag a sok könyvből tud mindent, amit olvasott. Történelem, földrajz, az ételek, a ruhák, az emberek, az, hogy mikor hogyan kell viselkedni. Mindent a könyvekből tanult, de soha semmi nem élt át. Senki nem szólt neki, hogy ilyen érzés lesz az, mikor teljesen magára marad.
Érdeklődve pislogott, mikor Peter eltávolodott tőle, majd kezére csókolt. Nem értette ezt, de nem is volt igazán ideje ezen gondolkodni, hiszen a férfi megcsókolta. Kezdte azt gondolni, hogy ez természetes és ezzel nincs semmi baj. Kicsit széjjelebb nyitotta ajkait, így Peter nyelve gyorsan bebarangolta a száját, mire Nedim kissé megilletődve távolodott el, amint ajkuk elvált. Szeretett volna megszólalni, de csak tátogott, mint a hal a vízparton. Túlságosan lekötötte a csók elemzése, az, hogy milyen érzés volt, mint hogy azzal foglalkozzon, hogy ne fogadjon szót, így még mindig kicsit kábán, de szétnyitotta jobban a lábait.
- Te is ugyan ezt szoktad? - kérdeezz végül rá, hogy tudja, ugyan azt fogja csinálni, amit Peter szokott. Zavart volt, de érdeklődő. Mivel Nedim soha nem mutatott senki felé vonzalmat, se lányok, se fiú iránt a tenyészetben, így fogalma sincs, hogy ő melyik nekhez vonzódik, vagy, hogy egyáltalán bárkihez is vonzódna. Gyerek volt még, így élete első intim pillanatai nagyon fontosak voltak.
- Ha... Ha nem lesznek ilyen napok, akkor valami gond van velem? - kérdezte halkan, fülét picit lecsapta.
|
| Peter nem tudott már mit válaszolni erre, de az arcán látszott, hogy kissé értetlenül áll a dolgok előtt. Természetesen cirógatták lelkét a szavak, jóleső érzés járta át, de próbálta ezt leplezni. - Nincs ebben semmi szégyelnivaló, mi fétfiak már csak így működünk... így táplálta belénk a természet. Kicsit sajnálta a macskát, ha nem.hozzá kerül már biztosan nem lenne szűz, sőt... valószínűlég valaki épp most is a perverz vágyait élné ki rajta. Ebben biztos volt.
Ledöbbent, szinte sokkolta a kandúr reakciója. De vajon mit tulajdonítson neki? Nen értette... ő maga is megzavarodott kicsit, tétován de ő is magához ölelte a cicát. Jó érzés töltötte el, mégis némi aggodalommal... jól tudta, hogy hamarosan eljön a nap amikor képtelen lesz megálljt parancsolni saját magának.
Óvatosan bontakozott ki a macska öleléséből, majd annak kezére.csókolt, de nem.bírta ki, hogy ne vegye birtokba azokat az élénk ajkakat, így hát hosszan csókolta a kandúrt, ha az engedte még nyelvét is áttolta. Ahogy ajkaik szétváltak, megjegyezte. - Tedd szét kicsit jobban a lábaid. Meg fogom mutatni mit kell.tenned a bajosabb napokon... |
| Figyelte Peter arcát, ahogy hozzá beszélt és kezdett rájönni, hogy mit mond neki. Olyan dolgokról beszél, amiket nem lenne szabad megtenni, se most, se máskor, de még csak gondolni se lehetne rá, viszont mégis szóba került.
-- Értem… De… Akkor is jobb, hogy itt vagyok, mintha máshol lennék. Kedves vagy velem és… Te Hasonlítasz arra a képre, amit elképzeltem, hogy milyen lesz az első gazdám - jegyezte meg halkan.
-- Jó… Igazából egyszer volt már olyan… Hogy furcsán éreztem magam odalent… - jött zavarba kicsit.
-- Nem igazán foglalkoztak túl sokat velünk… Tanítottak, sok könyvet adtak, hogy abból tanuljunk, de olyan könyv nem volt, amiben ilyesmi volt - halkult el a hangja a cicának.
-- Azt hiszem, hogy értem… - pislogott fel rá, majd néhány pillanat múlva nemes egyszerűséggel megölelte a férfit. Nyakába karolt, arcát a nyakába fúrta, beszívta az illatát. Ő nem szeretett volna semmi mást, csak egy családot, az mindegy, hogy milyet, csak legyen valaki, akit annak hívhat. Peter pedig a furcsa szavai ellenére, meg a merevedésével együtt is beleillett Nedim családról alkotott képébe. |
| A férfi kíváncsian fürkészte a macskát, ezer meg egy kérdés cikázhatott a fejében, de Peter hagyta is, hogy átgondolja azokat amiket mondott neki. Nem akart semmit sem erőltetni, de ha hagyta volna a dolgokat a régi mederben folyni... a végén olyat tett volna a kis kandúrral, amibe most még bele gondolni sem mert.
- Valóban nem vagyok olyan öreg... de ettől még lehetnek olyan gondolataim, amik nem illenek hozzám... vagyis inkább úgy mondom olyanok amiket nem gondolnál rólam. Az igazán ijesztő dolgok nem az arcban, vagy a testben lakoznak, hanem a lélekben. - a fiatal kandúr még mindig töprengett, gondolkodott, Peter pedig hagyta, hogy eméssze... feldolgozza a kapott információt, már épp azon gondolkodott, hogy leemeli a konyhapultról és hagyja az egészet, mikor megszólalt. - Meg fogom mutatni mit kell majd tenned, ha odalent... - mutatott a nadrágjára - furcsa dolgok történnek. - magyarázta ennyivel, s bólintott. - Ha nem akarod, nem teszek semmit, nem mutatom meg, de... ha később bármit szeretnél.megkérdezni róla... az is rendben van, el fogom mondani. - sóhajtott. - Tudod attól mert most ezt mondom... nem jelenti, hogy mi nem vagyunk calád, csak nem olyanok mint az átlagos családok... köztünk nincs vérkötelék. - magyarázta, de közben nem is.értette teljesen a macska.kérdését, nem tudta mire kéne válaszolnia. - Ma reggel merevedésem volt, felizgultam rád... így már érted? - paskolta meg a fejét. - Tényleg jól magadra hagytak... semmit sem mondtak vagy magyaráztak meg neked? |
| Persze, hogy teljesen megkavarodott, hiszen alig ha tudott az ilyen dolgokról. Azt se tudta, hogy mit jelent szeretni valakit. Legalábbis ő úgy gondolta, hogy amit a szülei iránt érez az nem az, hiszen ők a szülei. Viszont most eléggé belezavarodott mindenbe szinte, amit Peter mondott neki. Persze hazudott, mikor kérdezte, hogy volt-e már valami olyasmi, amiről beszélt. Egyszer volt, de felvilágosítás nélkül alig ha tudta, hogy mit is jelent ez igazán. Nem is kérte volna soha őt, hogy az apja legyen, nem gondolt erre, de mégis szüksége volt egy család képre, amiben hihet legalább. Csak egy picit hiheti az, hogy van családja, de mikor Peter elmondta, hogy egészen máshogy gondolt rá, mint ahogy azt Nedim hitte, csak értetlenül pislogott.
-- De te nem vagy olyan öreg, mint ők. Velük amúgy se akartam haza menni. Mindegyik túl ijesztő volt… - motyogta, hogy ezzel is biztosítsa magát abban, hogy neki itt a helye. Aztán végül Peterre nézett, zavart volt, látszott a tekintetében, de mikor a férfi felajánlotta, hogy megmutatja neki, hogy hogyan működnek a férfiak, el gondolkodott.
-- Nem tudom. Mit akarsz mutatni? - kérdezett rá inkább, mert azért mindenbe ő se megy bele első szóra.
-- Talán… De ha nem akarom, akkor nem kell? - pislogott nagy vörös szemével gazdájára. Látszott, hogy olyan ártatlan, mint a frissen esett jó,semmit nem tud az ilyesmiről. Olvasni se olvasott róla, mert nem volt olyan könyve.
-- Akkor ami az ágyban volt… - hajtotta le a fejét picit, nem mert konkrétan rákérdezni, hogy az - e, így inkább nem tette. |
| - későn érő típus lennél? - nézett rá komolyan, nem hotte el, hogy eddig semmiféle "baleset" nem érte a kandúrt. - Nem számít... hamarosan meg fogod tapasztalni, már bőven abban a korban vagy. - látta a macska szemében és a mozdulataiban is a félelmet, sejtette higx fel fogja zaklatni evvel az egésszel, de úgy érezte muszáj megértetnie vele rendesen. Az, hogy nem volt rossz vagy undorító a kandúrnak, teljesen meglepte, pár pillanatig csak nézett maga elé, majd bele simított a hajába. - Nem erről van szó... egy nap alatt közelebb engedtelek magamhoz, mint bárki mást, épp ezért félelmetes, hogy a tudatom... a gondolataim... csak ennyitől... ennyire félelmetessé váltak. Tudod a család szó, nálam teljesen mást jelent, mint nálad. Én nem fogok sohasem az apádként viselkedni, és te sose leszel a gyerekem. Eljátszhatnám neked ezt a szerepet, de én... másképp gondolok rád. Ebből a szempontból nem vagyok jobb, mint azok a vénemberek, akik már a tombolakor rád csórgatták a nyálukat. Mégis, még ennek tudatában is nagyon nehéz vissza fognom magam, pedig érzem, hogy megijedtél a helyzettől. - elmosolyodott. - Igazából két férfi is ugyanúgy szeretheti egymást és élhetnek nemi életet. Ez a nőkre is igaz... de sejtettem, hogy ilyesmiket nem mondtak el neked. Akarod hogy megmutassam... hogyan is működünk mi férfiak? |
| Nem volt tisztában ezzel az egésszel, nem értette, hogy mégis milyen távolságról beszél neki a férfi, így értetlenül nézett rá. Minek tartson tőle távolságot, ha egyszer a gazdája? Aztán minden olyan gyorsan történt és már a pulton ült, Peter pedig nagyon közel volt hozzá.
-- Hééé! - ijedt meg ettől egy picit, de inkább meg húzta magát. Amiről pedig beszélt, az kissé zavarna ejtő volt számára. Lelapultak a fülei és picit elpirult. Picit megmozdult, ahogy Peter hozzá ért odalent a lábával, próbált hátrább kúszni a pulton, de kevés volt a hely.
-- Nem… Semmi ilyesmi nem volt - motyogta, mikor a furcsaságokról beszélt neki. Meg, hogy mit fog neki tanítani majd. Megijedt, láthatóan megijedt a helyzettől. Főleg mikor arról beszélt, hogy bántani akarja őt, de közben meg nem. Persze, hogy nem értette, így megingatta a fejét.
--Mi… - kezdett volna bele, de máris összetapasztotta a száját Peter az övével, de hamar vége lett. Lesokkolva nézett a férfi szemébe, majd zavartan elpillantott.
-- Ez rossz dolog? Nem utállak, azt hiszem… Csak azért csináltad, hogy megijessz, igaz? Ha túl sok vagyok, akkor mond el, szólj rám, de… - hajtotta le a fejét. Azt hitte, hogy Peter azért csinálta ezt, mert Nedim túl sok volt számára, túlságosan sok…
-- De… én szeretném, ha jó család lennénk - nézett a szemébe, de még picit ijedt volt. A csók kissé kizökkentette, mert eddig úgy tudta, hogy ezt csinálja fiú és lány csinálhatja.
-- Az ilyesmit fiúk is szokták, nem csak lányokkal? - pislogott kérdőn és az ijedtség is hamar elmúlt egy időre. Kíváncsi lett, minden érdekelni kezdte hirtelen, hiszen ez új volt, ilyenről hallani se hallott. |
- Úgy gondoom hallottál már erről, de nem fogod megérteni ha nem mondom el neked keményen... addig nem fogsz távolságot tartani... - mondta komolyan, s felkapta a macskát, felültette a koyhapultra, így fejük egy magasságban volt. - Én férfi vagyok.. és mint férfinek... vannak igényeim... te még kölyök vagy... de itt már kezdesz aktív lenni... - lépett két lába közé, lába súrolta a kandúrka nemiszervét. - Éjjelente nem fordult elő, hogy... foylt belőle valami, vagy hogy könynítened kelett magadon? - mutatta meg a kézmozdulatot. - Nos ha még nem, hamarosan szüksgéged lesz rá... majd megtanítom neked. - simíttt végig újra az ajkán. - A bőröd gyönyörű és letisztult, épp olyan mint te magad... néha úgy érzem bántai akarlak, felsérteni ezt a puha érzékeny bőrt... mégis kincsként őrizni, rajta hagynia védjegyem, hogy csak az enyém... érted már? - hajolt közelebb hozzá. - Egyenlőe... megmutatom milyen a csók. - de ahogy kimondta meg is csókolta a fiúcskát. Még nem dugta át nyelvét, épp csak össze érntette ajkaikat, talán jobban hasonlított egy szájra puszira. - Nos mit gondolsz? Utálod ezt igaz? Épp ezért... ne akard, hogy tovább akarjak menni... most még túl gyerek vagy ehhez.
|
| Örült, hogy új gazdája megdicsérte, mikor meglátta, hogy mit csinált. Boldog volt tőle, nagyon szeretett volna olyan macska lenni, aki tökéletes Peter számára.
-- Juhé, örülök, hogy tetszik - mosolygott, majd elkezdte ecsetelni, hogy miket talált a hűtőben, hogyan sikerült a sajtot felszeletelnie, meg igazából mindent elmondott Peternek, de arra nem számított, hogy válaszolni fog a pár perccel ezelőtt feltett kérdése.
-- Szabad? Igazán szeretném tudni, hogy miről beszélt. A tenyészetben semmiről nem volt szó és egyszer én is férfi leszek. Még ha macska, de akkor is. Tudni akarom, hogy mik ezek a dolgok - mondta magabiztosan, mintha tényleg valami apróság lenne ez az egész, de mivel nem tudta, hogy mi ez, így persze, hogy magabiztos volt a cica.
-- Hogy érted az, hogy nem garantálsz semmit se nekem? - értetlenkedett egy kicsit.
-- Biztos nem olyan vészes. Tuti csak azért mondod, hogy megijessz - kuncogott, hiszen eddig egyszer se volt Peter Nedim számára félelmetes. Így azt gondolta, hogy amit majd mond, az is csak apróság, amit még nem tud. |
- Igen férfias dolgok... - tudta le ennyivel a magyarázatot, túl kínos lett volna neki. Egek legalább erre megtaníthatták volna a tenyészetben, tudni akarta mit tud ez a amska valójában a valóságról... lassan vette magára a ruháit, nem akart mot egy légtrben lenni a macskával, nagy erőfeszítésébe került nem rámászni és azonnal a magáévá tenni, mintha csak egy ősi ösztön ragadta volna magával Végül erőt vett magán és kiment a konyhába, meglepően felderült azon amit lát., ekkor már a cica elment öltözni, megvárta és amint megérkezett megdícsérte a szép terítékért. - Igazán ügyes vagy hamar bele jössz majd a házimunkába! - lelkesítette. - Valóban tudni akarod, mint jelentenek ezek a férfias dolgok? Ha tudi akarod elmondhatom, de semmit sem garantálhatok számodra azután..
|
| Nem tudta, hogy mi is történik odabent, de ahogy ott állt az ajtó előtt és várt, elkezdett fázni a talpa. Igazából csak azért jött ide ki, mert nem tudta, hogy miért ment el olyan hirtelen Peter mellőle. Nem értette, de amint a férfi ajtót nyitott, hátrébb állt.
-- Férfias dolgok? - kérdezte úgy, hogy valóban nem tudta, hogy miről is van szó. Nem ismert még különösebben semmit se a világból.
-- Elmondod, hogy én is értsem? - kérdezte elhúzott szájjal, de Peter persze egyből jött a reggelivel, így ha most nem is válaszolt neki, reggeli közben tuti, hogy megint meg fogja kérdezni, annyi biztos. Most annyiban hagyta a dolgot, majd a konyhába ment és úgy, ahogy tegnap, megterített. Kivett a hűtőből néhány dolgot. Sajtot, szalámit, zöldségeket, amiket épp talált benne, majd a kenyeret is az asztalra tette. Szeletekre vágta a sajtot, majd a szalámik mellé rakta. Zöldséget is vágott egy másik tányérra, míg várta, hogy Peter visszajöjjön. Büszke volt magára, bár ügyetlen volt a késsel, félt, hogy elvágja a kezét, de szerencsére nem történt meg. Elsietett felöltözni, majd farokcsóválva várta Petert, hogy mit szól a kreálmányához. |
Peter magára zárta az ajtót, s igyekezett lenyugodni, majd elkezdte keilégíteni amgát, egyszerűen az őrületbe kergette ennek a macskának az ártatlansága. Tényleg be aakrta mocskolni... túl tiszta volt ő hozzá, vagy ő túl mocskos a macskához. Miután emghalotta a kandúrka hangját akkor sem állt le, sikerült véghez vinnie a küldetést. Pár pillanatot még hagyott magának, hogy megnyugodjon, de aztán össze kapta magát és kis idő múlva ajtót nyitott. - Nem , nincs... ezek csak ilyen férfias dolgok... készítesz reggelit? Tegnap megmutattam pár dolgot, de msot ehetünk hideg ételt, csak szolgáld fel az asztalon... én pedig felveszem a ruháimat addig. ha megterítettél te is öltözz át.
|
Túlságosan kómás volt ahhoz, hogy bármit is érzékeljen abból, amit Peter csinált. Azt viszont érzékelte, ahogy megsimogatta az arcát, de nem foglalkozott vele. Túl fáradt volt még, kellett neki néhány perc, esetleg egy picit több, hogy felfogja, hogy ébren van most már. Aztán amint az ajkára simított és elkezdett neki furcsa dolgokat mondani, hogy milyen ártatlan és, hogy legszívesebben... Viszont itt már nem mondott semmit se neki a férfi.
Nem értette, hogy ez mi volt, azt se értette, hogy miért távozott a férfi ilyen gyorsan. Végül nagy nehezen kimászott az ágyból és pár perc várakozás után csak megkereste Petert.
- Peter... - állt meg az ajtó előtt. - Van valami baj? - érdeklődött, majd halgatózni kezdett az ajtó előtt úgy, hogy a fülét oda tapasztotta. Aggódott picit gazdája miatt.
|
Peter nyelt egyet, ahogy a macska ébredezni kezdett. Szeretett volna kicsit eltűnni, ugyanis gondok adódtak a nadrágjában.
~ Baszki... - nyelt egyet. - Jó reggelt - búgta, s közelebb hajolt a macskáhz, szíve a torkában dobogott.
- Nem, nem történt semmi ilyesmi- simított végig a macska arcán, oylan puha volt, annyira kis hamvas... nem bírta türtőztetni magát, kezével végig simított a kölyök ajkain. - Rég aludtam így utoljára bárkivel.. - magyarázta. - Te igazán édes vagy Nedim... olyan kis ártatlan... néha legszívesebben... - megrázta a fejét.
~ Francba, miket művelek. - állt fel úgy, hogy nemiszerve taarásban legyen a kölyök számára, de testének alakja így is teljesen kibontakozott a kandúr előtt. - Befoglalom a fürdőt. - jelenetette ki sé septében távozott, ha a amcska nem álíltotta meg.
|
Nedim nagyon jól aludt az éjszaka, még a tenyészeten se aludt ilyen jól, mint most, itt. Viszont sajnos nem hagyott időt Peternek arra, hogy felkeljen és elengedje a kiscicát a karjából, mert ahogy a férfi megmozdult, a macska azonnal felébredt. Nyöszörgött egy kicsit, majd szemét dörzsölgetve ásított egy nagyon nagyot. Végül felült, de így még közelebb volt a férfihoz.
- Jó reggelt - motyogta még eléggé kómásan, alig látott ki a szeméből, olyan pilledt volt még mindig. Az fel se tűnt neki, hogy Peter egy szál alsóban aludt, hiszen rajta hosszú pizsama volt, így nem is számított ilyesmire.
- Ugye nem rúgtalak meg az éjjel? - kérdezte, majd megvakarta a füle tövét, ami minden reggel egy picit viszketni szokott neki. Ez már nála ilyen rutin szokott lenni. Kényelmes volt az ágy, az is jó volt, hogy nem kellett egyedül aludnia, így persze, hogy jól érezte magát. Az meg, hogy Peter mennyire érezte magát kellemetlenül most, észre se vette.
|
Peter már nem igazán volt magánál, íghy nem is hallotta tisztán miket mond a kandúrka. Ahogy befeküdt mellé, ráterítette a takarója felét, s ő maga is nyomban álomba szenderült.
Még nem csörgött az óra, mikor kinyitotta a szemét, a nap már felkelt, s megvilágította a szobát is, még a sötétítő függönyök hatására is. Első pillanatra ledöbbent a látványon, Nedim ottt tartózkodását először nem tudta mire vélni, majd eszébe juttott, hogy előző este ő engedte be az ágyába. Viszont az végképp furcsa volt neki, hoghy miért is ölelte magához ennyire készségese a andúrt. Mintha csak meg akarná védelmezni valamitől. Megpróbált óvatosan kikászálódni az ágyból, hogy ne ébressze fel a kandúrkát, így is elég kényelemtlenül érezte magát a szituáció miatt.
|
Mikor engedélyt kapott arra, hogy belépjen, óvatosan benyitott.
- Bocsánat... - mondta halkan, majd közelebb ment az ágyhoz, tisztán látta a sötétben Petert, így szerencsére nem kellett bukdácsolnia odáig. Aztán mikor helyet kapott az ágyban, egy picit hezitált még, de aztán végül csak bevaskarodott a férfi mellé.
-Köszönöm szépen. Remélem, hogy ezzel nem okozok gondot - mondta, majd ásított egy jó nagyot, mivel eléggé fáradt volt már így is, de legalább nyugodtabb. Aztán néhány pillanat múlva már csak azt lehetett hallani, ahogy Nedim békésen, a párnáját ölelgetve fekszik Peter mellet. Farkincája ugyan lelógott a földre, de őt ez nem zavarta. Nagyon gyorsan álomba szenderült. Itt biztonságban érezte magát.
|
Peter már majdnem aludt, fél álomban lengett, mikor kopogtak, először csak azt hitte, álmodja az egészet, de ekkor meghallotta a macska vékony hangját. - Gyere be... - nyöszörögte, majd ha a cicus megtette, felrántotta a takaróját, helye kínálva az albínónak. - Bújj be, biztos még szokatlan és nagy neked a saját zobád... idővel megszokod. - mondta kissé félálomban már. Ha kicsit eszénél lett volna talán vissza küldte volna a helyére amacskát, hogy megszokja, de semi kedve sem volt veszekdni, elfáradt ő maga is.
|
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
